Bevezetés

„A napi életünktől eltérő vészhelyzetek kezelése nem csak pusztán tudást igényel. Egy szemléletet, amely irányítja az ösztönösséget, tapasztalatokkal operálva tervezi a megoldást. Nem attól lesz az ember hatékony a problémák kezelésében, ha elhiszi magáról: birtokában van olyan képességek halmazának, amikről eddig sokat hallott és olvasott. A tapasztalat az,ami valódi önbizalmat ad és az ebből összeálló rendszer, ami bárki számára lehetővé teheti a boldogulást, az amúgy köznapi értelemben élhetetlen közegben.”

Az, hogy egy összeomlott világban mire számíthatunk, igen reálisan és fokozataiban levezethető. Minden összeomlás úgy globális, mint lokális előbb vagy utóbb az egyénre is kihatással lesz. Miért is? Mert akár természeti, akár terrorizmus, akár konspiráció által elindított összeomlásról beszélünk, mindenképp erőszakba torkollik. Ez szükséges velejárója annak, ha összeomlik az infrastruktúra, a központi ellátórendszer és azok a néptömegek, akik önálló ellátásra korlátozottan képesek, vagy képtelenek, valahogy fent próbálják tartani saját és a családjaik létét.

Mit tudnak csinálni? Igen sok médiahír lehet kicsiben az alapja a lokális társadalmi összeomlás lehetséges bemutatásának. Mivel ezt a jelenlegi rendfenntartó erők csak nagyon kicsiben képesek kezelni, továbbá a reakcióidejük igen nagy, a fosztogatások elkerülhetetlenek. Miért? Mert egy nagyobb létszámú egységet mozgósítani a valóságban sajnos sokkal nehezebb, mint egy filmen, továbbá egy fosztogatási hullám sokkal gyorsabb, mint gondolnánk. Lásd a szlovák példát, mikor a cigány felkelés volt.

Mert nézzük meg, hogy egy bármilyen okból kitörő társadalmi összeomlás milyen jelekkel járhat és erre a gyakorlatban mit tudnak reagálni. Persze ez országfüggő is, de ha az összeomlást vesszük alapul annak oka van. Jólétben, kellő infrastrukturális környezetben nem omlik össze a társadalom megélhetési gondok miatt. Összeomlasztják az oké egy kellően összekonspirált folyamattal, de nem magától történik. Egy terrortámadás sorozat nagyon megrogyaszthatja, de ha az ország anyagilag erős, akkor a kieső infrastruktúrát tudja pótolni és a nem termelő, jövedelemmel nem rendelkező, tartalékot fel nem halmozó lakosságot tudja kezelni, támogatni.

Akkor van a nagy gond, ha az ország valaga kilóg a gatyából. Nincs tartalék, alacsony a rendfenntartó erők színvonala és a bürokratikus rendszer tovább lassítja a reagálást, megoldást (pl. Magyarország). Gyakorlatban, ha történik valami olyan “gyorsan reagálnak”, hogy az emberéletekbe kerülhet. Elindul egy zavargási, fosztogatási hullám és az addig rejtve tartott illegális fegyverek arzenálja kerülhet elő egyes helyekről. A hidegfegyverekkel, íj, nyílpuskákkal esetleg ütőfegyverekkel felfegyverzett csürhét egy KMB-s nem tudja megfékezni, de még egy kisebb őrs sem.

Az ok igen egyszerű… Mikor a hangadók elindulnak akkor jelenség a psichotrop eszközök használata és reményt vesztett emberek közösségi feltüzelése. Itt nem csak a drog, hanem az ital az ami igazán bátorrá teszi őket és a tudat: nincs veszteni valójuk. Nincs kontroll, nincs félelem, fájdalomérzet is lecsökken. Egy lövésnek, szúrásnak, ütésnek közel sincs olyan hatása, mint normál szellemi állapotban. Ezen felül még számolni kell a düh, agresszió mesterségesen, a csapatszellemből fakadó formájával, melyet akár az éhség, vagy a közösségi fennmaradás magjából kiinduló indulat is befolyásolhatja. Pl.: Haka

De előtte maradjunk a jeleknél. Bizonyára emlékszel arra a mulatságos szitura, mikor a “rendőrakadémia” c. filmben az egyik balfék eldob egy labdát és abból mi lett. Pár évvel később Los-Angeles-ben egy afro amerikai elkövető megverése miatt tört ki a napokon keresztül tartó zavargássorozat, mely gyakorlatilag nem volt más mint egy ok; ok a fosztogatásra. De a Katrina után fellépő zavargások New Orleans-ban, mikor a rendőrök elbarikádozták magukat az őrsön, szintén jelzésértékű. Az utcai bandák megfékezése sokszor olyan helyzetekkel jár, amit az adrenalin a rendfenntartók részéről átlök a ló másik oldalára. Megtorlás lesz belőle és ez odáig vezet, hogy a felháborodott társak, elv, faj, hit …szimpatizáns társak az addigi elnyomottnak vélt életük szelepét látják benne és ugyan nem ilyen tudatosan, de egymást felhergelve próbálnak revansot venni az életüket ugyan kordában tartó, de a közösségi lét szempontjából szükséges rendfenntartói szerveken. Ebből egyenesen származik az, hogy az aktuális helyen feltüzelt személyeket kezelni nem tudó rendőrök visszavonulnak, amíg meg nem érkezik az erősítés és a fosztogatók ezután Istent és embert nem ismervén használják ki a lehetőséget dühük kiélésére és javak összegyűjtésére.

