A texasi Tyler-ben egy csinos, fiatal fehér nő, a 21 éves Jana Shearer, megismerkedett és járni kezdett egy Christopher McCuin nevű fekete férfival. Nem aggasztotta az a tény, hogy visszaeső bűnöző, vagy hogy fekete, mivel egész életében a média azt tanította neki, hogy feketékkel járni igen kívánatos dolog, sőt, még divatos is.

Így a legtöbb mai fehér lányhoz hasonlóan ő is át volt itatva azzal a gondolattal, hogy a fekete férfiak szociális és szexuális törekvéseinek visszautasítása egyenértékű a legnagyobb bűnnel, vagyis a rasszizmussal. Engedett tehát a legkülönbözőbb médiumok együttes hatásának és most halott. Megfosztva természetes védekező ösztöneitől az ártatlan lány könnyű préda volt az alvilági életben jártas McCuinnak. Végül Jana az életével, sőt, tulajdon húsával fizetett a média által gerjesztett naiv életszemléletéért.

Associated Press hír

Idézet az Associated Press hírügynökségtől: „TYLER, Texas (AP) 2008. január 9. - Egy férfi meggyilkolta barátnőjét, kicsontozta, és testének néhány darabját megfőzte, majd felhívta a rendőrséget, és elmondta nekik, hogy mit tett - jelentették a hatóságok vasárnap. Christopher Lee McCuin, 25 éves, szombaton felhívta a 911-et, és közölte az ügyeletessel, hogy megölte a 21 éves Jana Shearert, és az anyja lakásán megfőzte a meggyilkolt lány testrészeit, közölte Smith Megye seriffje, J. B. Smith. Amikor a hatóságok megérkeztek a lakásba, megtalálták Shearer megcsonkított testét, egy fület, amely a tűzhelyen főtt egy fazék vízben, valamint a konyhaasztalon, egy tányéron emberi húst találtak, amelyből egy villa állt ki." Mielőtt a hollywoodi filmek és tv-műsorok hosszú kampánya divatossá tette volna a faji keveredést, a szemérmes és tisztességes fiatal déli lányok Texasban fontolóra sem vették volna, hogy viszonyt kezdjenek egy fekete férfival, főleg nem egy büntetett előéletűvel. Akkoriban az embernek a hagyományok iránt érzett szeretete és hűsége - miként mondják - az anyatejjel öröklődött nemzedékről nemzedékre. Szinte minden fehér ember felismerte, hogy a különböző fajok között valódi különbségek vannak, és ezeknek a különbségeknek a létezése a dolgok természetes rendje. Ha még mindig ez az erkölcsiség uralkodnék, Jana életben volna, mint ahogyan ezer és ezer olyan fehér nő élne az Egyesült Államokban, ill. világszerte, akiket a feketék erőszakoltak és gyilkoltak meg. Ehelyett az utóbbi néhány év során azt láthattuk, hogy fiatal fehér nők százezrei lettek verés, erőszak, kábítószer függőségbe kényszerítés, fertőzés vagy gyilkosság áldozatai - a fekete férfiaknak köszönhetően. Igen, már látom is magam előtt az összes egyenlőségelvű ember válaszát, aki ezt olvassa, hiszen a média már előre megszabta válaszukat. Azok az élő agyhalottak, akik soraimat olvassák, mantraszerűen kántálják, „minden fajon belül vannak jók és rosszak", és „sok fehér férfi is bántalmazott már fehér nőket." Kétségtelen, hogy mindkét állítás igaz. Minden fajban vannak jó és rossz emberek, és fehér férfiak is követtek már el bűncselekményeket nők ellen. Ám ezek a mantrák nem változtatják meg a faji csoportok közötti bűnözésbeli eltérések tényét.

Az FBI adatai a feketékről

Az FBI bűnözési adatai azt mutatják, hogy a feketék legalább tízszer erőszakosabbak, mint a fehérek, és ebből fakadóan sokkal inkább erőszakolnak, vernek, vagy gyilkolnak meg nőket, mint a fehérek. A világ összes országában, ahol a bűnügyi adatokat faji csoportosításban is nyilvántartják, a feketék bűnözési mutatói sokkal magasabbak, mint a fehérekéi. Ezen kívül a feketék sokkal nagyobb mértékben használják a kemény drogokat, mint a fehérek és ösztönzik, vagy kényszerítik a fiatal, befolyásolható nőket, hogy ők is kerüljenek kapcsolatba az életüket elpusztító drogokkal. A feketék sokkal nagyobb valószínűséggel fertőzöttek AIDS-el, tripperrel, szifilisszel és a szexuális úton terjedő egyéb betegségekkel, mint a fehérek. Nem arról beszélek, hogy a feketék 50 százalékkal nagyobb valószínűséggel erőszakosabbak vagy betegséghordozók, bár már ez is elég ok lenne a fajok közötti keveredés elutasítására.

