Kőműves Géza: Bárdolva - rendületlen harc a megszállók ellen!

 Lacikám, Testvérem!

Mimikrire   ne biztassunk senkit, hiszen pont az baj, hogy elterjedt és a  mimikri nem keverendő az álcával s a csellel, mert bizony az oroszlán színe, de még a kaméleon színeváltozása sem gyáva meghátrálás, nem jellemtelen megalkuvás !

Ez egyelőre nem vassal vívott  harcmező és bizony teljesen más szabályok, megoldások működnek, de szintén bátorság, állhatatosság kell.

A csel bizony nem lehet az őszinteség, bátor kiállás hiánya, hanem része lehet annak, miként te is érted alatta- biztosan és nem keverendő a hátrányt okozó, ostoba, félelemből elkövetett, értelmetlen és felesleges hátrálással, rosszul felfogott módon önző megalkuvással.
A kiállás eredménye számomra kézzelfogható, egyrészt a leleplezett ellenség, valamint a jóravaló, de sötétségben tartott magyar reakciójából félreérthetetlenül nyilvánul meg.

Köszönöm, hogy féltesz, de itt bátor kiállást, őszinteséget kell prezentálni, ha lehet makulátlan úttörőnek kell lenni s ha már itt tartunk, csakis a zsidó agymosásnak, jellemformálásnak köszönhető, hogy példának okán sokan eltűrik a mételyt és nem csapnak tenyérrel a levesükbe. Mert bizony az a gyalázat éri a magyart, hogy többek között zsidók szerveznek és vezetnek „magyar” rendezvényeket, „szittya” találkozókat, „magyar” szövetségeket és zömében ők nyüzsögnek ott, valamint ők vezetik az egyre korcsosuló nemzetet.

Testvérem! Itt az ellenség gennyes levesébe történő tenyércsapással kezdődik a népfelkelés, szabadságharc, mert, ha erre nem vagyunk képesek, miként is emelnénk magasabb szintre. Most nem az a baj, hogy a villa az első bökés után beletörik a földbe és idegen sereg a nyakunkon, hanem a földet is lenyúlták és odáig züllött a nemzet, hogy még sereg sem kell az akadálytalan megszálláshoz, szipolyozáshoz.  EMBERT kíván a megoldás! Mindennek ellenére most nagyobb az esély a sikeres megoldásra és ha nem én, valaki más elfordítja a zárban a kulcsot, beindul a láncreakció és feltárul a  győzelmes harcmező!

Senki ne a másikra és másra várjon! Lehetősége, tehetsége, a körülmények adta lehetőség, az "evolúciós" létrán történő járása szintjén valamivel túl és az un. közhelyszámba menő lehetőségek tükrében végezhető felkészülés felett tegyen meg mindent, mi előre visz s nem visszahúz.
A "szerep nem egyaránt van leosztva."

Minden küldetéstudat nélkül: ha nekem az jutott, hogy halomba gyűljön és gyűlöljön az ellen, az ellen nem ágálhatok, - ha nekem kell feltörnöm a tojást, hogy más is lássa benne a cseperedő viperát, nem bújhatok el s nem hallgathatok.

A kör, - összetartozás fontos, de közhelyként alap, nem önmagától bomlott a magyar, jóhiszemű és naiv volt, mellyel visszaélt és ékként beférkőzött, szétfeszegette az ellen! Nem a magyar veszekszik, hanem a mi magyarok így- meg úgy, önző álmagyar ék s köztük a leges- legveszélyesebb a titok- zsidó! Ha netalán mégis veszekedne a magyar:  Egyrészről a még agymosott állapotban lévő, piti mindennapoknak élő, reszketeg emberkék, vagy a konccal megfizetett zsidó- csahos „magyarnak” és én akarok király lenni pitiánernek köszönhető.  A nyüveket meg kell tanulni felismerni, különben elvesztünk.

 Hogy az egység, felvilágosítás, tettek és sorolhatnám - minek, mi az elsődlegessége, inkább párhuzamossága, mert bizony az utóbbi kulcsot érdemes megjegyezni, nem írok tanulmányt, de nem az apró részletekre gondolván, a tudás birtokában vagyok.

Azt sem árt tudni, hogy nem csak rajtunk múlik a világ, de nekem bizony hatalmasan tehetetlen közhely: „Hogy eljő, minek el kell jőnie.” Minek kell eljőni? Bizony annak, mi eljő, mert valami mindig eljő, tehát ez nem bölcsesség! Hogy mi jő el, annak formálásával érdemes próbálkozni, mert bizony ha nem nyúlsz bele, akkor nagyobb eséllyel az jön el, amit nem szeretnél!
Egyébiránt az áldozat nem lehet cél, de az értelmes, érdemes mérték- Ő kockáztatásából adódó esetleges áldozat nem hiábavaló! Amit még mindenképpen érdemes kihangsúlyoznom, ha nem lépünk túl a lehetőségeink és tehetségünk korlátán, mely torz s felnagyított a zsidó által manipulált tükörben, akkor semmire nem megyünk, avagy szégyenszemre tehetetlenül elpusztul a magyar.

Kár ragozni a kérdést, tehát a témát a magam részérő lezártam, csak végig kell tekintenünk a világban, hogy miként működik, vagyis „gyáva népnek nincs hazája” és én teszem a dolgom.

Küzdök a zsidó, a román, a tót,… elnyomás ellen. A " nagy szakembereknek" meg azt üzenem, hogy ne az amatőröktől várják  tetteket, hanem járjanak élen példamutatással! Uff!

Sopron, 2012-05-30                                                                                     Szeretettel: Kőműves Géza