Túl az ünnepen, annak utóidőszakán, tegyünk rövid értékelést az idei Becsület Napja ünnepségről. Az idei évfordulóra egy bonyolult politikai helyzetben került sor, melyben nemhogy mi nem tudhattuk biztosan, hogy milyen hozzáállás várható a hatalom részéről, de még ők maguk sem tudtak előre dönteni. Végül az történt, amire a folyamatokat figyelemmel kísérve számítottunk.

A Fidesz-kormány a köztéri rendezvényeket határozottan megtiltotta (méghozzá mellébeszélés, ürügykeresés nélkül), az esetlegesen magánterületen tartandóakat is akadályozta. Ugyanakkor a felesleges feszültségeket nem kereste, provokációs esetekre nem került sor. Részükről a lehető legjobb döntést hozták. Megfeleltek az uniós elvárásoknak, felesleges, kockázatos és kiszámíthatatlan dolgokba ugyanakkor nem bonyolódtak.

A rendőrség nagy erőkkel biztosította a helyszíneket. Esetekben már a pár napja egyeztetett vidéki találkozópontokon megjelentek, ezekben a városokban is erősebb volt a rendőri jelenlét. Budapesten már előző naptól készültség volt, nem is volt elég rendőr, szombaton például polgárőrök, önkéntes tűzoltók is segítették a biztosítást. A rendőrök különösebben nem voltak képben, hol milyen rendezvény van, ki kivel van. Nem is érdekelte őket, a dolgukat végezték. Tegyük hozzá, hogy részükről minden esetben teljesen korrekt hozzáállást tapasztaltunk, mind az egyeztetések, mind a biztosítás és ellenőrzések során. Persze ez indokolatlanul alapos volt, többeket négyszer-ötször igazoltattak, személyi és gépjármű átvizsgálás, folyamatos kíséret, stb. De ez már politika.

Más szerveződések rendezvényeinek értékelésétől eltekintünk, ami ebből a szempontból érdekes lehetett, arról már szóltunk – köszönhetően az elmaradhatatlan előzetes és utólagos piszkálódásoknak. Az idei évfordulóra sajnálatos módon jellemzően rányomta bélyegét a politika, a mindenáron szerepelni akarás, és az alkalom meglovaglása. Részben ennek köszönhető a rendezvények ilyenforma kezelése a hatalom részéről.

A EMM rendezvénye rendben és sikeresen lezajlott. Az ünnep körüli hercehurca kellemetlenségeket okozott ugyan, és bonyolította a kivitelezést, de akadályt nem jelenthetett. Sokan késve tudtak csak odaérni, az eszközök helyszínre juttatása pedig csak kerülőutakon volt lehetséges. Ugyanígy külön szervezést igényelt a külföldi vendégek kezelése, akik biztonságára fokozott figyelmet fordítottunk, elkerülve az ellenőrzéseket. A tiszteletadás helyszíne a körülmények miatt távol kellett, hogy legyen a közterülettől, ez a vártnál nagyobb gyalogutat jelentett.

A körülmények ellenére a résztvevők szép számmal érkeztek, a felsorakozott egységek és civilek kitöltötték a tisztást. Fiatalok és idősek egyaránt voltak szép számmal. Bár előzetesen felhívtuk a figyelmet, hogy a gyaloglást idősebb testvéreinknek nem ajánljuk, sokan kijöttek legalább a találkozó helyszínére, vagy hogy rövid ideig elkísérjenek minket. Közöttük egy egészen idős hölgy is, akinek férje részt vett a kitörésben. Könnyes szemmel kért áldást a fiatalokra. Megtisztelő volt a jelenléte!

A szertartásra a körülményekből adódó csúszás miatt már sötétben került sor, ami az aranykopjás barátaink által gyújtott szertűzzel külön hangulatot adott az eseménynek. Újra elszánt hazafiak töltötték meg azt a tisztást, mely kegyetlen harcok helyszíne volt egykor. Középen sorakoztak a katonai alakzatok, hátul pedig a civilek sorai, körülbelül háromszázan. Az ünnep üzenetét közvetítő emlékező beszédek, és a külföldi küldöttek szónoklata után került sor a koszorúzásra.

Az Arcvonal mellett koszorút helyeztek el a részt vevő baráti szervezetek: az Aranykopjások Egyesülete, a Gárda Szövetség, önállóan az Őrző Magyar Gárda Mozgalom és a Bujdosó bandérium is, a Magyar Nemzeti Közösségek Tanácsa, a Magyarok Nemzeti Felelős Kormánya, a Magyar Világ lap baráti köre, a külföldi küldöttek, és az elesettek hozzátartozói.

A hatalmi fellépés, és az ünnep megtartásának áldozatot kívánó lehetőségei eredményeképp csak az elszántak jöttek el a megemlékezésre, az időjárási körülményekre való tekintettel az emléktúrára pedig csak azok indultak el, akik kellőképp biztosak voltak magukban. A felszereléseket visszacipelő, és a menetet félúton beérő csapattal együtt 111 fővel indult el az emlékmenet, mely két sérülttől eltekintve teljes létszámban elérte a mányi emlékművet, jóformán egy alakzatban, jelentősebb lemaradások nélkül. Az első tíz kilométer után választható leválás lehetőségével senki nem élt, mindenki a teljes, negyven kilométeres távot választotta, melyet nagyon jó tempóban, együtt haladva teljesített a század. Élmény volt ilyen erős csapattal menetelni, ezúton is gratulálunk a teljesítőknek, aki között voltak lányok és idős emberek is.

Érdemes megemlíteni a külföldiek véleményét, akikkel igen jó bajtársi kapcsolatok alakultak ki, kivel már régebben, kivel az előző napok fogadása alkalmából. Tudni kell, hogy ezek a hazafiak őszinte tisztelettel beszéltek népünkről, és nagy elismeréssel adóznak mozgalmunk felé. Ezzel kontrasztban döbbenetes butaság némelyek részéről, hogy olyan okokból maradtak távol a rendezvényről, mert azon részt vesznek más népek fiai. Ezzel a magyar alkotókészséget vonják kétségbe, és a lehetőségét is megtagadják a népünk történelemformáló szerepének.

Nem csak a rendezvény megtartása volt sikeres. Az ünnep szellemének megélése mellett annak üzenete is eljutott, mind a magyar hazafiakhoz, mind külföldre. Örömmel tapasztaltuk, mind a túra során, mind a beszámolókat olvasva, hogy a jelenlévők megértették, amit az ünnep alkalmából hangsúlyozni kívántunk. Nem népek harcát idéztük, de még csak nem is ideológiai alapon emlékeztünk. Az ünnep üzenete: a szülőföld védelmének joga és kötelessége. Ez megillet mindenkit, függetlenül népi hovatartozástól, ideológiáktól. Az üzenet megfogant, és remélhetőleg ez a felfogás egyre inkább érvényesülni fog, elejét véve, hogy népeinket ismét szembeállítsa egymással a mindannyinkat megillető alapjog, a haza védelme, a szülőföldért való kiállás.

A történelem most íródik!

Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info