„Meg kéne tiltani, hogy a nők otthon maradjanak a gyerekeikkel, pont azért, mert ha ez legitim lehetőség, akkor túl sok nő fog élni vele"- nyilatkozta Simone de Beauvoir francia feminista a hetvenes években. Ma már ezt nem kell tiltani: a nők többsége önző okok miatt nem akar, másik részük a Gondviselésbe vetett hit helyett, anyagi csődtől rettegve nem mer feleség, anya és háziasszony lenni teljes állásban. Kiknek köszönhetjük ezt?

Rosa Luxemburg (1871-1919), kommunista zsidó

„A proletár nők beillesztése a politikai életbe erős, friss szél lenne, amely magával hozná a nők politikai felszabadítását és ez kitisztítaná a mostani kispolgári család fojtogató levegőjét, amit kétségtelenül még párttársaink - munkások és vezetők egyaránt  - sem tudnak levakarni magukról."

Louise Weiss (1893-1983), félzsidó

„Hogyan is tudnám elfogadni a családos élet rendjét? Micsoda vereség! ... Az előttem álló lehetőségek: felemésztem a Földet, vagy felemésztem önmagam."

Simone de Beauvoir (1908-1986) nem volt ugyan zsidó,
de az ateista zsidó Jean-Paul Sartre-ral (tőle balra) élt 
a monogámiát tagadó „kapcsolatban"

„Önmagában a homoszexualitás is annyira lekorlátozó, mint a heteroszexualitás: a tökéletes az volna, képesnek lenni szeretni egy nőt vagy egy férfit, egy emberi lényt, félelem, tilalom vagy kötelezettség nélkül. "

Bella Savitsky Abzug (1920-1998), zsidó

„Az abortusz nem a politika színterére tartozik. Ez egy egyéni jog, csak mint sok más jog a családot illetően."

Marilyn French (1929-2009), zsidó

„Minden férfi erőszaktevő, és nem többek annál. Megerőszakolnak minket, a szemükkel, törvényeikkel, és szabályaikkal."

„A férfiak azon szüksége, hogy uralkodjanak a nő felett, lehet, hogy saját jelentéktelenségük vagy ürességük érzéséből fakad. Nem tudjuk ennek gyökerét, de a férfit nem is érdekli, hogy megtalálja azt."

Ruth Ginsburg (1933), zsidó

„A kormányzatnak egyenlő módon kéne támogatnia az abortuszt és a szülést."

Susan Sontag (1933-2004), biszexuális zsidó

„A fehér faj az emberiség történelmének rákfenéje."

Gloria Steinem (1934), zsidó

„Egy felszabadított nő olyan valaki, aki házasság előtt él szexuális életet és házasság után is van munkája."

Hélène Cixous (1937), zsidó

„Mikor azt mondom, »nő«, arról a nőről beszélek, aki elkerülhetetlen harcban áll a »klasszikus férfival« (...) De mindenek előtt ki kell jelen­tenem, hogy általános, tipikus nő ma sem létezik, még azon hatalmas elfojtás ellenére sem, amely »sötétségben« tartotta őket, mely sötét­séget saját jellemzőjükként akarják elfogadtatni velük. (...) Már többször bámulatba ejtett az a saját, a gyermekkor óta titokban látogatott világ, amelyet egy-egy nő írt le nekem. Ez a világ, a test működéseinek szisztema­tikus kitapasztalásából, valamint az erogén zónák pontos és szenve­délyes vallatásából kiinduló keresés, a tudás kialakításának világa. Ez a fantasztikusan gazdag, invenciózus gyakorlat - főként a maszturbációé - formák megteremtésében, egy igazi esztétikai tevékenység kialakításában teljesedik be, amit az élvezet minden fázisában egy harsány vízió, egy kompozíció, egy szép dolgot kiváltó élvezet kísér. (...) Megijedtem, és magamba fojtottam szé­gyenérzetemet és félelmemet. Azt mondtam magamban: őrült vagy! Mik ezek a szárnyalások, áradások, feltörő lélegzetek? Hol az a for­rongó és végtelen nő, a naivságában elmerült, a szülői-hitvesi-fallogocentrikus nagy marok által sötétségben és ön-megvetésben tartott nő, aki ne szégyenkezett volna saját hatalma miatt?"

Letty Cottin Pogrebin (1939), zsidó

„A házimunka az egyetlen tevékenység, mely megengedi a férfiak számára, hogy tökéletesen ostobák legyenek benne, mivel úgy gondolják, hogy azon kívül mindenhez értenek."

