Cohn-Bendit dosszié: Döbbenetes dokumentumokkal leplezzük le a zsidó pedofilt2012. január 19. 11:09
memoria - Hunhír.info

A Magyarország elleni liberális gyűlölethadjárat szerdán az EP plenáris ülésén folytatódott, ahol jobbára felkészületlen és elvakult deklarált liberálisok és zöld mázzal leöntött globalista értékrombolók akarták a porba fektetni hazánkat. Az ideológiai hadviselés főszereplője a minden megnyilvánulásában a komplett agresszív idióta jellemzőinek abszolút megfelelő zsidó gyűlölködő, Cohn-Bendit volt, aki eltorzult pofával, fogait vicsorgatva, handabandázva egyebek mellett leantiszemitázta hazánkat, és aljas módon támadta a magyar alkotmányt. Feltesszük a kérdést: van-e joga egyáltalán megszólalni egy olyan embernek, akinek minimum vitatottnak nevezhető múltját átszövi az emberiség elleni bűncselekmények egyik legelfogadhatatlanabb és legmegvetendőbb formája, a pedofília, illetve ennek a szörnyűséges cselekménynek a népszerűsítése. Egy ilyen ember veszi a bátorságot, hogy dülledő szemmel, gesztikulálva üvöltözzön egy olyan törvény ellen, amely prioritásként kezeli a gyermek- és magzatvédelmet, és védi a férfi és a nő kapcsolatán alapuló családot. A pedofil zsidó, aki egyébként - talán nem véletlenül - az LMP nagy barátja, általában gyorsan lerázza azokat, akik sötét múltjával kapcsolatosan kérdezik. Akkor szembesítsük most a beteges hajlamú gyűlölködőt saját állításaival.

Elsőként nézzünk egy 2001. február 23-án megjelent cikket, amely Daniel Cohn-Bendit pedofil múltja - A gyermekmegbecstelenítő címet kapta Thomas Meiertől.

"Daniel Cohn-Bendit a hatvanas évek végén és a hetvenes években a diákmozgalom híressé vált vezére, ma a Zöldek Európa-parlamenti képviselője 1975-ben egy ma feledésbe merült könyvet adott ki "Der großer Basar" (A nagy bazár) címmel, amelyben elmondása szerint a történelem legutóbbi éveinek leltározását és következtetéseit vetette papírra.

A "Schweizerzeit"-nak sikerült a rég elkapkodott könyv egy példányát felhajtania. Amit Cohn-Bendit abban leírt, attól minden olvasónak, akiben csak egy csöppnyi erkölcsi szemérem és illem iránti érzék van, eláll a lélegzete. Alább következzenek idézetek a "Little Big Man" (Kis nagy ember) fejezetből a 139-dik oldaltól a 147-dik oldalig a szó szerinti szövegböl:

„Már régóta kedvem volt egy óvodában dolgozni. A német diákmozgalom megteremtette saját anti-autoriter óvodáit, amelyeket a városi közigazgatás többé-kevésbé támogatott. Én 1972-ben jelentkeztem a frankfurti egyetem óvodájába, amely a szülök önigazgatásában áll és amelyet mind az egyetemi diákszövetség, mind a városigazgatás támogat."

„A szülők elfogadták, hogy a gyerekekre felügyeljek."

„Ebben az óvodában két évig dolgoztam. Két és öt év közötti gyerekek voltak ott – ez egy fantasztikus élmény. Ha egy kicsit nyíltak vagyunk, a gyerekek nagyon sokat tudnak segíteni, hogy megértsük saját reakcióinkat."

„Nagyon jól érzékelik, hogy a nagyokban mi megy végbe." (…)

„Az összes gyerekkel való állandó flörtölésem nemsokára erotikus vonásokat öltött."

A volt külügyminiszter, Klaus Kinkel az elsők közé tartozott, akik az EP-képviselő Cohn-Bendit pedofil múltjára felhívták a figyelmet. A sváb politikus évek óta küzd a gyerekek sérelmére elkövetett bűncselekmények, visszaélések ellen. Egy 2001. január 31-én megjelent, Cohn-Benditnek címzett nyílt levélben felkérte rá, tisztázza egyértelműen: a gyerekek soha nem érintették meg Önt erkölcstelenül és Ön sem őket”. Annak módját, ahogyan Cohn-Bendit ezt az érzékeny témát, amelyben az erkölcs egyik központi kérdését fejtegeti, Kinkel véleménye szerint "se az akkori anti-autoriter gyereknevelés helyzetével, se naivitással nem lehet megmagyarázni”. Annak, aki a 68-as generáció koronatanúja akar lenni, folytatja Kinkel, komolyan vehető mércével kell mérnie és megmérettetnie magát.

