Haneen Zoabi a Nakba –ami a palesztinok 1948-as cionisták általi kiűzetését jelenti – utáni harmadik generáció szülötte. Haneen az első olyan arab származású izraeli nő, aki arab pártból jutott be az izraeli parlamentbe. Tagja volt az elhíresült Gaza flottillának ami megpróbálta áttörni a Gázai övezet blokádját, és segélyszállítmányt eljuttatni az ott élőknek. Épp ezért Izraelben „terrorista-gyanús” személyként tartják számon. 

Az emberi jogok és az emberi szabadság védelmezőjeként ismert. Haneen Zoabi hangsúlyozza, hogy az ő iránytűje az igazság, és hogy az embereknek békés egymás mellett élését szeretné elérni, egy olyan világot, ahol minden tisztességes ember egyenlő elbánásban részesül.A palesztin nép sosem adja fel a jogát, hogy szabad legyen a saját területén, és nem nyugszik, míg az izraeli apartheid el nem bukik – mondta. Egyben megköszönte a Brazíliai CUT (A CUT a legnagyobb brazil szakszervezet 7.4 millió taggal. – a szerk.) szolidaritását, és kiemelte Brazília fontosságát a cionizmus elleni küzdelemben. (A cikk a brazil médiából származik – a szerk.) 

Az apartheid elleni küzdelmet a média teljesen elhallgatja 

A palesztin népesség 85%-a el lett a földjéről űzve 1948-ban. Mi vagyunk azóta a harmadik generáció, jelenleg az 1.2 millió izraeli arab Izrael népességének 18%-át alkotja. Az Izraeli egy rasszista és vallási hegemóniára törő állam. Nyugodtan nevezhetjük apartheidnek. A médiát pedig arra használják, hogy legalizálják és jelentéktelennek állítsák be a zömében nők, gyerekek és idősek ellen elkövetett mészárlásokat. 

Izraelnek nincs alkotmánya, és nincsenek határai 

Izrael egy olyan ország, melynek nincs alkotmánya, nincsenek határai, viszont van 30 törvénye bármilyen visszaélés legalizálására. Van egy 2003-as törvény, ami megtiltja a házasságot a palesztinokkal, egy 2011-es törvény pedig teljesen legálissá teszi a palesztin földek elkobzását. Ez tulajdonképpen egy háborús stratégia gyakorlatba ültetve, amely egy egész nép ellen irányul. A logika, amelyre épül: minél több földet sajátítanak ki, annál kevesebb arab lesz. Akiket 1967-ban űztek el, nem állampolgárok többé. Vagy például, köszönhetően a Család újraegyesítési és Honosítási Törvénynek, akik több mint 6 hónapra elhagyják Jeruzsálemet, szintén elveszthetik az állampolgárságot. Így például egy Brazíliában született zsidónak több joga van, mint egy Jeruzsálemben született arabnak. A földek elkobzásának szokása miatt kockázatos dolog építkezni – fennáll a veszélye ugyanis, hogy a házat lerombolhatják, mivel az Izraeli Földhivatalban törlik róla a bejegyzést – így illegálisnak minősül. Ezután már nincs jogunk ott lenni – és jöhetnek a buldózerek Több mint hatvanezer engedély nélküli házunk van jelenleg – mondta Zoabi. 

Harc a földért és fajgyűlölet 

Ez nem egyszerűen földért folyó harc, emellett faji konfliktus is, a rasszizmus itt nagyon erős. A földelkobzások, az erőltetett urbanizáció, a falvak eltűnése, az oktatás, a társadalmi szervezetek mind ugyanannak a szegregációs politikának a részei, melynek célja: jogfosztottá tenni a palesztin népet a saját földjén, és végső soron megszabadulni tőlük. 

Egy Brazíliában született zsidónak több joga van, mint egy Izraelben született arabnak 

Egy palesztin nem házasodhat nem palesztinnal, legyen az akár brazil vagy szíriai. Ha a férj apja palesztin, és arab vezetékneve van, akkor ezt nem teheti meg. A nyugati parton élők jobb helyzetben vannak, mert ők legalább palesztinnak számítanak, de mi nem. Egy lehetetlen törvény következtében, hogyha palesztinnak valljuk magunkat, hazaárulóknak minősülünk. Én, mint a Knesset tagja, nem hívhatom magamat palesztinnak. De a hivatalos dokumentumokban zsidónak sem számítunk. Tehát nincs nemzetiségünk, önazonosságunk. Megfosztottak tőle. 

