Budapest-Erzsébetváros újdonsült izraeli testvértelepülésének elhallgatott XX. századi története
Folyik az ámokfutás a nemzetközi zsidóság, s
azon belül Izrael kegyeiért. Budapesten közterület, közintézmény viseli
Herzl Tivadar, Szenes Hanna és más cionista személyiségek nevét, míg
Izraelben érdekes módon sehol nincs elnevezve utca vagy tér, mondjuk a
zsidókkal jó viszonyt ápoló Kossuth Lajosról vagy Petőfi Sándorról.
Legutóbb az 1948-ban etnikailag megtisztított Száfád izraeli várossal
lépett testvértelepülési kapcsolatra Budapest-Erzsébetváros vezetése.
Az MTI beszámolója alapján olvasóinkkal
mi is megosztottuk
azt az örömhírt, miszerint Budapest VII. kerülete, Erzsébetváros a
napokban az izraeli C'fát (צפת) város testvértelepülése lett. Csak
megjegyezzük, hogy a budapesti kerület egykori polgármestere, az MSZP-s
Szabó Zoltán idejében a menórát kívánták megjeleníteni a kerület
címerében, ám a közfelháborodás nyomán ettől elálltak. De hol van ez a
város, mit kellene tudni róla, amit a cionista propagandisták a
magyarországi nagyközönség elől nyilván igyekeznek eltitkolni? A mostani
kapcsolatfölvétel jóvoltából majd halljuk, hogy C'fát a festők, a
művészek és a kabbalisták városa, itt nyílt meg a magyar nyelvterület
zsidósága történetének múzeuma etc.. Igen, ez is igaz, de a galileai
városnak van egy másik, elhallgatott története is, amely az őslakos
palesztinok elűzéséről, a körükben véghezvitt gyilkolászásról szól.
Először is, a hírrel kapcsolatban az MTI okosait
föl kell világosítanunk: Száfád (C'fát) nem "a Galil-hegység városa",
mert a Szentföldön ilyen hegy nincs. A város valóban Galileában
(héberül: Galil) van, de az nem hegy, hanem tájegység, országrész.
Erzsébetváros testvértelepülése - üzenjük az MTI nagyokosainak - a
Kánaán- és a Száfád-hegyen, illetve azoknak lankáin épült. Nem is
értjük, a város földrajzi behatárolása előtt miért nem kérdezték meg a
testvérvárosi megállapodás aláírásán jelen lévő Köves Slomó rabbit, aki a
minap a Szegedi-filmben olyan frappánsan elmagyarázta az izraelieknek,
hogy
az Árpád-sávos lobogó "a magyar nácik zászlaja 1944-ből".
Amit az elkövetkezendő hónapokban, esztendőkben
biztosan nem hallanak majd újdonsült testvérvárosukról Erzsébetváros
polgárai - éppen ezért mi igen röviden említést teszünk róla -, az nem
antiszemita gyűlöletbeszéd, hanem elsősorban neves izraeli írók és
történészek munkáiban is olvasható tények halmaza. Érdekes adalék, hogy
Száfádban, Erzsébetváros testvértelepülésén született és nevelkedett
Mahmúd Abbász, a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke. A palesztin elnök
nemrégiben azonban megnyugtatta a zsidókat, hogy ő már nem kíván
visszaköltözni a szülővárosába.
"Száfádi vagyok, de veled ellentétében, Abbász, én visszatérek oda" |
A Felső-Galileának nevezett C'fát városa (arabul:
Száfád - صفد) városa 1948 előtt a szentföldi palesztinok egyik fontos
kereskedelmi, muszlim vallási és közigazgatási központja volt. Az
izraeli hódítás előtt Száfádnak összesen 12 610 lakosa volt, ebből 11
140 a palesztin, és csak 1530 a zsidó. A várost 1948. május 10-én -
tehát néhány nappal a zsidó álla kikiáltása előtt - foglalta el a
Pálmách nevű zsidó hadsereg a Jiftáh brigádja. Az eszközeiben és
módszeriben terrorszervezetre emlékeztető Pálmách zsidó hadsereg Száfád
elfoglalása előtt azt a taktikát alkalmazta, hogy a várossal szomszédos
'Éjn ez-Zájtún, Bírijá és más palesztin falvakban fényes nappal
fölrobbantották a lakóházakat, több esetben a lakókkal együtt. Mose
Kálmán, a Pálmách korabeli parancsnoka rendelte el a két fentebb
említett arab falu lakóházainak fölrobbantását azzal a kinyilatkoztatott
szándékkal, hogy a szomszédos Száfád város arab polgárai "lássák, mi
vár rájuk is". A barbár akció célja, amint Palesztina más helyein is, az
volt, hogy megfutamítsák, menekülésre ösztönözzék a palesztinokat. A
zsidók etnikailag megtisztított területeket kívántak meghódítani.