Milyen jelei vannak? Szélsőséges indulatokat kiváltó vallási, politikai ünnepek előtt, mikor ugyan nem csak az előző évek tapasztalatából lehet kalkulálni, érdemes egy olyan intézkedési tervet kialakítani a rendfenntartó hatóságoknak mely kellően preventive. A közvetlen lakosság részéről ezek a max. néhány napig pörgő események akár a helyben is átvészelhetők. A legalapvetőbb, józan paraszti eszet igénylő szabályok betartásával minimalizálhatjuk a károkat és a kellemetlenségeket.

Egy belvárosi közegben, a feltételezett gyülekezési hely/ rendbontó közeg közelében ha a leengedik a redőnyöket, dobható, gyúlékony anyagokat a ott lakók maguk elviszik, az autóikat erre az időszakra egy biztonságosabb helyen hagyják, már olyan előkészület, ami egy a néhány éve rendszeresen előforduló lokális társadalmi összeomlások járulékos kárait amik persze személyre szólóak, jelentősen csökkenthetik. Arra gondolván, hogy egy zavargás kicsit jobban elhúzódik és az átlag polgárok élelem beszerzése akadályokba ütközik, én úgy gondolom, hogy ez maximum kényelmi problémát és nem valós élelmezési problémát jelenthet.

Egyhetes intervallumban gondolkodva és úgy, hogy az infrastruktúra fő részei: áram, víz, gáz, szennyvízelvezetés nem sérülnek, egy átlag háztartásnak az élelmiszer tartaléka elvben elegendő lehet. Ilyenkor a fagyasztóban lévő, amúgy tartogatott élelmiszerek, tésztamaradékok, lisztek, rizs… Kellő átgondolással beosztva elegendők lehetnek. Abból indultunk ugye ki, hogy egy hét…

No de ki tudja hétfőn, mikor leszakad az ég és áll a bál, hogy egy hét múlva visszaáll minden a régi kerékvágásba. No, ez az. Amit a kalkulátorok nem vesznek figyelembe, hogy egy rendes családfenntartó már szerdán azon kezd agyalni, hogy már csak 4 napra elegendő az élelmiszere… ez nem csak olyan helyeken lehet realitás, mint pl. Corvin-köz és környéke… Egy fosztogatási hullám után sok élelmiszert az ember nem talál, így az ami ott lokálisan gond, az élelemszerzés szempontjábol egy sokkal szélesebb területet érinthet.

Mi történik ekkor? A médiákból korántsem biztos , hogy korrekt tájékoztatást kapnak, ami lehet politikai okból, vagy nem akarnak tájékoztatásul szolgálni a terroristáknak, mint pl. a Müncheni merénylet idején, mikor az elkövetők gondosan fel tudtak készülni a GSG 9-re.

Egy családfő azért, hogy a gyerekeinek enni tudjon adni, könnyen belemehet olyan helyzetbe, ami a testi épségét veszélyezteti.

Segélyszállítmányok meg... Nem olyan régen volt egy társadalmi összeomlás kapcsán összehozott gyakorlat. A szakszolgálatok mellett a nagyobb multik szakemberei is képviseltették magukat. A sok egyéb mellett a lokális társadalmi összeomlás is téma volt és azon belül a cselekményeket terrorcselekményként kezelték. Mert az az, mikor egy népcsoport, vagy politikai szerveződés egy adott területen átveszi erőszakkal az ellenőrzést, felborítja a közrendet és a lakosságot, üzleteket fosztogatják.

Mit tudnak ilyenkor csinálni? Jelenleg van kb. 38.000 rendőr az országban és katonaság kb. 30.000 fő. Ezek bruttó számok és itt most a valamire használható erőkre értem a nettót. Jucika törzszászlós is beletartozik ebbe a számba, akinek akkora a valaga, hogy simán kitakar egy rendes irodai széket és csak úgy van valami bürokratikus pozícióban, mert az ismerős ismerőse… na ezt ismerjük… Továbbá az egy igen komoly biztonsági kockázatot eredményezne a probléma mentes területeken, ha onnan teljesen átcsoportosítanák az erőket. Gyakorlatilag a rendőri ezred kb. 3000 fővel és néhány százfős megyei központok mobilizálhatók viszonylag “gyorsan”. A TEK a politikai elit fejeit védi ilyenkor egy vészeseti terv mentén.

