Az 1956 utáni megtorlások miatt háborús
bűntettel vádolt Biszku Béla nyugdíjas pártvezető, volt belügyminiszter
perében a sértettek gyermekei a családokat ért traumáról beszéltek
tanúként kedden a Fővárosi Törvényszéken.
Az egyik vádpont szerint a karhatalmisták
Martonvásáron 1957. március 15. előtt kegyetlenkedtek a polgári
lakossággal, köztük az Akadémia ottani mezőgazdasági kutatóintézetének
három dolgozójával, Biszku Béla pedig utóbb nem intézkedett a felelősök
megbüntetéséről, mert maga is közreműködött a karhatalom fellépésére
vonatkozó utasítások kiadásában.
A kedden meghallgatott tanúk többnyire arról
számoltak be, hogy milyen megaláztatásokat és bántalmazásokat kellett
elszenvedniük szüleiknek, majd éveken át milyen mellőzöttség jutott
osztályrészül a családoknak, miközben sérelmeikről még egymás közt sem
mertek beszélni.
Egy férfi tanúként elmondta, hogy a forradalom
után néhány évvel született, és hézagos ismeretei vannak a vádbeli
eseményekről, mert a családban nem nagyon beszéltek róluk. Annyit
hallott, hogy apja nem vett részt a forradalomban, 1957. március 9-én
mégis elvitték a karhatalmisták, napokig bent tartották, többször
kihallgatták, megverték.
A bántalmazás során a pufajkások azt kérdezték az
apától: mit jelent az, hogy MÚK, és először azért verték meg, mert nem
tudta a választ, majd pedig azért, mert tudta, és ezt többször újra és
újra megismételték - mesélte a családban hallott történetet a tanú. (A
MÚK a Kádár-rendszerrel szemben 1957 tavaszára tervezett Márciusban Újra
Kezdjük elnevezésű megmozdulás rövidítése volt.)
Egy idősebb nő tanúként elmondta: apja karakán,
tisztességes ember volt, aki azért dolgozott, hogy a népnek jó búzája
legyen, 1954-ben kitüntették növénynemesítési tevékenységéért,
munkástanácsban nem vett részt, 1957-ben pedig már idős volt. Amikor a
bántalmazás után hazatért, csak annyit mondott: borzalmas dolog történt.
A tanú édesanyjától azt hallotta, hogy a hatalom
tartott a MÚK-tól, és ezért sok embert megvertek. Amikor a tanú apját
bevitték a karhatalmisták, akkor az egyik vele együtt elfogott
kollégáját kényszerítették, hogy bántalmazza az idős embert. Az egyik
kutatót pedig úgy megverték, hogy rá se lehetett ismerni. "Egy életre
nyomot hagyott bennünk" - mondta megalázott, kisemmizett családjára
utalva a tanú, és felindultan beszélt arról is: máig nem érti, miért
tették ezt velük, hiszen a szülei "csodálatos emberek" voltak. Apját a
történtek után próbálták ideggyógyintézetben elhelyezni, de az orvosok
megmondták: "ha jönnek érte, kiadják".
"Nincs bennem gyűlölet, de a gyilkosokat meg kell
nevezni, különben ebben az országban, amíg élünk, csak gyűlölködés lesz"
- mondta a sértett lánya. Távozóban annyit még megjegyzett: semmiféle
rehabilitációt nem kaptak. Egy másik tanú arról számolt be, hogy apját
bántalmazták, nem sokat beszélt róla, de amit mondott, megrázó volt.
Először falhoz állítva, majd a priccsre fektetve gumibotozták, hogy
vallomásra bírják.
Egy másik sértett gyermeke tanúként elmondta:
amikor fegyvereket keresve házkutatást tartottak náluk, apja jelezte a
hatóságoknak, hogy nem bízik bennük, mert tudván tudja, hogy a lakásban
nincs fegyver, de karhatalmisták hozhattak magukkal. Erre az apát
elvitték, és kegyetlenül összeverték. Ezután a családnak el kellett
költöznie, az apának pedig 1965-ig minden héten jelentkeznie kellett a
rendőrségen.
Biszku Béla ügyvédjének kérdésére több tanú is
elmondta, hogy nem tudja, ki adott utasítást a vádbeli bántalmazásokra. A
92 éves Biszku Béla fejhallgatón, szótlanul figyelte a sértettek
leszármazottainak tanúvallomásait, az eljárás során tagadta bűnösségét.
1956-ot továbbra is ellenforradalomnak tartja.
A korábbi tárgyaláson ismertetett dokumentumok
szerint a martonvásári bántalmazásokról akkoriban a szemtanúk elmondták:
részeg karhatalmisták válogatás nélkül verték a település utcáján és
vendéglátóhelyein elébük kerülő embereket. A három kutatónál házkutatást
tartottak, fegyvereket kerestek, de csak röpcédulákat találtak, mire
bevitték mindhármukat a rendőrőrsre, és ott órákon át gumibottal ütötték
őket. A sértettek között volt idős, beteg, kitüntetett kutató is,
gyógyulásuk hetekig tartott.
A korábban ismertetett dokumentumok szerint még a
korabeli rendőri és pártvezetők sem helyeselték a Martonvásáron
történteket. Az elkövetőket parancsnokaik felfüggesztették, áthelyezték.
Pártfunkcionáriusok pedig úgy vélekedtek, hogy az ilyen cselekmények
azért károsak, mert eltávolítják a lakosságot az akkori állampárttól, az
MSZMP-től.
A vádirat azt is tartalmazza, hogy az 1956-os
forradalom leverése után Biszku Béla tagja volt az 1956. november elején
megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) központi, irányító és
döntéshozó testületének, az Ideiglenes Intéző Bizottságnak, amely
létrehozta és irányította az úgynevezett karhatalmat.
A fegyveres alakulatok a martonvásári
bántalmazások mellett a polgári lakosságra leadott sortüzekkel szándékos
emberöléseket is elkövettek: az 1956. december 6-án Budapesten, a
Nyugati pályaudvarnál lezajlott "vörös zászlós" tüntetésen hárman
vesztették életüket, két nappal később Salgótarjánban a megyei
rendőr-főkapitányság épülete előtt pedig a karhatalmisták és szovjet
katonai erők fegyvereitől negyvenhatan, köztük nők, gyerekek, egyikük
csupán 10 éves volt.
Biszku Béla az ügyészség szerint azért nem
intézkedett a felelősségre vonás ügyében, mert a polgári lakosságra
leadott sortüzekkel elkövetett emberölésekre a szűkebb pártvezetés
tagjaként is adott utasítást.
A vádbeli cselekmények az ügyészség szerint
háborús bűntettet valósítanak meg. Továbbá azt is a terhére rója
Biszkunak a vádhatóság, hogy egy 2010-es interjúban tagadta a kommunista
rendszer által elkövetett népirtás tényét.
(MTI)
Kapcsolódó hírek:
Biszku-per: "a mi karhatalmunk olyan, hogy lelövi mindazokat, akiket kell"
Biszku meg se rezzent az áldozatok hallatán - ártatlannak tartja magát
"Érted jöttünk, elvtárs, nem ellened" - a Biszku háza előtti tüntetés főszervezője, Novák Előd beszéde
A Ceausescuval közös vadászatokra emlékszik a Rózsadombon éldegélő Biszku, bűntetteire nem akar