Az ukrán válság tanulságai - Putyin rendszerének megdöntése és Oroszország megkaparintása következik?
Az Ukrajnában kirobbantott válságnak van néhány
olyan jellemzője, amely mindenképpen alapos vizsgálatot érdemelne. Az
eddigi események alapján az alábbi tanulságok vonhatók le:
1. Az Ukrajnában lezajlott puccs alapos
tervezés eredménye. Szó sincsen semmiféle spontán népi megmozdulásról,
illetve forradalomról. A nyugati világot irányító háttérhatalom köreiben
egészen bizonyosan hosszú ideje szervezik az ukrajnai hatalomátvételt.
Az események a nyugati titkosszolgálatok szoros irányítása mellett
zajlottak le. A cionista Nyugat szemmel láthatóan új terjeszkedési
stratégiát követ: a véres, költséges és népszerűtlen hagyományos katonai
agresszió helyett az útjában álló rezsimek belső meggyengítésére, majd
forradalomnak álcázott erőszakos hatalomátvétel útján történő
megdöntésére törekszik. A világban tapasztalható békétlenségért
elsősorban okolható módszert korábban eredményesen alkalmazták
Egyiptomban és Líbiában, de csupán részleges sikert értek el vele
Szíriában.
2. Az orosz titkosszolgálat Ukrajnában
súlyos kudarcot szenvedett el. Az egykor rettegett KGB utódszervezetének
ügynökei és informátorai képtelenek voltak feltárni az Ukrajnában zajló
nyugati beavatkozás méreteit, és nem tudták előre jelezni a várható
fejleményeket. Még a tiltakozó megmozdulások kirobbanását követően sem
ismerte fel sem az orosz, sem a kijevi vezetés a Nyugat valódi
szándékait. Mert ha felismerték volna, akkor aligha születik meg a
február 21-i egyezség Janukovics elnök és az úgynevezett ellenzék
között, melynek alapján a tiltakozó mozgalom képviselői helyet kaptak
volna a kormányban és az év végén kiírták volna a parlamenti és
elnökválasztásokat. Ha az orosz titkosszolgálatnak pontos információi
lettek volna az ellenzéki erők valódi természetét és szándékait, illetve
nyugati kapcsolatrendszerét illetően, Moszkva sohasem járul hozzá ennek
az ideiglenes megállapodásnak az aláírásához, melyen még meg sem
száradt a tinta, a Nyugat csatlósai máris sutba vágták azt. Ha az orosz,
illetve a kijevi vezetés megfelelő információknak lett volna birtokában
a tüntetések valódi céljaival kapcsolatban, akkor minden bizonnyal
sokkal erőteljesebben lépett volna fel a tiltakozó mozgalomban vezető
szerepet játszó – és a nyugati titkosszolgálatok révén pénzelt és
felfegyverzett – erőkkel szemben.
3. A cionista háttérhatalom azt az elvet
vallja, hogy akár az „ördöggel” is szövetkezik, ha az hajlandó elvégezni
helyette a piszkos munkát. Az USA már a 80-as években szoros
szövetséget kötött az iszlám radikalizmus erőivel Afganisztánban. Később
Irakban, Líbiában és Szíriában is pénzeltek és juttattak fegyvert olyan
iszlamista fegyveres csoportoknak, melyekről jó ideje azt állítják,
hogy a terrorizmus legfőbb melegágyai. Ukrajnában pedig – iszlamista
fegyveres csoportok nem lévén – a fasiszta és neonáci csoportok harcra
kész tagjait küldték a barikádokra. Ők valóban hisznek azokban az
eszmékben, melyek nevében küzdenek. Ellentétben vezetőikkel, akik
lényegében a nyugati titkosszolgálatok ügynökeinek tekinthetők, és
szolgálataikért a kijevi hatalomátvételt követően magas pozíciókkal
jutalmazták őket a kenyéradó gazdik.
