Az invázió "hivatalos" előkészítése június 13-án kezdődött, amikor is az ISIL (Islamic State of Iraq and Levant) terroristái Szíria felől átlépve az iraki határt megkezdték észak-iraki városok elfoglalását. Anak ellenére, hogy az USA keményen ellenőrzi drónokkal a területet, temészetesen a CIA számára ez a támadás "a meglepetés erejével hatott". A felettébb érdekes ebben az ügyben eddig, hogy a CIA már nyíltan szállít fegyvert az ISIL-nek a szíriai konfliktus miatt, és az elmúlt két évben nem nyíltan tette ezt, leginkább török és izraeli csatornák beiktatásával. Ugye azt nem gondolta senki, hogy az ISIL magától nőtt ekkorára, hogy képes legyen egy komplett ország számára fenyegetést jelenteni.

ISIL harcosok a NATO által használt terepjárókon.

Természetesen erre az invázióra már voltak jelek. Ugyanis az ISIL elkezdte visszavonni a csapatait Latakia és Idlib környékéről (Szíria), hogy ezeket a csapatokat az ISIL vezérkara átcsoportosíthassa Aleppo fele kerülve északról beszivároghassanak Irakba, és megkezdhessék Mosul (Irak) ostromát. Az ISIL "véletlen" belebotlott alig őrzött bankokba, ahol szintén "véletlen" dollárszázmilliókat őriztek, mindezt a gazdaságilag lepusztult, polgárháborús Irak kellős közepén. Érezzük, hogy ennek reális esélye kb. a lottó ötöshöz közelít. Ha viszont Irak ennyire szét van esve az USA demokrácia-exportjának köszönhetően, akkor vajon miért ment oda az ISIL? Hogy végre felépítsék a harcosaik által áhított iszlám államot? Hogy kiűzzék a nyugati megszállókat Allah nevében? Sajnos nem ez a helyzet.

Az ISIL fogolykezelési módszerei Irakban.

A szíriai terrorháború elmúlt három évében a CIA teljesen átvette az ISIL irányítását a fegyverszállításoknak és a pénzügyi támogatásoknak köszönhetően. A jelenlegi történet nem szól másról, minthogy a CIA parancsára az ISIL feladata Irak azon részének meghódítása, ahol Szíria, Törökország és Irán határos Irakkal. Miért fontos ez? Az USA és a NATO (North Atlantic Terror Organisation) elveszíti a szíriai háborút, ha ez nem történik meg. Az elmúlt három évben a terroristák támogatása dollárszázmilliókat emésztett fel, a "terv" szerint mire Ukranját elkezdi felforgatni a NATO, Szíria már a fennhatóságuk alatt kellett volna hogy álljon. Nem történt meg, Szíria maradt pénzszivattyú, és mostmár Ukrajna is az.

Putyin elnök ugyanis rájött, hogy a nyugatnak mi a rákfenéje. A véget nem érő pénznyomtatás. Azonban, ha túlnyomtatásra kényszerítik őket, akárhogy is, de a dollár devalválódik (elértéktelenedik). az USA és pénzügyi ernyőszervezetei ugyan kétségbeesetten próbálnak forrásokat bevonni, azonban az átejtő gazdasági gondolataiknak már egyre kevesebben ülnek fel. Az USA államadóssága emellett az egekben.

Tehát mi a cél az ISIL bevetésével Irakban? Egy felvonulási zóna kialakítása a NATO számára ott, ahol Szíria, Törökország és Irán határos Irakkal. Ahol az USA majd a terroristaveszélyre hivatkozva felépíti a csapatait a "háború" leple alatt, és felkészíti Irán megtámadására. Ennek a zónának lényeges pontja, hogy ezen keresztül Törökország hátországnak minősül a NATO számára, és bármikor megtámadható Szíria is, valamint az Assad-kormányzat el lesz vágva az Iráni szárazföldi segítségnek a lehetőségétől. Továbbá Törökország is megkapja az "ajándékot", az iraki kurd területek NATO ellenőrzését.

Az ISIL által kialakított (kialakítandó) pufferzóna a NATO részére.

Természetesen Iránban sem idióták ülnek a vezető pozícióban, szépen szabálytalanul beelőzték az USA-t, és gyorsan 2000 katonát küldtek Irakba, hivatalosan a helyzet eszkalálódásának a megakadályozása érdekében. A valódi indok azonban nem ez. Hanem, hogy az USA ne tudjon lépni Irán megkerülésével. Ha megfigyeljük, az USA máris tárgyalószerepbe kényszerült Iránnal.

Érint-e ez minket? Bizony, érint. Ugyanis ha az USA ráteszi a kezét Iránra, akkor az utolsó hiteles ereklyék is odavesznek a fosztogatásoknak és a műkincsrablásoknak köszönhetően, amiből a magyar őstörténet hitelesen kiolvasható, ezeknek az ereklyéknek a nagy részét ugyanis Iránban őrzik.

Ez azonban még nem lejátszott meccs. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

Nagy Kálmán