Csorbulnak a szentnek tartott jogok Amerikában
2011. szeptember 29. 22:22:20

Úgy tűnik a Szabadság Földje sem ugyanaz már, mint régen. Míg az USA elnökéről gyakorlatilag bármit mondhat az ember, egyes témák kívül esnek a szólás szabadságán.

Legalábbis néhány olyan közismert személy szerint, akik kénytelenek voltak nyilvánosan megalázkodni és bocsánatot kérni, amiért véleményüket hangoztatták.

Tony Bennett egy igazi amerikai ikon. A híres énekes, pacifista és világháborús veterán most újra kereszttűzben találta magát egy rádiós beszélgető műsorban elmondott véleménye miatt. Szerinte Amerika tettei provokálták ki a terrort.

„Kik a terroristák? Mi vagyunk terroristák, vagy ők a terroristák? Két negatív nem csinál egy pozitívot” - mondta Bennett. Ezek után komoly kritikákkal illették, majd nem győzött bocsánatot kérni, ha esetleg megsértett valakit. „Sajnálom, ha a véleményem bármi mást is sugallt a hazám szeretetén kívül” - mentegetőzött. Amerika a Szabadság Földjének nevezi magát, de sokan teszik fel a kérdést, miért kell egy élő legendának bocsánatot kérnie a gondolatai miatt.

„Nincs tolerancia bármely, a hivatalos csapásiránytól történő eltéréssel szemben, még akkor sem, ha mi itt Amerikában nagyon büszkék vagyunk a szólás szabadságára, és az ehhez való jog szent számunkra - kivéve, ha a rosszat szólunk” - mondta Danny Schechter újságíró és televíziós producer. „Bajba kerülhetsz, mint ahogy sok művész, sok zenész is bajba került. Most Tony Bennetten van a sor.”

A szólás szabadsága nem segített több közszereplőnek sem, hogy megőrizzék állásukat, miután megjegyzéseik eltértek az USA hivatalos nézeteitől. Helen Thomas, aki több mint fél évszázadon át volt riporter a Fehér Házban, azt mondta, Izraelnek el kellene hagynia azokat a földeket, amiket a palesztinoktól vett el. Ezek után le kellett mondania és hivatalosan bocsánatot kellett kérnie. Szerinte Izrael kritikája tabu az Egyesült Államokban.

„Mostanában sokakat rúgnak ki azért, amit mond” - nyilatkozta Thomas. „Nem azért, mert valamit az elnökről vagy az Egyesült Államokról mondasz, bárminek nevezheted őt. De nem mondhatsz semmit Izraelről, mert automatikusan antiszemita leszel."

A CNN közel-keleti eseményekkel foglalkozó vezető szerkesztője, Octavia Nasr két éve a Twitteren írt arról a tiszteletről, amit egy libanoni pap iránt érez, aki a Hezbollah spirituális vezetője volt egy időben, de azóta megszakította velük a kapcsolatot. Nasr bocsánatot kért, de ettől függetlenül azonnal eltávolították az amerikai mainstreem médiából.

A Georgetown Egyetem újságírást tanító professzora, Chris Chambers hisz abban, hogy a szólás szabadsága következményekkel jár. „Mindez a társadalmi és gazdasági következményekről szól” - mondja. „Ez csak nyomás, nem igazi cenzúra.”

A hivatalos nézetektől eltérő gondolataikat kimondó politikusok sem kerülhetik el a támadásokat. Ron Paul kongresszusi képviselő, aki érdekelt a jövő évi elnökválasztásban, szintén így járt. „Ez az egész ötlet, miszerint azért támadnak minket, mert szabadok és jómódúak vagyunk, egyszerűen nem igaz” - mondta. „Oszama bin Laden és az al-Kaida elég egyértelműek voltak. Írták és mondták: ‘Azért támadtuk meg Amerikát, mert bázisokat tartottatok fent Szaúd-Arábia szent földjén, igazságtalanul bántatok a palesztinokkal, és mert bombáztátok...’ Bombáztunk, és megöltünk többszázezer irakit tíz éven át. Önt ez zavarná? Ha nem zavarja, akkor valami nagy baj van.”

Ron Pault egyesek kifütyülték és megkérdőjelezték hazafiságát, csakúgy, mint Tony Bennettét. Igazából nem is a kifütyült és gyalázott emberek mondatairól van szó. Hanem arról, hogy egy országban, mely nagyon büszke a szólás szabadságára ez a szabadság gyakran magas árral jár.