Cohn-Bendit ugyancsak az említett Berliner Zeitungban nyilvánosságra hozott válaszlevelében kijelentette, hogy ő akkoriban a problémának nem volt tudatában. Akkoriban "kollektív diszkurzusban egy új szexuális erkölcsöt próbáltak meghatározni". A leírt szexjelenetekben egy "én-vonatkoztatott öntükrözésről" volt szó, amelyet "csúcsra hegyezni és amellyel provokálni" akart. Szeretett volna nevet szerezni magának "mint tabudöntögető".

Cohn-Bendit nyilvánvalóan nem adta meg evvel a válasszal a tőle kért tisztázást, hogy a gyerekekkel nem jött létre szexuális kapcsolat. Hogy ötéves gyerekekkel történő szexélményeinek megjelenítése nem kitalációról, fantáziáról vagy csupán provokációról szólt, azt jól mutatja a tartalomjegyzék a könyv borítóján: ott fel van tüntetve, hogy Cohn-Bendit „elbeszélései és reflexiói a „bazárból" egyidejűleg az előző tíz év történelmének leltározása és az abból levont következtetések, „élénken írt és izgalmas beszámolója és önmegjelenítése azoknak, akik a társadalomnak ellenálltak".

Cohn-Bendit állásfoglalása mentegetőzés. Találóan állapítja meg Klaus Kinkel 2001 február 1-jén a Berliner Zeitung-ban megjelent replikájában, hogy akinek csak egy szikrányi felelősségérzete van, az egy ilyen szörnyű dologban nem mentegetőzhet. Kinkel szerint 68-as generáció önjelölt nagy moralizálója önmagát leplezte le reakciójával. 

A szörnyű, semmiféle címszó alatt nem jóváhagyható szexuális visszaélés az egyik dolog. A másik a nagy hallgatás fátyla, amely ma e szörnyű eseményekre borul. Baloldali politikusok múltjának esetében félrenéznek. És azokat a tényeket, amelyeknek a nyilvánosság elé történő kiszivárgását nem tudják megakadályozni, hősies bájjal festik meg és a hajdani kor körülményeként magyarázzák. A 68-as generáció történelmének megírása még várat magára."

Daniel Cohn-Bendit pedofil szófolyása csak egy „baklövés” volt?

A következő felsorolás bebizonyítja, hogy: NEM – az ilyen jellegű gondolatok a Zöldeknél a 80-as években általánosan elterjedt volt. 

1985: a Zöldek a megsértik a gyerekekkel való szexuális érintkezés tabuját:

A hagyományos erkölcsi elképzeléseknek el kell tűnniük. A büntető törvénykönyv kiskorúakat érintő 175-ös és 182-as paragrafusát el kell törölni. Egy törvényvázlatban azt állítják a Zöldek, hogy ezek a paragrafusok "a beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolat létrejöttét veszélyeztetik, így nem a szexuális önrendelkezést szolgálják. Meggátolják az egyén szabad kibontakozását..." (Bundestag-nyomtatvány 10 / 2832, 1985. február 4-éről). 

Ide tartozik a különösképpen a kiskorú fiúk homoszexuális cselekmények meggátolásának érdekében hozott védelem megszüntetése: „A büntethetőség megterheli azon fiatalok konfliktusmentes szexuális tapasztalatait, akik már biztosak homoszexuális orientálódásuk tudatában. A büntethetőség, amelynek egy véletlenül 18 éven felüli partner kiteszi magát, összességében leértékeli a kapcsolatot...” (Bundestag-nyomtatvány 10 / 2832, 1985. február 4-éről). 

Ide tartozik a kiskorú lányokkal történő szexuális visszaélés meggátolására irányuló védelem megszüntetése is - mert – a Zöldek törvénytervezetének értelmében: „Védni való szüzesség, nemi becsület és hasonló dolgok csak látszólag egyéni értékek és régebbi, a lányok „piacértékéről" és „házassági lehetőségeiről" tartott elképzelésére nyúlnak vissza (…) Ezek megtagadják (a nőknek) a saját szexuális cselekedeteiket érintő döntést, az önálló és önmeghatározott szexualitás létét pedig tagadják" (Bundestag-nyomtatvány 10/ 2832, 1985. február 4-éről). Hogy muszlim hitű polgártársaink ezért lelkesedni fognak a Zöldekért?

