Az Európai Unió ultimátuma
2012. január 18. 23:02:38

Össztüzet zúdított az Európai Unió Magyarországra. Szokatlan, és eddig gyakorlat nélküli módon az Európai Bizottság gyorsított kötelezettségszegési eljárást indított három, a közelmúltban elfogadott sarkalatos törvény miatt hazánk ellen, ami annyit jelent, hogy a szokásosnál rövidebb határidővel, egyetlen hónap alatt Magyarország köteles garantálni a Magyar Nemzeti Bank, és az adatvédelmi hatóság függetlenségét, valamint a diszkriminációmentes bánásmódot a bírákkal. Ezen túlmenően a Bizottság további információkat kér az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosításával kapcsolatban, valamint további kötelezettségszegéseket tárt fel az új alkotmányban is.

Kivételesen érdemes idézni a magyar kormánynak címzett hivatalos felszólító levelekből, amelyek hosszú listát tartalmaznak mindarról, amin a magyar kormánynak kötelezően, 30 nap alatt változtatni kell. A listán szerepel a többi között: a Bizottság sérelmezi, hogy a pénzügyminiszter részt vehet a Monetáris Tanács ülésein, így élhet a „befolyásolás” lehetőségével. A Bizottság sérelmezi, hogy a jegybanki ülések napirendjét előzetesen meg kell küldeni a kormánynak, ami által a Bizottság szerint a „bizalmasság elve” sérül.

A Bizottság sérelmezi (és most tessék jól figyelni), hogy a Monetáris Tanács elnökének és tagjainak  esküt kell tenniük az országhoz való hűségre! Itt álljunk meg, és mondjuk ki hangosan: eddig és ne tovább! Milyen jogon szól bele az EU ilyen mélységig mindabba, ami a magyar szuverenitás elidegeníthetetlen része? Itt nagyon gyorsan cselekedni kell, mielőtt végleg elveszítjük mindazt, ami még megmaradt a magyar függetlenségből! Mert mindezek láttán jogos feltenni a kérdést: ki kormányozza Magyarországot, Brüsszel vagy a demokratikusan megválasztott magyar kormány? 

Erre a szolga szerepre szerződtünk volna, amikor csatlakoztunk az Unióhoz? Arra, hogy még a levegővételt is meghatározzák, perecenként hányszor és milyen mélyen lélegezhetünk? A neoliberális oldal arra hivatkozik, hogy annak idején a magyarok 84%-a szavazott a mellett, hogy belépjünk az Európai Unióba. Valóban. Csak akkor még élt bennünk a nyugati jólét iránti vágy, naivak, tudatlanok, és hiszékenyek voltunk, azt hittük, a”nyugat” majd felemel minket is maga mellé. Nem vettük észre, hogy csapdába sétálunk. Meg voltunk róla győződve, hogy a társulás valóban „win-win” szituáció, ahol mindkét fél jól jár. De  hol vagyunk ma már ettől? Mire kinyílt a szemünk, nem maradt semmink, minden idegen kezekbe került, és ahogyan az a mostani esetből is világosan kiderül, már a kormányzásban sem lehetünk a magunk urai.

Ma Orbán Viktoron a sor, hogy megmutassa: valóban hisz-e hazánk szuverenitásában. Ha igen, nem fogadja el a gyalázatos Brüsszeli diktátumot. Ha behódol Brüsszelnek, akkor a Jobbikra vár a feladat, hogy a magyar néphez forduljon, és feltegye neki a kérdést: maradjon-e Magyarország az EU tagja.