Ezeknek sem a létszáma sem a felszereltsége, sem a logisztikája nem alkalmas az azonnali és szükséges reagálásra. Mit gondolsz, mennyi idő alatt tudna felállni tokkal vonóval a teljes gépezet, ha most a Viharsarokban elindulna egy cigány lázadás több ezer fővel? Nos mivel egy olyan idétlen törvénykezésünk van, hogy a betörőnek, erőszakos cselekményt kezdeményezőnek komoly jogai vannak, csak arányos mértékű lehet az elhárítás, nem lehet radikálisan megoldani azt ami máshogy gyorsan nem lenne megoldható. Hatalmas túlerő, hatalmas készlet, járművek, logisztika, szállás stb., stb. szükséges.

No, akkor most esel le a székedről: mindez a jelen csodálatos bürokratikus rendszerünk áldott szakembereinek köszönhetően egy hét. Olyan összevonásokra van szükség, amire még elvi szinten sincsenek a rendfenntartó szerveink felkészülve. Nincs elegendő mentőautó… egy gátszakadást, egy természeti katasztrófát sem tudunk kezelni, nem hogy az őrjöngő hordákat, melyek egy része akár szervezett is lehet. Ez alatt a hét alatt persze megpróbálnak buszokkal, meg teherautókkal helyszínre vezényelni csapatokat, de ez egy úttorlasszal, tönkretett úttal (traktor és eke, vagy dózer és mélylazító.) lassítható.

Továbbá nem tudják összehangolni egymás munkáját. Ezek a képzések laborhelyzetekre épülnek, amik feltételeznek eszköz, jármű, emberanyag, teljes logisztikai hátteret. A szürke realitás viszont nem más:

Baj van, mennek a telefonok, a média hamarabb van a helyszínen Budapestről, mint a helyi KMB-s, mert éppen szabin van, és az jár, így a szomszéd faluból kell ellátni az Ő feladatát is. Ott meg annyira le vannak terhelve a saját nyavalyájukkal, hogy esély sincs... nem, hogy ember a megoldásra. Az újságírók már forgatnak, mikor a megyén riasztják azt az állományt, amit talán be lehet vetni. Telik az idő, rabolják a boltokat, ölik az embereket és rendfenntartó sehol.

Majd nagy nehezen elkezdenek befutni az első egységek melyek sem létszámilag, sem felszerelésileg nem képesek még reaktívan sem megoldani a helyzetet. Persze elképzelhető, hogy csak kicsi a baj, de nem erre apelláltak. Erősítést kérnek és a riadólánc ismét beindul, próbálják a távolabbi helyekről az emberanyagot centralizálni a problémás területekre. A rendfenntartónak nincs meg a rendes pihenési lehetősége, a rendbontó meg saját terepen mozog.

Igen gyors tempóban kell utánuk küldeni az ellátmányt, tábori felszerelést meg mindent. Egy ellátónak a közeli bevásárlóközpontban kellene aláírási joggal azonnal élelmiszert beszerezni… majd az állam fizeti. No, ilyen nincs. Nyomorult zsarukat valahogy kijuttatják, és ekkor kezdik el utánuk küldeni az ellátmányt, ami az indulás pillanatában még csak korlátozottan van meg. Ne higgyük, hogy konzervkenyérrel és löncshússal sokáig, morálromlás nélkül harcképes az ember. Az előbbi meg nem is jellemző, löncshús persze van.

Víz, szociális igények, tiszta ruha, fertőzésmentes táborhely, nem latrina... Ezek az emberek nem mélységi felderítők. Mobil wc. Ahhoz, hogy jelenleg a terrorizmusba átcsapó társadalmi összeomlást kezelni tudja a mostani szervezet egy hét kell a felálláshoz. Ez agyrém. Ez olyannyira agyrém, hogy sok választása nincs az átlagbélának mint berendezkedni védelemre és olyan eszközöket, élelmiszerkészletet, ivóvizet tárolni, mely elegendő lehet… no de meddig?

No, ez volt két évvel ezelőttig, azóta igen sok víz lefolyt a Dunán. A létszám ugyan nem változott, viszont a rendfenntartáson belüli ellentét már-már kritikus szinten van. Ezt azt jelenti, hogy egy komoly társadalmi összeomlásban a rendelkezésre álló erők jelentős része fordulhat a számára elfogadhatatlan nézeteket erőltető rendszer/ kormány ellen.

Jelenleg meglévő védelmi terv nem az átlagemberre készült, hanem egy vezetői körre. De maradjunk magunknál, mert magunknak kell megoldani a lehetséges veszélyhelyzetet.

De még mielőtt nagyon elmennénk a meddig irányába, a teljes újrakezdésig, induljunk ki abból, ami az alap. Ez pedig nem más mint egy gondolkodás. Ez a gondolkodásmód az, ami valóban segíthet a kilátástalanságban, ez adhat reményt és többedmagával az ember így képes talán megoldani.