1985 elején a Zöldek törvénytervezetet nyújtottak be, hogy 16 éven aluli lányok szexuális cselekedetre és közösülésre történő elcsábítása, valamint homoszexuális cselekedetek gyerekekkel és fiatalokkal ne lehessenek büntethetőek. Indoklás: "a büntethetőség korlátozza a gyerekeket és fiatalokat, hogy megtalálják a nekik megfelelő szexualitást". (SZ (Süddeutsche Zeitung?), 1985. február 12.) A Zöldek Lügenscheidban tartott tartományi konferenciájukon követelték Nordrhein-Westfáliában, hogy a gyerekek és felnőttek közötti „erőszakmentes szex" ne lehessen soha büntetőjogi üldözhetőség tárgya. A szexet "éppen ellenkezőleg, meg kell szabadítani mindennemű korlátozástól, amelyet a társadalom kivet rá".

A többséggel elfogadott programrész felnőttek és gyerekek kapcsolatára vonatkozóan mindazoknak igazolja, hogy „társadalmilag elnyomottak, akik gyerekekkel erőszakmentes szexet szeretnének, arra képesek és akiknek teljes egzisztenciáját egyik napról a másikra megsemmisítik, ha kitudódik, hogy ilyen kapcsolatot létesítettek, amelyet mi mind a két fél számára kellemesnek, produktívnak, fejlődésszorgalmazónak, röviden: pozitívnak kell tekintünk".

(…) „az erőszakmentes szexet mindazoknak meg kell engedni, akiknek teljes egzisztenciáját egyik napról a másikra megsemmisítik, ha kitudódik, hogy ilyen kapcsolatot létesítettek, amelyeket nekünk, mind a két fél számára kellemesnek, produktívnak, fejlődésszorgalmazónak, röviden: pozitívnak kell tekintenünk".

(…) „erőszakmentes szexet minden embernek kortól, nemtől vagy más ismertetőjeltől függetlenül meg kell engedni (…) Ezért mindennemű büntethetőség törlendő, amely az erőszakmentes szexet büntethetővé teszi". (Deutsche Presseagentur, 1985. március 10., Bild, 1985. március 11., Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1985, március 16., Die Welt, 1985 március 20.).

A nyilvános felháborodás miatt a Nordrhein-westfáliai Zöldek a kezdődő tartományi választási harcuknak ezt a részét visszavonták. A Zöldek Bonnban azonban nem! A Zöldek 1985 áprilisában Baden-Würtembergben is tovább folytatják a szexuális büntetőtörvény fellazítását.
"A közös megegyezéssel történt szexuális cselekedeteknek felnőttek és gyerekek között büntethetetlennek kell lenniük. A gyerekek önmaguk tulajdona."

Ezt is olvashatjuk: "Mivel a gyerekek emberek, senkinek sincs joga ahhoz, hogy bármilyen érvre is hivatkozva az önmeghatározásukhoz és személyes boldogságukhoz fűződő jogot semmibe vegye".
1987-ben követelik a Zöldek: "Gyerekeknek és fiataloknak legyen meg a lehetősége, hogy szexualitásukat félelemmentesen tudják kifejleszteni. A köznevelésben nem szabad az eltérő szexualitást tovább diszkriminálni. A leszbikus és meleg emancipációs csoportokat támogatni kell."
(Minden változik, ha megváltoztatod; A Zöldek ifjúságpolitikai brosúrájából.)

Daniel Cohn-Bendit: "Kedvem volt hozzá"

Az alábbiakban következik egy kivonat Daniel Cohn-Bendit „A nagy bazár” (Der große Basar, Trikont könyvkiadó, 1975) c. könyvéből, az EMMA honlapjáról.

„Már régóta kedvem volt egy óvodában dolgozni. A német diákmozgalom megteremtette saját anti-autoriter óvodáit, amelyeket a városi közigazgatás többé-kevésbé támogatott. Én 1972-ben jelentkeztem a frankfurti egyetem óvodájába, amely a szülők önigazgatásában áll és
amelyet mind az egyetemi diákszövetség, mind a városigazgatás támogat. Elhatározásom, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, meglepődést váltott ki. Hosszú vitákat folytattam a szülőkkel, akik részben balosak, részben balliberálisak voltak. Meg akarták ismerni indítékaimat. Azt mondtam nekik, hogy a gyerekek szükségleteit a radikális balosoknál mindig elhanyagolták. (...)