Andrea Dworkin (1946 - 2005), zsidó

„A házasság intézménye a nemi erőszak gyakorlatából fejlődött ki."

„A heteroszexuális közösülés a tiszta, formalizált kifejezése a női test iránti lenézésnek."

Eve Ensler (1953), zsidó

„Fogadok, aggódtál. Én aggódtam. Aggódtam a vaginák miatt. Aggódtam amiatt, hogy mit gondolunk a vaginákról, és egyre jobban aggódtam amiatt, mit nem gondolunk róluk."

*

Sokan tagadják, hogy a vér szava jelentene bármit is. Talán soha nem volt aktuálisabb a zsidóság destruktivitásra hajlandóságának illusztrálása, mint ma. Ez a tizenkét zsidó nő csak egy kis cseppje a feminista fajtársak tengerének. Lehet azt mondani, az öröklött tulajdonságok nem számítanak, de az élet mást mond. A kivétel pedig csak erősíti a szabályt. Persze nem csak zsidók lehetnek feministák; de arányszámuk, mint minden keresztény- és európaellenes ideológiában, mozgalomban, megdöbbentően magas. Mivel a zsidó zsidó módon viselkedik, és jogunk sincs tőle elvárni, hogy magyar akarjon lenni. Legyen az, ami! Zsidó. De ne itt.

Remélem, ezek után a portrék után ráébredtetek, magyar lányok és nők, hogy kik próbálnak titeket elszakítani szent hivatásotoktól: attól, hogy igazi nők, vagyis feleségek, háziasszonyok és édesanyák legyetek egy tiszta leányság után! Láttátok, hogy ezeknek a baloldali (liberális, szociáldemokrata vagy kommunista) zsidó nőknek minden ellensége, ami keresztény: tisztaság, házasság, férfi és nő közötti szeretkezés, főállású anyaság. Emellett pedig mindennek a hű pártfogói, ami árt nekünk vagy másoknak: házasságon kívüli szex, önkielégítés, magzatgyilkosság, homo- és biszexualitás.

Lehet, hogy ti is azt tartjátok még jónak, amit ők, és azt rossznak, amit utálnak, holott a politikai palettán egészen máshol álltok. Nem ellentmondásos ez egy kicsit?

Azt tanácsolom: ébredjetek fel és tagadjatok meg mindent, ami feminizmus! Mert az árt nektek, árt a környezeteteknek és a nemzetnek. Nem lehet félig feministának lenni, félig pedig nem: hiába tartjátok beteg dolognak a leszbikusságot, ha közben a házasságon kívüli szexet vagy az anyaság és a munka összekombinálását fennen hirdetitek...

Ha akarjátok a magyarság feltámadását, ne ezeket a zsidó boszorkányokat kövessétek, vagy elveik jobboldali hirdetőit (ld. Duró Dóra képviselőasszony nyilatkozata) hanem Jézus Krisztus tanítását, melyet Szálasi Ferenc is mérvadónak tartott, amikor a nőről beszélt:

„A nő igazi, szent és legtermészetesebb hivatását mint anya teljesíti. Az anya az otthon, a család jó szelleme, a gyermek nevelője, az érett ifjú megértő támasza és vigasza, a kenyérért harcoló családfő serkentője.

Az anya a Nemzet halhatatlanságának géniusza.

A nő, gyermek és ifjúság nemzetünk halhatatlanságának zálogai.

Ki mint neveli ifjúságát, úgy látja nemzete jövőjét. A nő beállításának módjától függ, hogy egy államiság milyen erkölcsi magasságot tud elérni és tartani gyakorlati életében.

(...)

a családi élet tisztasága, erkölcsi, szellemi és anyagi feltételekkel való megteremtése, az anyai hivatás megbecsülése messzemenő biztosítása annak, hogy az anya szent öle minél dúsabb és egészségesebb gyermekáldást hozzon; végül az örökösödési rend új felépítése a népszaporulat fokozása érdekében;

(...)

Bűnt követ el az a rendszer, amelyik a nőt szent hivatásától elvonja, mint munkást kihasználja és anyagi feltételek után rohanóvá »férfinőt« teremt belőle. Súlyos bűnt követ el az otthon és a család állami népfenntartó intézménye ellen, tehát hazája és nemzete ellen."

Kitartás.hu

Kapcsolódó:

A hungarista nőideál
Amikor egy nemzeti celeb tanácsokat oszt
Domokos Endre János: Zsidókérdés