Akkor egy kicsit merüljünk alá egy gondolatmenetbe, hogy nem érjen meglepetés minket:

Jelen társadalmi szintünkön, hozzászokván a mindennapi életünket segítő technikai vívmányokhoz, kerülvén még a húsételeink elkészítésével velejáró szükséges életelvételt az erre a célra tartott állatoknál, a többség nem tudna boldogulni még egy olyan közegben sem, ami nem ellenséges, ahol az embertársaink a legnagyobb ellenségeink a csúcsragadozók közül. Nem tudunk boldogulni pénz, eszköz, telefon, jármű, nélkül. Az emberek java része eltéved az erdőben még a turista jelzések ellenére is.

A természetben való ételkészítés legjobb esetben is a bográcsozásra, sült szalonna készítésre korlátozódik, ill. az otthon csomagolt szendvics, vagy az útközben megvásárolt hamburger a menü. Szerintem nem sarkosítok akkor, ha azt állítom, hogy embertársaim java része rövid úton elpusztulna még a természeti szempontból aránylag élhető Magyarországon is. Csak a nyugodt társadalmi körülményeket véve alapul a civilizáció érintése nélkül néhány hét alatt éhen halna, vagy ráfanyalodna az általa könnyen fellelhető szükségeledelekre, amiknek úgy a kalória értéke, mint az élvezeti értéke nem kielégítő.

Mindez lakott területen belül a folyamatos védelmi stresszel együtt egy igen komoly energiafelhasználást eredményez, melyet pótolni kell. Hogy, mit miből? Mi az ehető? Mi nem fertőz? Mert ilyenkor igen könnyen belecsúszhatunk olyan fertőzésbe, olyan betegégbe melyet a civilizált társadalom már évszázadokkal ezelőtt a múlt homályában hagyott. Hogy fog főzni, hogy ne vegye észre, ne érezze meg a szagát az ellen? Miként fog közlekedni, hogy oldja meg a széklet problémáját, mert ilyenkor nincs mivel lehúzni a wc-t… ezekre gondolni kell.

Az ember fizikailag néhány hét alatt annyira leépülhet, hogy egy megfázás, betegség akár végzetes is lehetne számára. Hangsúlyozom, civilizációt nem érintve, csak a természetben. Márpedig, ha egy olyan helyzetet veszünk alapul, ahol járvány, ellenséges embertársak tizedelik a populációt, a jelen tudású átlag ember vagy belehal egy betegségbe, vagy az embertársai ölik meg mert éhségében lakott területen próbál boldogulni, vagy éh/fagyhalált hal az erdőben.

Márpedig a többség a lakott területben látja a megoldást, vagy esze ágában sincs másban gondolkodni a szerettei miatt. Veszélyes, de megoldható… elvben. A vírusokkal egy ilyen közegben senki nem bír, de kellő szemléletváltással, kialakított renddel van remény. Én speciel elmennék, közvetlen családom bírná, de nyugdíjas édesanyám, a húgom beteges kisfia érzelmileg kötelez és ők igen nehezen bírnák… a halál velejárója ennek a világnak. Ezzel megbékélni nem lehet. Beletörődni talán, de nincs egy normális ember, aki mindezt kísérlet nélkül blazír képpel hagyná elmúlni.

Ahhoz, hogy valaki hatékonyan tudjon alkalmazkodni a megváltozott környezetéhez mindenképp szükséges egy szemléletbeli változás. Amennyiben el tudjuk fogadni, hogy ezek a változások rövidesen a mi életünket is meg fogják nehezíteni, már jó úton haladunk afelé, hogy legyen esélyünk a jövőben a boldogulásra. A hirtelen változások gyors és nagyon kiszámíthatatlan reakciókat váltanak ki.

Az, hogy az embert ezek a változások teljesen felkészülten érhetik, szerintem nem igaz. A többségünk nem élt még át olyan borzalmas helyzeteket, amik hatására a videofilmeken edződött idegrendszerünk ne omoljon össze. Mert a borzalmakat, gyilkosságot valamelyest megszokhatja ugyan az ember, vagy legalább is kezelni tudja, de a kilátástalanság fűszerével meghintett jövőkép, melyben csak a gyors vagy a lassú elmúlást látjuk, az összeroppanthatja a legerősebbet is. Nem fog mindent túlélő katonaként gondolkodni gyermekünk, a párunk, testvéreink, idősödő szüleink, nem fogják sztoikus nyugalommal kezelni azt, amire felkészülni teljesen nem lehet és, ha az Ő életüket látod elveszni Te is könnyen összeroppanhatsz annak ellenére, hogy egyedül boldogulnál.

Van-e megoldás?

Szerintem van, de nem egyénre lebontva. Könnyen elképzelhető, hogy az, aki azt hiszi, hogy kellően felkészült szintén ott lesz az első áldozatok között, mert szerencsétlen környezetben próbál boldogulni de egy járvány végez vele, mert a családjával nem tud olyan szeparált közeget kialakítani, hogy biztonságosan átvészelhessenek néhány hónapot. Az a gond ezzel a néhány hónappal, hogy nem tudjuk az elején, hogy valójában mennyi. Nem tudjuk vajon menjünk, maradjuk? Mi van az ország, világ másik felén.

