Az európai médiában mondhatni hadiállapot állt be az oslói mészárlást követően. A fősodratú médiumok közt nem lehet találni olyat, ahol a tősgyökeres zsidó szerkesztő érezhetően ne lelné örömét a már-már kifulladó nácizáshoz kapott újabb muníció láttán. A mindent átható sajnálkozáson is átlátszik a tudósítások lényegi mozgatórugója, ez pedig az állandó üldözöttség érzése és a bosszúvágy.

Ugyanis az európai és hazai hírportálok szerkesztői egyszerre kezdték teljes gőzerővel megjeleníteni üldözöttség-érzésüket és bosszúvágyukat, rávetették magukat a hírre, mint egy már régóta várt történésre, ami azonnal felhasználható világnézetük alátámasztására. Azóta is folyamatban van a nácizás, bár a norvégiai mészárlást követő első napok után nem derültek ki újabb információk. Az összes eddig ismert információ rendelkezésre állt már azonnal a gyilkosságok után: a szemtanúkat kihallgatták, az egyik elkövetőt kihallgatták, az elkövető által feltöltött internetes tartalmak is azonnal rendelkezésre álltak. A gyilkosságokat megelőző 1500 oldalnyi "szélsőjobbos" írás pedig évekre elegendő muníciót ad a minden nemzeti erőtől rettegő, kisebbségi-komplexusban szenvedő (valóban kisebbségi) publicistáknak.

Mi az, amiért a fősodratú médiának annyira szüksége volt egy ilyen hírre?

Bár az ilyen információkat nem, vagy csak szépített formában hozzák nyilvánosságra, több társadalomkutató intézet felmérése szerint is a magyarországi lakosság körében ugrásszerű növekedésnek indult a "homofóbia", a "xenofóbia", az "antiszemitizmus", miközben a kisebbségiek nézőpontjából radikális jobboldal támogatottsága hihetetlen mértékben megugrott - az eddig bizonytalanok már nem mennének el szavazni a következő választások alkalmával, a biztos szavazók körében pedig nagyobb a Jobbik támogatottsága, mint a Fidesz és az MSZP támogatottsága együttvéve. Ezzel együtt a jelenlegi tendencia alapján a következő országgyűlési választások alkalmából nem lenne meg az érvényességhez szükséges részvételi arány. Vagyis a "nemzeti radikálisok" kiemelkedően magas arányú szavazási hajlandósága mellett a fősodratú médiában folyamatosan fenntartott, a szélsőjobboldalt ellenségképnek beállító propaganda nem képes növelni egyetlen párt támogatottságát sem, a szélsőjobb-ellenes propaganda is leginkább a "nemzeti radikális" irányzatot szólítja meg - provokáció szintjén. Mi az, amit a "szélsőjobboldal kutatásában" olyan szorgos társadalomkutató intézetek elhallgatnak? Az, hogy ha a fősodratú média a lakosságot nem tudja baloldali párt támogatására és szavazásra mozgósítani, az az érvényességi küszöb megszüntetése esetén jobbikos kormányzatot jelent, miközben a Fidesz és az LMP alkotná az ellenzéket, az MSZP pedig nem lépné át az 5%-os parlamenti küszöböt. A felmérések egész Európában zajlanak, és a többi tagállamban az irányvonalakat tekintve ha nem is ez, de hasonló a helyzet. Ezért van az, hogy a fősodratú médiának szüksége volt a norvégiai mészárlás hírére.

Az a helyzet állt elő ugyanis, hogy a legújabb felmérések szerint a Fidesz már elvesztette a támogatottsága nagy részét, és a fősodratú médiában hosszú ideje fenntartott cigánygyilkosságos jajveszékelés hatására a többség nemhogy a jobboldal ellen hangolódna, de még a baloldali hírportálok olvasottsága is fokozatosan csökken, ami elárul egyet s mást. Ez persze nem azt jelenti, hogy a jelenleg kormányzó Fideszt teljesen le kell írni, hiszen a választások előtti kampánnyal valamelyest mozgósítani tudnák a "bizonytalan szavazókat", de mikor az ilyen-olyan ismeretlen "politológusok" azt mondják, "a magyar társadalomban megfigyelhető egy erős jobbra tolódás", már a nyilvánosságnak szánt - eleve kicsit eltorzított - adatokból dolgoznak.