"A szülők elfogadták, hogy a gyerekekre felügyeljek. Ebben az óvodában két évig dolgoztam. Két és öt év közötti gyerekek voltak ott – ez egy fantasztikus élmény. Ha egy kicsit nyíltak vagyunk, a gyerekek nagyon sokat tudnak segíteni, hogy megértsük saját reakcióinkat. Nagyon jól érzékelik, hogy a nagyokban mi megy végbe." (...)

A gyerekek esetében tudatossá vált bennem, hogy ez a szükséglet, a másikat tőlem függővé tenni, valójában minden egyes kapcsolatomban jelen van. Az összes gyerekkel való állandó flörtölésem nemsokára erotikus vonásokat öltött. 

Ténylegesen érezhettem, hogy az ötéves kislányok már megtanulták, hogyan húzzanak fel. Szinte hihetetlen. Legtöbb esetben lefegyverzően hatott rám. Mindannyian értelmiségiek, diákok gyermekei voltak, olyan embereké tehát, akik sokat olvasnak. A gyerekek képesek voltak megfontoltan kifejezni magukat, ami bizonyos értelemben az érzelmi kifejezőképesség rovására ment. (...)

A legtöbbjük hagyományos családi kapcsolatban élt és az óvodában akarták magukat kitombolni. Hétfőnként elszabadult a pokol. Ütöttek-vágtak maguk körül és mindent összetörtek miután a vasárnapot a családdal töltötték. Voltak különleges esetek is. Emlékszem egy fiúra, aki rendszeresen szadista krízisbe került. Állatokat ölt meg, egy tengeri malacnak levágta a mancsát. Egyszer a homokozóban játék közben egy másik fiút teljesen elásott. Nagy problémája volt a szüleivel. Hároméves koráig nagyszüleinél lakott és azt hitte, hogy nem akarják őt a szülei. Apja szociáldemokrata és politikus volt. Nem akarta, hogy fia zavarja. Amikor az egyik nap el akarta vinni, a fiú rám kapaszkodott és ordított: „Te vagy az apukám, Dany, nem akarok egy másikat!" Nehéz bánnia az embernek egy ilyen helyzettel. A tudományom végén voltam, vissza kellett utasítanom a gyereket és megszakítani vele a kapcsolatot. Máskülönben ide-oda lett volna lökdösve két kapcsolat között, amelyek egymást kizárják. (...) 

A szülőkkel nem maradtak el a konfliktusok. A gyerekek jó néhánya megfigyelhette szüleit dugás közben. Egyik este az egyik kislány meglátogatta otthonában a barátnőjét és megkérdezte tőle: „Akarsz velem dugni?" És dugásról, baszásról stb. beszélt. Erre fel barátnőjének szülei, vallásukat gyakorló katolikusok, jöttek panaszkodni; rendkívül meg voltak botránkozva.

Többször megtörtént velem, hogy némelyik gyerek lehajtotta a nadrágom előkéjét és elkezdett simogatni. A körülményektől függően különböző módon reagáltam, de kívánságuk egy probléma elé állított. Megkérdeztem tőlük: „Miért nem játszotok egymás közt, miért választottatok ki engem és nem a többi gyereket?" Ha ragaszkodtak hozzá, mégis simogattam őket.

Aztán "perverzióval" vádoltak. A "szélsőségesek állami szolgálatban" nevű rendelkezésre történő hivatkozással elhangzott egy kérdés a városképviselői gyűlésen, hogy munkámat a városközigazgatás fizeti-e. Szerencsés módon a szülői közösséggel volt szerződésem, különben elbocsátottak volna.

Az anti-autoriter mozgalom Németországban a gyereknevelésben aratott legerősebben sikert. A lakóközösségi mozgalom összekötődött az anti-autoriter "gyermekboltokkal" (a napközi sajátos neve a balliberálisok akkori nyelvezetében). Reich és Marx voltak a mozgalom elméleti alappillérei Németországban. Kevésbé Freud, mivel Freud a szexualitást objektívan vizsgálta, miközben Reich a szexualitásért vívott harcot testesítette meg, mindenekelőtt a fiatalok szexualitásáért vívottat.

Az óvoda egyik problémája az volt, hogy a liberálisok a szexualitás létét legfeljebb elismerték, miközben mi megpróbáltuk fejleszteni és eközben úgy viselkedni, hogy a gyerekeknek lehetőségük legyen szexualitásuk megvalósítására." (...)