Mekkora kiterjedése a problémának, van-e remény a megoldásra, jönnek innen, onnan a hírek, a rádió működik, net már nincs, tv talán és az is dezinformál. Kiben, kinek higgyen ilyenkor az ember? A szemlélet és ezen helyzet megoldása a közösségben rejlik. A fosztogatók is többen vannak, a terroristák is szervezettek, de a szomszédok, barátok… közösségek is lehetnek azok. Persze önzetlen és hierarchikus rendszerben, mert ilyenkor a demokrácia halálos lehet.

A jövő elkezdődött, itt kopogtatnak az ajtón azok az információk, amikkel beláthatjuk az, hogy ez sokáig nem mehet tovább. Én, mint apa úgy gondolom, hogy nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy egy nagyon valószínű nehézségekkel teli jövőben megvédjem a családomat és biztosítsam nekik a tőlem telhető legtöbbet és legjobbat.

A struccpolitika szerintem egy felelősen gondolkodó ember részéről elfogadhatatlan. Vajon beadatnánk a családtagjainknak a védőoltásokat, ha nem lenne kötelező? Beoltatnánk a kutyánkat veszettség ellen, ha nem lenne kötelező és nem félnénk attól, hogy átterjedhet a fertőzés? Megelőztetnek velünk egy rakat veszélyes helyzetet (pedig lehet, hogy soha nem szembesülnénk ezekkel a betegségekkel) azáltal, hogy kötelezővé tesznek olyan dolgokat, amik lehet, hogy egyénekre negatívan hatnak (pl. allergia a védőoltásokra), de a társadalom érdekét szolgálják. Egy lehetséges (valószínű) problémát nem fognak velünk megoldatni, nem fognak minket erre felkészíteni, mert ha elismerik, akkor idő előtt tör ki az, amire még titkolva lehetne készülni, raktározni stb.

Átlagbéláknak és a családjaiknak nincs arra lehetőségünk, hogy hegyek gyomrába vájt bunkerokban, mindenféle technikával és hatalmas élelmiszer tartalékkal, gyógyszerekkel átvészeljük a kezdeti igazán nehéz időket. Saját közegben kell első körben megteremteni a védett, védhető és hosszabb távon élhető közeget. Vajon lehet erre tudatosan készülni? Lehet! Elég lesz ez a készülés? Erre nem lehet válaszolni, csak meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy elegendő legyen.

Miután felismertük a jelentőségét annak, hogy igen is képeznünk kell saját magunkat ahhoz, hogy boldogulhassunk rádöbbenünk arra, hogy mennyire nem értünk egy halom pofon egyszerű dologhoz. Az életünk múlhat a mobilitásunkon, a gyors reakción és ez mindenféle kacattal nem lehetséges. Az embernek meg kell tanulnia eszközt készíteni, problémát megoldani. Agyon szakbarbárosodott világunkban már egyre kevesebben főznek lekvárt, ismerik a gyógynövényeket, tudnak kötelet fonni, állatot feldolgozni, a természetben ételt készíteni az ott található hozzávalókból stb.

Az én véleményem az, hogy csak közösségi szinten lehetséges a boldogulás és ennek a közösségnek szigorú szabályok szerint kell működniük és vannak olyan alapvető praktikák, melyeket muszáj elsajátítani még időben ahhoz, hogy az ember képes legyen adott helyzetben gyorsan reagálni, felismerni azt, hogy lépni kell..mert ha realizálódik az amiről itt most szó van, nem ér rá az ember mindent empírikus alapon felfedezni, kikísérletezni. Hatalmas előny jelenleg a net, közösségek, könyvek. Nyugodt készülési és tapasztalási lehetőség.

Nos! Miután kellően felkészült az ember mentálisan és kellően magáévá tette mindazt, hogy vagy készül, vagy a szerencsére és egyéb képzeletben manifesztálódó dologra bízza a jövőjét, át kell gondolja a lakóhelyét. A remény és a fohász nem mentette meg annak a több ezer, tízezer hittérítő életét sem, akik szerte a Földön bízván a gondviselésben, ellenséges emberek közé merészkedtek, így ezt szerintem érdemes reálisan átgondolni. Ez van, ezt kell szeretni, keveseknek adatik meg az luxus, hogy pánikszobát létesítsenek a lakásukban, vagy esetleg egy teljes bunkert építtetsenek.

Amit igen eltolnak ezek az emberek az az, hogy ha nem kellő diszkrécióval csinálják mindezt, akkor ennek abban az időben híre megy és ezek a helyek, mint valami összeomlás utáni fridzsiderek lesznek egyesek szemében és kellő eszközökkel felszerelkezve lesznek olyan csoportok melyek erre szakosodnak. Ilyen pl. Tom Cruise elhíresült bunkere, de bizonyára többet is találnék a neten. Ezek a bunkerek kizárólag csak olyan területeken tudnak majd fennmaradni, melyek az időjárás, domborzat egyéb megközelítést gátló okokból elszigeteltek maradhatnak.