Az Oktatási Minisztérium szellemei 

Az Izraeli Oktatási Minisztérium szerepe, hogy megfosszon minket önazonosság-tudatunktól. Ezen kívül feladata még, hogy mindent az Izraeli zsidó államra és a diaszpórára vezessen vissza, és hogy erősítse a héber nyelvet. Mi palesztinok nem is léteztünk 1948 előtt, mind szellemek vagyunk. Az arab iskolákban tilos tanítani, ami valójában történt. Bármilyen ellenállónak mondható irodalom is tiltott. Tilos tanítani Nasser 1952-es nacionalista forradalmáról Egyiptomban. Viszont már a hatodik osztályban tanítani kell a holokausztot, mint nagy katasztrófát. Én viszont úgy érzem, inkább én vagyok a holokauszt áldozata, nem az Izraeliek, akik elnyomnak minket. Éppen Izrael az, aki nem tanul a történelemből, vagy a történelem azt tanította a zsidóknak, hogy a gyilkolás és a rasszizmus kifizetődő? Mert ők épp ezt csinálják, ezzel ők követik el a holokausztot.

Nincs jogunk, hogy emlékezzünk a történelmünkre 

A Nakbának még az említése is tilos. Nincs jogunk, hogy emlékezzünk a történelmünkre. Minden szinten elhallgatják ezt az eseményt. Ha egy diák, vagy tanár beszél erről, a minisztérium egyszerűen megszünteti az adott oktatási intézmény támogatását. 

A palesztinok fele a létminimum alatt él 

A palesztin férfiaknak gyakran máshol kell munkát találniuk, de mi nők, a gyerekek miatt a városhoz vagyunk kötve. És mivel a kommunikációs hálózat és az utak elkerülik a palesztin városokat, még nehezebb dolguk van a nőknek. Pedig sok közöttünk diplomás, de otthon kell maradnunk, mert nincs munka. Ennek eredményeképp a zsidó családok jövedelme háromszorosa a palesztin családokénak. A palesztinok fele a létminimum alatt él. 

A cionizmus egy rasszista, megszállott rendellenesség 

Továbbra is küzdünk az államunkért és a népünkért. Ez a küzdelem a cionizmus alapja, lényege ellen irányul. Épp ezért a cionista zsidók számára mi éppoly veszélyesek vagyunk, mint az iráni atomreaktorok. Kitartunk a judaizmus hegemóniája ellen, a nagy elválasztó fal és Gáza ostroma ellenére. Az állam judaizációja egy megszállott rendellenesség. 

A bojkott egy békés útja az izraeli apartheid legyőzésének 

Izraelnek 60 egyezménye van az európai országokkal, Brazíliának pedig fegyvereket és repülőgépeket ad el. Sajnos dacára annak, hogy Izrael illegálisan terjeszkedik a palesztin területeken, ez nem vezet a külkapcsolatainak romlásához. Ezt a kormányuk bátorításnak veszi, és méginkább terjeszkedik, holott a nemzetközi törvényekkel ezt szankcionálni lehetne. Így sajnos, amikor a parlamentben bejelentik az ilyen illegális terjeszkedéseket, a miniszter rögtön feláll a pódiumra, és mindekit megnyugtat, hogy Izrael nemzetközi kapcsolatai jók, és egyre csak javulnak.

Épp ezért, az az ország, amely szerződést köt Izraellel, az nem csak egy gazdasági szerződés. Az egy politikai állásfoglalás. Az egy erkölcstelen cselekedet, az Izraeli rezsim által elkövetett bűnök támogatása. 

Jó úton vagyunk 

Az Izraeli kormány megtiltja majd, hogy újra jelölt lehessek a következő választásokon, mivel részt vettem a Gaza Flotillában, amit terrorista akciónak nyilvánítottak. A média, és a politikai elit a rasszizmust és a paranoiát reklámozza. A félelemkeltés nagyüzemét hozták létre, hogy elfogadtassák az arabok elleni irtóhadjáratukat. De én bízom benne, hogy az esélyek megfordulnak. Bízom benne, hogy a szabadság iránti vágy egy alapvető emberi természet. Bízom az emberiségben, amit Izrael megpróbált a fegyverek erejével megfélemlíteni. Optimista vagyok, bízom a nép erejében. Nem azt nézzük, milyen messze vagyunk a céltól, hanem hogy jó úton vagyunk-e. És az út jó. 

Fordította: Ligeti János – Jövőnk.info