• Nagyvilág

Régi cionista trükk, hogy magukat valami nem-zsidó nép tagjának kiadva mészárlásokat hajtanak végre, hogy ellentétet szítsanak politikai érdekeik szerint. Ismerjük ezt a magyar történelemből, itt a zsidók „természetesen” nem zsidók, hanem a „kommunista forradalom úttörői” (valójában mészárosai), majd „kiváló pártkatonák” (törtetők és fosztogatók, spiclik), majd megint a korabeli állambiztonság, az AVH és az AVO ügynökei (szadista gyilkosok) voltak, mindig magukat magyarnak, svábnak, görögnek vagy szlováknak kiadva.

 

A jelenlegi cionista érdek a Közel-Keleten egyrészről az iszlám szunnita és síita irányzatainak szembeállítása, lehetőség szerint helyi háborúk provokálása, nemzetiségi ellentétek szítása. Ez Irak és Irán esetén régebben már megvalósítható volt, de a liberálisabb arab országok megosztása is már megtörtént. Most úgy tűnik, hogy az arab világban az egység felé történik egy átrendeződés a megosztó erőkkel szemben, tehát ezt a régi stratégiát próbálja meg Izrael újra elővenni.

Másik, ennél is fontosabb célja a cionista világhatalomnak az iszlám és a keresztény tömegek szembeállítása. Voltaképp minél több vallás, nemzet áll egymással szemben, minél nagyobb a zűrzavar, minél több a zsidókat nem érintő háború, ők annál jobban járnak. Többek közt ezért nem számít bűnnek a számukra, ha egy zsidó a szervezett bűnözésben, viszályszításban, felforgatásban nyakig benne van: tulajdonképpen egy cionisták által ellenségként kezelt nép ellen a szabotázst végrehajtó cionista egy zsidó nemzeti hős, bármennyire embertelen vagy erkölcstelen is.

Most, hogy az iszlám ébredezik majdnem minden arab államban, a cionista rezsimnek most minden, őt nem érintő viszályra égető szüksége van. Mindegy hogy ki háborúzik kivel a Közel-Keleten, csak lehetőleg jó hosszú háború legyen, és ne Izraellel. És itt szóba jöhetnek véres polgárháborúk, amelyek lehetőleg a cionista érdekek szerint minél tovább folytatódjanak, vallásháborúk a keresztények és az iszlám között, etnikai konfliktusok, akármi. A keresztény-iszlám vallási feszültség szítása kiemelt szerepet kap, ennek ürügyén ugyanis az agymosott, magukat még kereszténynek gondoló, valójában cionista agymosott bábként kezelhető amerikai tömegeknek könnyebben beadható az iszlám-ellenes propaganda. Nem kell más, mint néhány túlbuzgó cionista ügynök, néhány szadista félzsidó idióta, akik lehetőleg a legvérlázítóbb bűnöket követik el, mint az egyiptomi hadsereg tagjai.

Ugyanakkor természetesen a kopt keresztények közé beépült cionista ügynökök a helyi keresztény közösségeket izgatják, és megteszik a maguk Koránt vagy a Prófétát gyalázó kijelentéseit, esetleg még Koránt is égetnek (Amerikában is volt hasonló akció). Ilyenkor válnak elképesztően „kereszténnyé” a kereszténynek „megtért” józsidók és félvér zsidók, akik ilyenkor azonnal a nemzeti érdekeik szerint cselekednek, óriási bajt fenyegetést jelentve ilyenkor elsősorban a keresztény közösségekre. Különösen veszélyes ez, ha a zsidók magas egyházi pozíciókig is eljutottak. A zavaros állapotokban, amikor a tömegek felfokozott lelkiállapota biztosnak mondható, az egyébként nyilvánvaló provokációk is gyorsabban célt érnek. Ilyenkor az emberek nem nagyon gondolkodnak. Sajnos Egyiptomban, ahol cionistabarát kormány működött nagyon hosszú ideig, könnyű volt cionista ügynökökkel mind az egyházat, mind a katonaságot felduzzasztani.

A cionisták helyett Egyiptomban például hirtelen a kopt keresztények lettek az ellenségek, és minél sikeresebben tudják a zsidók az iszlámot a kereszténységgel szembeállítani, annál biztosabb Izrael helyzete. Ugyanakkor a nyugati világban a cionista befolyás alatt álló judeo-keresztény média az atrocitásokat erősen felnagyítva mutatja be, elhallgatva a cionista érdekeket és a cionista ügynökök tevékenységét.

Kovarcz Emil - Jövőnk.info