Egyéb bunkikat előbb vagy utóbb felnyitják, mint egy konzervdobozt és az ott lakókat rabszolgasorba vetik, javaikat elveszik… esetleg mindenkit elpusztítanak. Ez alól persze az extrém helyen létesítettek kivételek lehetnek. Nem minden a csodabunker, a diszkréció, az elkerülés, az inlogikus tervezés (most még az) és a tudatos back-up egy átlagbéla számára sokkal fontosabb.

Egy átlag lakóház persze nem egy erőd. Egy belvárosi lakás, egy panellakás szintén nem az. Ezeknek a lakhelyeknek sokszor még a falai sem nyújtanak kellő védelmet sem a behatoló lövedékek, sem a zaj, fény ellen. Gondoljunk csak a könnyűszerkezetes házakra. Ez van. Nem tudja az átlag bepáncélozni a házat. Ehhez az esetben és ez az átlag realitás az elkerülés, szervezettség, diszkrét lét, a megelőzés a titka a helybenlétnek.

Amiben egy prokatív családfő gondolkodhat az az, hogy hogyan tudja a lakását teljesen elsötétíteni úgy, hogy az kívülről ne elsötétítettnek tűnjön, hanem lakatlannak. Miként tudja megoldani az ételkészítést úgy, hogy a ne lehessen látható, érezhető. Miként oldja meg a széklet és vizelet problémáját és mindezt hova fogja üríteni? Mit fognak inni, hogy fognak fűteni. Hogyan tudják megőrizni a testük, ruházatuk, környezetük tisztaságát? Hogyan tudnak kommunikálni az esetleges barátokkal, miként adnak egymásnak jelet. Hogy oldják meg a világítás problémáját.

Ahhoz, hogy egy ház belülről elsötétíthető legyen, elviekben mindenkinél van annyi szövet, hogy ez mozgathatóan kivitelezhető legyen. Amennyiben lehetséges érdemes bonthatóan felfalazni résesen a fény és a kiláthatóság miatt, vagy ugyan ezt megoldani deszkákkal, OSB lemezzel. Ez csak kreativitás kérdése, de ha nincs más, akkor az akkor már használhatatlan estélyi ruhák, öltönyök is tökéletesen megteszik, ha össze vannak fércelve. Javasolhatnám azt is, amit hajdanán az oroszok csináltak a laktanyáikban, lefesteni az ablakot. Igen ám, de ez látszik: jelzésértékű. Úgy kell megoldani, hogy kívülről a legrosszabb esetben egy mérsékelten védhetővé tett, de lakatlan lakásnak tűnjön.

Minden háznak van fő beláthatósági része, amit kiemelten kell kezelni úgy a kiszűrődő fény, mint a mozgás miatt. Elképzelhető, hogy a legapróbb mozgás kelti fel egy fosztogató gyanúját. Amit csak a szeme sarkából látott az ablakban. Ezeknek a területeknek a beláthatóságát amennyire lehet korlátozzuk, így ha egy díszfasoron keresztül kell átnéznie a befelé kémlelőnek, nem fogja olyan könnyen észrevenni a benti mozgást. Vagy akár a magasabb kerítésekre felfuttatott borostyán, vadszőlő,lila akác stb., mellé ültetett gyorsan növő buxus..

Prevenció, prevenció… Mert bármilyen komoly dzsibidzsubis is az ott lakó apa, nem fogja sokáig húzni egy felfegyverzett horda ellen. Meg kell előzni mindenképp azt, hogy észrevegyék az embert, hogy ott él többedmagával. Ez az alapja annak, hogy hosszabb távon nyugodtan ottmaradhassanak.

Természetesen ehhez szervesen hozzátartozik az, hogy az épület mennyire stabil, hogy áll ellent az időjárás viszontagságainak, esetleg milyen tájolású. Milyen éghajlati területen van, vagy esetleg megváltozott-e annyira az éghajlat, ami befolyásolhatja az élhetőséget. Továbbá völgyben, vagy síkságon, domb- hegyen. Rendkívül fontos. Sokan nem gondolnak rá és már egy párszor ebben az irományban is említettem.

Ha nem tud hova elfolyni a széklet, akkor előbb, vagy utóbb valahol feljön a felszínre. Az esővíz több helyen belefolyik a szennyvízelvezető csatornákba. Én már láttam olyan Székelyudvarhelyen egy komolyabb eső alatt, hogy az út közepén valami buzgárként tört fel a víz a csatornanyílásból és jöt vele minden… Szó szerint minden. A jelen társadalmunk olyan helyre is építkezett ahonnan ezek a szennyeződések csak és kizárólag a technika segítségével távolíthatók el. A szennyvízátemelő szivattyúk nélkül a mélyebben fekvő területeken fel fog törni a fekália. Nem minden csatorna folyik olyan folyóba, ami elviszi a szennyt. A csatornázási művek derítő, tisztító telepeinek energia nélkül a kapacitása igen gyorsan véget ér. Hatalmas fertőzési góc keletkezhet.

