Cikksorozatunk címe szinte már közhelynek számít, mert ez a kijelentés számtalanszor elhangzott nagyapáink szájáról is a szocializmus évtizedei alatt, és napjaink emberre is egyre jobban kezd rádöbbenni arra, hogy valami nagyon nincs rendben a világban. A baj okozójául egyértelműen a fennálló rendszert nevezi meg, melynek valódi megnevezése: cion kapitalizmus, ebből adódóan a címben ezt az elnevezést kellene feltüntetni.

Előző írásunkban tárgyaltuk, hogy minden rendszer minden eszközzel törekszik arra, hogy a saját képére formálja társadalmát célja eléréséhez. Köztudott, hogy az egyik ilyen leghatásosabb eszköz a köztudat illetve az általános értékrend befolyásolása a média. Nyilvánvaló, hogy a társadalom, a közösség erkölcsi ítélete, egy igen nyomós tényező bizonyos cselekedetek megítélését illetően. A jelenleg létező rendszer erkölcsi alapállása a liberalizmus, mely az egyéni viselkedésnek sehol sem szab gátat, sőt némi rásegítéssel igen alacsony, aljas ösztöni szintet vált ki. Napjainkban ez már majdnem az egész társadalmat érinti, pozitív eredmény ez a hatalomgyakorló körök számára, akik segítségével végbe mentek ezek a hatalmas változások. A cél ezzel persze az volt, hogy szinte mindent meg tudjanak valósítani közfelháborodás nélkül.

A liberális világnézetből fakadó erkölcstelen cselekedeteknek, bűnöknek két dolog szabhat határt: az egyik, az állam által meghozott törvények, szabályok megfelelő visszatartó erővel bírjanak, a másik, ha egy társadalom a megfelelő értékrend birtokában van, akkor mint visszatartó tényező is felléphet. Amíg az utóbbi változat teljességgel elvethető, addig az előbbi, bizonyos isteni igazság alapján szerveződve, működőképes. Összegezve az előzőekben leírtakat, világos tény, hogy a jelenleg még létező globalista világrend a sátáni sötétség alapelveiből fakadó értékrenddel dolgozik. A bűnösök bűnei az égig kiáltanak, a lopás, csalás hétköznapi, megszokott dolgok, ezeket követően rendszeresek a gyilkosságok, melyek nemegyszer bestiális szintűek. Gyökere minden ilyen tettnek, az Istent és embert nem ismerő szabadelvű életmód.

Ellenpéldaként elég például, ha Iránra gondolunk, ahol más rendszerben zajlik az élet, a népfelfogásnak köszönhetően minden olyan tévelygőt kivet magából a társadalom, mely a közösség érdekeivel szembehelyezkedik, valamint ezen felül, az állam is igen kemény eszközökkel igyekszik ezt biztosítani. A világ szociális alapokon szerveződő államaiban, köszönhetően az előbbi kettősségnek, nagyon csekély számban fordulnak elő olyan bűnesetek, melyek napjaink szabados gondolkodásnak köszönhetően a "nyugati éra" országaiban tapasztalhatók. Gondolkodjunk el! Kell ez nekünk!?

Kun György