Palesztin menekültek 1948-ban - úton a hontalanságba |
Meg is indult a menekültáradat Száfádból a zsidó
hadsereg benyomulása előtt, s hogy még jobban ösztönözzék a tétovázó
palesztinokat, a Pálmách a hatás fokozása érdekében az úgynevezett
Dávidka nevű aknavetővel lőtte a Száfád arab lakónegyedeiből fejvesztve
menekülő arabokat.
A Dávidka a róla elnevezett téren Száfádban |
Száfádot, a budapesti Erzsébetváros testvérvárosát
1948. május 10-én foglalta el a zsidó hadsereg. Másnap a Pálmách az
"általános megtisztítás" (טיהור כללי) jelszava alatt a város arab
lakónegyedeinek helyben maradt lakosait úgy kényszerítette
elmenekülésre, hogy tűz alá vették a lakóházakat, s több embert meg is
gyilkoltak.
Az "általános megtisztítás" jegyében |
Netívá Ben Jehudá írónő, neves rádiós újságíró,
aki maga is a Pálmách nevű zsidó hadsereg harcosa volt, A sötét fellegek
mögül című, 1985-ben napvilágot látott könyvében a többi között leírja:
Száfád arab lakónegyedeinek elfoglalása után a zsidók megkezdték a
fosztogatást, rablást, és vandál cselekedeteket követtek el. A Pálmách
harcosai raboltak, kifosztották a palesztinok hátrahagyott
középületeinek és otthonainak ingóságait. Az így összerabolt holmit a
Kánaán-hegyen levő Szárá Lévi zsidó tulajdonú szállodában halmozták föl,
majd később, amikor a Pálmách harcosai az araboktól elrabolt földeken
létrehozták a településüket, kiosztották azt a saját embereiknek.
Abbász családjának háza Száfádban |
Jichák Tischler (Fischke) történész, filozófus,
aki a Pálmách Jiftáh brigádjának katonájaként szintén részt vett Száfád
elfoglalásában, az Utolsók a hegyláncolaton című könyvében (1975)
leírja, miként fosztották ki a zsidók az elkergetett száfádi arabok
otthonait s azt is, hogy a várost elfoglaló zsidó erők mindössze 90-100
öreg, menekülésre képtelen palesztin találtak a házakban. Morris Benny
kortárs izraeli történészprofesszor A menekültprobléma és a palesztinok
születése 1947-1949 című könyvében (1991) azt írja, hogy végül, 1948.
május végén a fentebb említett aggastyánokat is deportálták Libanonba.
Harmincöt idős, keresztény vallású személy azonban ezután is maradt
Száfádban, mert abban reménykedtek, hogy, keresztény mivoltukat
figyelembe véve, őket nem kergetik el a hódítók. Tévedtek, írja Morris
Benny, mert a katonai titkosszolgálat úgy döntött, hogy maradásuk
"biztonsági kockázattal jár". A harmincöt keresztény aggastyánt ezért
június 13-án teherautóra rakták, és elszállították őket egy haifai
keresztény kolostorba.
Lerombolt palesztin házak Száfádban |
A cionista hódítók 1949. március végéig
lerombolták, vagy zsidókkal telepítették be Száfád város elhagyott arab
lakónegyedeinek házait, a Fejszál nevet viselő főutcából Jeruzsálem utca
lett. A városban legalább egy tucat mecset működött. Az egykori
nagymecset manapság képzőművészeti kiállítóterem, az úgynevezett Vörös
mecset pedig négyszáz érdeklődő befogadására alkalmas rendezvényterem.
Az utóbbi mecsetben a Mekka, az ima irányát jelző fali fülkéről (mihráb)
leverték az Isten nevét dicsőítő arab föliratot, s a helyére Mózes két
kőtábláját vésték. A város Barlang-mecsetét pedig átalakították
zsinagógává.
De ne folytassuk Erzsébetváros újdonsült
testvértelepülése, Száfád (C'fát) XX. századi történetének idehaza
bizonyára a jövőben is elhallgatandó sötét fejezeteit. Mert a cionista
zsidókról csak jót, vagy semmit. Mi ezúttal az arany középutat
választottuk.
Hering József - Kuruc.info
Kapcsolódó hírek:
Egy újabb pályázat, amelyből faji alapon zárták ki a magyart - csak zsidóknak jár a pénz
"A zsidók kétszer is romba döntötték Oroszországot" - jelentette ki Putyin pártjának egy politikusa
A kormány által tízmilliókkal kibélelt Zsidó Gárda feljelenti Pörzse Sándort
Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd forog a sírjában: ismét spanyol állampolgárok lehetnek az 500 éve elzavart zsidók