Ha nem tud hova elfolyni a széklet, akkor előbb, vagy utóbb valahol feljön a felszínre. Az esővíz több helyen belefolyik a szennyvízelvezető csatornákba. Én már láttam olyan Székelyudvarhelyen egy komolyabb eső alatt, hogy az út közepén valami buzgárként tört fel a víz a csatornanyílásból és jöt vele minden… Szó szerint minden. A jelen társadalmunk olyan helyre is építkezett ahonnan ezek a szennyeződések csak és kizárólag a technika segítségével távolíthatók el. A szennyvízátemelő szivattyúk nélkül a mélyebben fekvő területeken fel fog törni a fekália. Nem minden csatorna folyik olyan folyóba, ami elviszi a szennyt. A csatornázási művek derítő, tisztító telpeinek energia nélkül a kapacitása igen gyorsan végetér. Hatalmas fertőzési góc keletkezhet.

A meglévő, megmaradt lakosság használja ugyan a wc-ket, vizet a leöntéshez pl. esővízből gyűjt magának, de a mélyebben lévő pontoknál ez gyorsan fog jelentkezni egy komoly fertőzésveszéllyel együtt. Gondoljunk csak bele egy 10 emeletes házakból összerakott lakótelepbe. Mi rettenet mennyiség keletkezhet úgy a feltörő, mint az esetleges vízhiányból adódó helyben elhelyezett “aknákból”. Nagyon gyorsan elindulhat a migráció egy ilyen élhetetlen közegből. Ez a realitás, de mikor már odajutnak, hogy menni kell, már sokaknak nem lesz hova eljutniuk… biztonságban semmiképp.

Egy lakás, ház csapadékelvezetése szintén nagyon fontos lehet. A már említett szivattyú probléma, vagy egy komolyabb dugulás, melyet nincs aki megoldjon, máris olyan özönvízzel fenyegetheti a lakókat, ami szintén fertőzésveszéllyel és korlátozottan közeggel jár együtt. Napjaink hatalmas esőzései olyan helyzeteket teremtenek szerte a világon, amiket kizárólag csak a technikai fejlettségünknek köszönhetően tudunk általában reaktívan kezelni. Áram, üzemanyag nélkül nem működnek a szivattyúk és olyan területeken is elindulhat a szükséges vándorlás, ahol egy eldugott falusi közegnek köszönhetően mindaddig igen jól elvoltak.

A gátrendszereink és a rengeteg ártérbe épült lakóház igen jó példája Göd. Egy komolyabb vízállásnál buzgárok törnek fel a kertekben és a katasztófavédelem a tűzoltókkal karöltve eddig tudta kezelni. Vittek zsákokat a bajba jutottaknak, mert persze nem volt nekik. Vittek homokot is… ki fog vinni, mivel, ki segít? Mennyi ilyen hely van az országban, és ilyen helyeken mindez párosul az egyre növekvő szúnyoginváziókkal.

Egy ezen a téren prokatív gondolkodást elsajátító ember ezeken elgondolkodik. Mit tud tenni ha... Amennyiben semmit, mert belátja, hogy egy olyan közegben él a családjával, ami infrastruktúra nélkül rövidesen veszélyesé, élhetetlenné válik, akkor gondolkodni kell egy olyan szerveződésben, mely egy másik helyen valósulhat meg, egy barátnál, rokonnál. Érdemes ezt egyeztetni és közösen tovább gondolni. Vajon kinek van az ismeretségi körben olyan élőközege, ami több ember számára biztosítana kellő védelmet hajlandó is közösen gondolkodni, elismeri e, hogy neki is szüksége van társra, társakra?

A megközelíthetőség igen fontos, mivel egy ilyen helyzetben nem nagyon tudunk utazni, az átlagbélák meg sem fizikailag, sem mentálisan, sem eszközileg nincsenek felkészülve egy 100 km-es túrára, melyet a Föld csúcsragadozói nehezítenek.

Itthon vagyunk… vagy ott, ahol elvben egy olyan vedhető helyet remélünk, ahol úgy az embertársainktól, mint a természeti gondoktól el tudjuk szeparálni magunkat. Van megoldás, van védelmi koncepció, vannak társak, rokonok, akikkel mindez kivitelezhető egy adott szinten. Olyan a közeg, ahol kellően elfolyik a csapadék, nem gyülemlik fel a szenny és van esély a fertőzések elkerülésére.