A norvégiai mészárlás után pedig megfigyelhető az, ami előre sejthető volt: a fősodratú média ahelyett, hogy előállna valami újjal, hogy valamelyest alkalmazkodjon a helyzethez, a régi, jól megszokott módszereket használja, mert az eszköztára már végleg kimerült. Ami jelenleg a médiában zajlik, az a lakosság tűrésküszöbe folyamatos emelkedésének tudható be. Egy évtizede a nézők/olvasók többsége még sokkolható volt az időként elővett nácizással, de az ilyen irányú propaganda már olyan méreteket öltött, ami egyrészt tragikomikus, másrészt - mivel szinte már a csapból is ez folyik - az átlag polgár minden nap találkozik egy újabb nácizással, amire neki azonnal szörnyülködni kell és elhatárolódni, vagyis ennek hatására a többségi lakosság teljesen érzéketlenné vált a fősodratú média elsődleges visszatartó eszközére. Ezért ha a média nem jelenít meg valami olyat, ami a megemelkedett tűrésküszöbön túl van, az a hatalmi elit számára katasztrofális következményekkel jár, ugyanis a korábbi esetek már nem használhatók fel arra, hogy a többségi lakosságot a nemzeti erők ellen hangolják.

A merényletek ügyének vizsgálata során egyrészt észre kell vennünk, hogy az elkövető az említett adathalmazt maga tette fel az internetre annak céljából, hogy az könnyen hozzáférhető legyen, másrészt a hírhedt facebook-profil - amit azóta már töröltek - a merényletek elkövetése előtt alig pár nappal lett létrehozva és feltöltve olyan tartalmakkal, miszerint ő keresztény, konzervatív és jobboldali, (itt halkan megjegyezzük: szabadkőműves is, de ebben az esetben a kettő összefér, mivel Iszlám-ellenes és Izrael-barát irányzatról van szó) vagyis az említett információk eleve azért lettek feltöltve, hogy azokat a média felhasználhassa. Ennek tudatában érdemes elgondolkodni azon, milyen erők állnak a tömeggyilkosság megszervezése mögött, és mik a céljaik.

Mivel a fősodratú média újabb munícióként felhasználta a direkt ebből a célból közszemlére tett információkat, és az eset kapcsán Európa-szerte elővették azt is, hogy az elkövetőnek szinte minden tagállamban kapcsolatai voltak, valószínűsíteni lehet, hogy az esetet Európa-szerte fel fogják használni a nemzeti erők elleni hatalmi fellépésre. Az időzítés felől csak az fog dönteni, hogy a lakossági felmérések mit mutatnak, a jelenlegi eset után elfogadják-e az emberek a nemzeti erők elleni hatásosabb fellépést. Ha nem fogadják el, az említett kapcsolatokra hivatkozva Európa-szerte további merényletek várhatóak addig a pontig, ameddig nem csak a zsidó kisebbség, hanem a többségi lakosság is fenyegetve érzi magát.

Azonban a hatalmi elitnek mindenhol számolnia kell azzal a ténnyel, hogy a tűrésküszöb további emelésével a lakosság egy idő után érzéketlenné fog válni az ilyen esetekre is - ami megfelelő irányító erő hiányában könnyen fegyveres anarchiához vezethet. Végső soron az üldözöttség érzése és a bosszúvágy, a kisebbségi publicisták vágyakozása a nemzeti erők elleni fellépésre működik olyan bomlasztó hatásként, ami káoszhoz vezethet.

Fenyvesi Áron - Jövőnk.info