Ebben az orwelli világban már nem elképzelhetetlen
az sem, hogy egy szép napon az „iszlám szélsőségesek” az ukrán
„neonácik” segítségére sietnek, és együttesen harcolnak – a cionista
világbirodalom világuralmi céljaiért. (Egyes feltételezések szerint nem
csupán a Kaukázusban, de a krími tatárok között is megerősödhetnek az
iszlám fundamentalista erők.)
4. Az Európai Unió ezúttal szorosan
felsorakozott az USA mögé, de figyelemre méltó az Ukrajna ügyében és
Oroszországgal kapcsolatos politikát illetően tapasztalható európai
egység. Érdemes felidézni, hogy Irak 2003-ban történt megtámadását
követően elsősorban Németország és Franciaország (de pl. a szocialista
vezetés alatt álló Spanyolország is) nyíltan kifejezte nemtetszését az
USA agresszív fellépésével kapcsolatban. De már a Líbia elleni légi
csapások, illetve a szíriai belső ellenségeskedés szításának ügyében sem
volt hallható semmiféle különvélemény az Európai Unión belül. És most
is teljes az egység: még az orosz energiaszállítmányoktól erőteljesen
függő Németország kancellárja, Angela Merkel is kénytelen volt
szankciókkal fenyegetni Oroszországot, amennyiben nem vonja vissza
csapatait a Krím félszigetről. Az elmúlt tíz évben jelentős mértékben
erősödött tehát az „euroatlanti integráció” – vagyis a cionista
világbirodalom kiépítésének folyamata. Az egyes tartományok irányítóitól
szigorú igazodást várnak el a külső hódítással összefüggő ügyekben.
5. Egyre inkább valószínűnek látszik, hogy a
cionista háttérhatalom stratégái kifejezetten számítottak az ukrajnai
puccsot követő orosz katonai ellenlépésekre. Sőt, éppen azok
kiprovokálása volt a céljuk. Ugyanis Moszkva teljességgel jogos
ellenakcióira hivatkozva lehet büntető intézkedéseket foganatosítani
Oroszországgal szemben. A gazdasági szankciók súlyos következményekkel
járhatnak úgy Európára, mint Oroszországra nézve. A Krím félsziget
visszacsatolását követő eufória idővel elmúlik, ezzel szemben az újabb
hidegháború okozta gazdasági visszaesés következményei egyre csak
súlyosbodni fognak. Egy-két év elteltével növekedni fog az
elégedetlenség az oroszok körében, de ami igazán veszedelmes lehet
Putyin elnök számára, az nem más, mint azoknak az orosz oligarcháknak a
dühe, akik vagyonuk jelentős részét veszíthetik el a Nyugat gazdasági
büntető intézkedései és a világpolitikai feszültség kiéleződése
következtében. És mint ahogyan Ukrajnában is jelentős részben az
oligarchák szembefordulása pecsételte meg Janukovics elnök sorsát, úgy
Putyin elnökre is hasonló sors várhat – legalábbis a cionista nyugati
stratégák reményei szerint.
Mindenesetre nagy győzelem lenne a nyugati
birodalom számára, ha az ukrajnaihoz hasonlóan a belső elégedetlenség
szításával, tüntetéshullám szervezésével, „neonáci” fegyveresek harcba
vetésével sikerülne zűrzavarba taszítani – vagy ne adj Isten befolyásuk
alá vonni - az orosz államot. A következmény mindkét esetben Oroszország
bizonyos területeinek (elsősorban a Kaukázus vidékének, esetleg a
távol-keleti részeknek) elszakadása lesz. A cionista befolyás alá
vetett, gazdaságilag és erkölcsileg tönkretett, szétdarabolt Oroszország
többé nem jelentene veszélyt a világhódítók számára.
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó hírek:
Az orosz külügyminisztérium helyretette a képmutató Washingtont
BIOLÓGIAI FEGYVERKÉNT HASZNÁLJÁK AZ EMBERT!
A drót mögött is gyarmat lesz!
KŐMŰVES GÉZA KÖZÍRÓ KONCHITÁRÓL!