Mit fogunk inni? Itt most nem az alkoholtartalmú italokra gondolok, mert az nem létszükség, ámbár a pájinka Matula bácsi óta tudott, hogy “orvosság”. A szervezetünk többmint 70%-ka víz. Nincs mese, innunk kell. Kevés az annyira proktív ember, aki ezért kutat ásatna és ez a halmaz csökkenne, mert nem biztos, hogy ivóvíz minőség. Ámbár a boltban kapható szűrők már igen profin tisztítják a vizet és ezeket előre beszerezni nem egy rettenet nagy költség. 30.000-ért már igen jó 2000 liter víz tisztítására alkalmas mobilszűrőt lehet kapni, mely tisztítható. 8000 ft-ért kínait lehet rendelni webshopból és árához képest kielégítő minőségű. (megjegyzem, forralás nélkül se igyunk vizet ilyen helyzetben)

Amennyiben a saját vízvételi lehetőség nincs meg akkor a közeli folyóból, patakból, forrásból kell megoldani. Rendkívül veszélyes helyzet, mivel más is járhat arra ahol nekünk muszájból gyakran meg kell fordulnunk és úgy, mint az afrikai itatóknál a krokodilok, gyanítható, hogy ezek sem jóindulatúak. Nem engedheti meg senki magának azt a luxust, hogy ezzel ne foglalkozzon, mert nem egy pofozkodásba torkollhat, hanem az életét,-- vagy a személyét visszakövetve akár a teljes családjának, közösségnek az életét veszélyeztetheti.

Az esővíz nem tartalmazza mindazt az ásványi anyagokat, amely a sejtozmózis során ürül és pótlásra szorul. Ezek pótlás ugyan valamelyest lehetséges tablettákkal, levesporokkal, zöldségeket, gyümölcsöket, húsokat fözünk bele, de mégsem olyan, mint egy megyszokott pohár víz. Továbbá ez a víz/lé, főzet megromlik, megposhad.

A kellő tárolási lehetőség, ill. a környezet vízvételi lehetőségeire kialakított eljárások rendkívül fontosak. A víz szállítása szintén egy olyan pont, ami sebezhetővé teszi a beszerzőt, mert járműnek hangja van, látható, az állat is látható… meg amúgy élelem. A víz hatalmas kincs… ha kellő mennyiséget el tudunk raktározni, ha azt úgy tudjuk tárolni, hogy nem poshad meg, akkor egy olyan plusszt kapunk a túlélés oltárán, melyet okosan kihasználva van remény. Víz nélkül nincs remény… kevés vízzel az ember szervezetének a működése nem kielégítő, mint a motornak olajnélkül.

A poshadás gyakorlatilag nem más, mint a vízben lévő szerves anyagok reakcióba lépnek a levegő mikroorganizmusaival és elindul egy bomlási folyamat. Ennek gyorsasága függ a víz szennyzettségétől, a levegő pára/ sótartalmától (ez befolyásolja a mikroorganizmusok számát), a hőmérséklettől, napfénytől és az érintkezési felülettől.

Tehát, ha a friss vizet tiszta edényben, napfénytől, levegőtől elzártan, hűvös helyen tároljuk, akkor igen hosszú ideig, több hónapig eláll. Mindezt persze meghosszabbíthatjuk vízfertőtlenítőkkel, tartósítókkal (pl, neomagnol, katadyn), vagy egy kicsiny ecettel, melyet az elején belekeverünk. Az ezüstedényben tárolás egy igen hatékony megoldás, de kinek van otthon ekkora edénye, viszont a rézedény egy igen reálisan kivitelezhető tároló.

Ecetsav, citromsav, aszkorbinsav egyaránt alkalmazható, de egy pinduri hypo sem nagy gond, meg sem érzi az ember. Mi van akkor, ha mégis megposhad? Jó lesz mosni, mosogatni, tisztálkodni. Ha viszont annyira kevés a víz akkor le kell desztillálni és a steril vizet az említett módszerrel tárolni. Ekkor ugye nem azonnal fogyasztható vizünk van, de főzni lehet belőle, normolittal keverve fogyasztható. Mivel ezek már romlanak a benne lévő szerves anyagok miatt, csak kevés ideig tárolhatók.

Az a legjobb, ha van, de a tárolásra nagyon fel kell készülni. Ha elegendő az utánpótlás, akkor nincs gond a tárolással, ha nem elegendő, akkor ezt meg kell oldani. Alapvető, hogy az ember ha mástnem elvi szinten konyítson a desztilláláshoz. Amikor készerhelyzetben van, ha tudja elvben, gyakorlatban is össze fogja tudni kínlódni. Nem nagy dolog. 

Miben találhatunk vizet, ha hirtelen tör rank a baj? Nos a lakásokban elég sok helyen van bojler. Ha látható, hogy baj van és nem tudtunk gyűjteni, akkor el kell zárni a főelzáró csapot, hogy ne tudjon visszafolyni. Mikor kinyitjuk a csapot az addig meglévő és a vizet helyben tartó vákum megszűnik és az alacsonyabban fekvő területek felő fog folyni. Tehát a bojler és a wc tartályok adnak még vészeseti víztalékot. Az utóbbi nem olyan sokat, kb. 15-20 litert, de ha nem schell szelepes a rendszer, akkor ez egy jelentős mennyiség lehet. 

(bushcraft.co.hu)