ENSZ - milyen sokat mondó rövidítés. A köztudatban szinte maga a béke és az adakozás, a környezet, emberi jogok, világörökség, gyermekek és nők jogai iránt való altruista harc szinonimája. Megannyi nemes és szép cél. Én most mégis inkább a tetteknek szeretnék szentelni pár sort és megvilágítani egy-két nem annyira közismert összefüggést. Ehhez pedig az apropót az adta, hogy a közelmúltban Haitin a béke ezen bajnokai lelőttek egy tüntető civilt, konkrétan egy 14 éves gyereket.

Haitit, a világ egyik legszegényebb országát (hogy miért az, annak is megvan a maga története) 2010 január 12-én egy, a Richter-skála szerinti 7.0-es erősségű katasztrofális földrengés rázta meg, amely 100.000-140.000 halálos áldozatot követelt. Bár a karibi térség és benne Haiti is földtani értelemben sem nevezhető nyugodt környéknek, ebben a földrengésben ráadásul már a kezdetektől fogva volt valami rendellenes.

Mi történt a földrengés után? Nos, ennek a megválaszolásához vissza kell ugranom január 11-ére, vagyis a földrengés előtti napra. Ekkor ugyanis az amerikai védelmi minisztérium alá tartozó DISA (Védelmi információs rendszerek ügynöksége) szervezésében a Déli Parancsnokságnak (SOUTHCOM) a floridai Miamiban levő laktanyájában - hogy, hogy nem - éppen egy olyan gyakorlat zajlott, amelyen "egy Haitin bekövetkezett természeti katasztrófa - pl. hurrikán - esetén szükséges segélyszállítási helyzetet" gyakoroltak. Micsoda szerencséjük van ezeknek a haitiaknak, hogy véletlenül éppen teljes készültségben volt az akcióhoz szükséges összes egység! De a segélynyújtásra "szakosodott" amerikai kormányszerv, az USAID sem késlekedett, azon nyomban el is küldött 14550 tonna élelmiszert a bajba jutott szigetlakóknak (főként rizst, kukoricát, szóját és étolajat - vagyis a leginkább génmódosított élelmiszertípusokat...). Ennek szétosztását az ENSZ Világélelmezési Programja és civil szervezetek végezték el.

Az ENSZ azért nem itt lép először a képbe, mert a MINUSTAH misszió keretében már 2004-ben, az USA-nak nem tetsző Aristide elnök (eredetileg pap) elrablása és a rá következő, a CIA által megtervezett és lefolytatott puccs óta "tartja fenn a békét" a szigeten, egyre növekvő számú katonai, rendőri és civil személyzettel is, mert ezek a keményfejű haitiak nem hajlandóak belenyugodni, hogy ez a dolgok demokrati-kuss rendje. Az ország azóta - bár zaklatott történelme során nem először - gyakorlatilag idegen megszállás alatt van: 2009 novemberében, röviddel a földrengés előtt ez 7000 ENSZ-katonát és 2000 ENSZ-rendőrt jelentett, amihez egy kb. 60 főből álló amerikai csoport is járult.

Elérkezett a Nagy Nap, megvolt a földrengés, csakhogy az amerikai segély már küldése pillanatában is furcsa összetételű volt: az élelmiszerek mellé megérkezett ugyanis a USS Bataan hadihajó, a USS Fort McHenry és a USS Carter Hall expedíciós hajók, az USS Carl Vinson repülőgép-anyahajó, a USNS Comfort kórház-hajó valamint a parti őrség több hajója, helikoptere. Mindezen járművek összesen kb. 10000 SOUTHCOM irányítás alatt álló amerikai katonai személyzetet tettek partra, akik elfoglalták a sziget kommunikációs vonalait, ellenőrzésük alá vonták a repülőtereket és a főbb útvonalakat. És persze mindezek mellett továbbra is volt pofájuk "segítség"-nek nevezni az akciót. Mindennek lassan már egy éve.

Közben Haitin nagy vonalakban "csend" volt, ami azt jelenti, hogy a médiák semmi érdekes hírt nem hoztak erről a tájékról. Talán csak annyit, hogy Haiti 10 milliárd dollár kölcsönhöz folyamodott a "radikális reformok" megvalósítása érdekében. Ezt mi már tudjuk mit jelent, és tudják az argentinok, görögök, törökök is... Mindenesetre aki egyáltalán odafigyelt, nem szűrhetett le más következtetést, mint hogy Haitin az élet kezd visszatérni a „normális“ kerékvágásba, a romokat eltakarították és most újjáépítik az országot, amihez a nemzetközi közösség (természetesen önzetlenül) segédkezet nyújt. Pedig emellett a legutóbbi hivatalos adatok szerint az ENSZ-jelenlét 2010 augusztusára összesen 8700 katonára, majdnem 3100 rendőrre és nagyjából 200 civilre emelkedett. Hogy mennyi amerikai maradt, arról nem szól a fáma. Csak összehasonlításként: Kuba már a nyáron is 1000 orvossal képviseltette magát a szigeten, akik nincsenek a hírekben, nem döngetik a mellüket, miközben reptereket foglalnak el, IMF-kölcsönöket zsíroznak le és „privatizálnak” - hanem cselekednek és segítenek. És Haiti lakói ezt látják, nem azt, amit nekünk szervíroznak a médiák.

Elérkezett az október. Ekkor, október 21-től kezdve egyre szaporodó számban érkeztek híradások kolera-esetekről. A járvány gyorsan terjedt és terjed a mai napig, jelenleg 1250 halálos áldozattal, ebből 63 a három millió lakosú fővárosban Port-au-Prince-ben, a dokumentált megbetegedések száma megközelítőleg 60.000. Amint azt minden forrás egyhangúlag megállapítja, Haitin évtizedek óta nem volt regisztrálva kolerás megbetegedés, tehát elég nagy a valószínűsége, hogy azt oda valaki behozta. A haitiak haragja a nepáli ENSZ-csapatok ellen fordult és kétségtelen, hogy Nepálban a kolera nem ritkaság. Gondolom nem lep meg senkit, hogy az ENSZ kizár bármiféle összefüggést a nepáli kontingens és a kolera között. Azóta az ENSZ-ellenes támadások még jobban bedurvultak, ennek eredménye az egy halott (más források már kettőt emlegetnek), hat sebesült „békefenntartó” és sok sebesült helybéli. Az ENSZ véleménye szerint a támadások „politikailag motiváltak”, mivel november 28-án elnökválasztások lesznek az országban. Bár nagyon találgatni nem akarok, azért még egyszer felteszem a kérdést: „Cui bono”? Mert ha elnökválasztás lesz, a demokráciát még nem eléggé értő haitiak újra meg fogják választani Aristide-et, pedig mennyi munka van benne, hogy eltávolították. Hát nem jobb ötlet egy rendkívüli állapot? Ott van hozzá már a nagyjából 23.000 fegyveres.

Hagyjuk most el a demokratikus, meg hasonló lózungokat és csupán konstatáljuk a tényeket: Haitin puccs volt és azóta az ország idegen katonai megszállás alatt van – szerintem mindegy, hogy fehér-e az a tank és annak a fiúnak is mindegy már, hogy fehér puskából lőtték le.

Kürti Balázs – Jövőnk.info