Feketék bűnözése és a nemi betegségek

A feketék viszont 1000 százalékkal (10-szer) nagyobb valószínűséggel válnak bestiális bűnözővé, mint a fehérek. Egy fehér tinédzser lány a feketék társaságában átlagosan 10-szer nagyobb eséllyel válik verés, ill. gyilkosság áldozatává, vagy fertőződik meg AIDS-el vagy más szexuális úton terjedő betegséggel, mint fehérek társaságában. A szexuális betegségekkel kapcsolatos veszély a fehér férfiak és nők alkotta párosokhoz viszonyítva meghökkentően nagyobb a fekete férfiak és fehér nők alkotta párosok esetében. Így pl. ez a különbség 18-szor nagyobb arányú az AIDS, 31-szer nagyobb arányú a szifilisz és 44-szer nagyobb arányú a tripper esetében. Ez az egyes párokra vetítve 1800 százalékkal, 3100 százalékkal és 4400 százalékkal nagyobb veszély, ami egész egyszerűen megdöbbentő! Ennek ellenére ne várja senki, hogy az egészségügyi kormányzat vezetője tv-reklámokkal figyelmeztetni fogja a fiatal fehéreket a fajok közötti randevúzás és szex veszélyeire. A kormányzat és a média sokkal jobban aggódik amiatt, hogy rasszistának látszódhat, semhogy megelőzze százezernyi élet elvesztését vagy elrontását! Vajon a fajok közötti randevúzás egészében véve megemeli a szexuális úton terjedő betegségek arányát a közösségben? Minden bizonnyal megemeli az AIDS, a szifilisz, a herpesz, a tripper & szinte minden szexuális úton terjedő betegség arányát. A CDC (Betegségmegelőző Központ) HlV felügyeleti vizsgálatot folytat az 1980-as évek óta mind a mai napig. Amikor 2000-ben először bukkantam rá a CDC adataira, a fekete heteroszexuális férfiak 14-szer nagyobb valószínűséggel voltak HIV-pozitívak, mint a fehér heteroszexuális férfiak. Azóta a fajok közötti különbség a jelek szerint e téren is megnőtt, 2004-ben a feketék és fehérek HIV-fertőzési arányának mértéke a heteroszexuális férfiak esetében kb. 18,6-ra, a nők esetében 18,3-ra növekedett. Ennek jelentőségét annak fényében is figyelembe kell venni, hogy az USA-ban a nem-spanyol lakosságon belül a fehéreknek a feketékhez viszonyított aránya a 17-44 éves korcsoportban, 5,639 volt mind a nők, mind a férfiak esetében. Mellékesen, ugyanez az arány 2001-ben 5,791, 2002-ben 5,744, 2003-ban pedig 5,691 volt. Ráadásul, a feketék 31,1-szer nagyobb valószínűséggel fertőzöttek szifilisszel, és 44-szer nagyobb valószínűséggel fertőzöttek tripperrel, mint a fehérek. (Forrás: „Szexuálisan Terjedő Betegségek Felügyelete 1997"; készítette az USA Egészségügyi és Népellátási Minisztérium Betegségkezelő és Megelőző Központjának SZTB Megelőző Osztálya; kiadva 1998 szeptemberében.)

Tigris példája

A közelmúltban a San Francisco-i állatkertben néhány embert szétmarcangolt egy tigris, és most is biztos vagyok benne, hogy sok tigris nem jelent fenyegetést az emberekre, sok közülük hozzászokott, hogy emberek etetik és gondoskodnak róluk, és sokakban nincs ösztön arra, hogy emberi húst egyen vagy embereket támadjon meg. Bárki őszintén kijelentheti, hogy mind a tigrisek, mind az emberek között vannak jók és rosszak. Nyilvánvalóan vannak tigrisek, amelyek nem ártanának az embereknek, és számos olyan ember van, akik bántanak embereket. Mégis, azt gondolom, a legtöbb ember nem hagyná, hogy gyermeke egy egész délutánt egy tigrissel egy szobában töltsön. Vannak egyes tigrisek, amelyek nem jelentenek veszélyt egy emberre, azonban nyilvánvalóan nagyobb veszély fenyegeti a gyereket egy átlagos tigris, mint egy ideges ember részéről. Ha valaki megpróbálná ketrecbe zárni az Ön gyerekét egy tigrissel, mondván, hogy az emberek sokkal több embernek irtottak már, mint a tigrisek, az illetőről nyilván azt gondolná, hogy elmebeteg és veszélyes. Ha Ön megpróbálná egy ketrecbe zárni a gyerekét egy tigrissel az állatkertben, valószínűleg emberölési kísérlettel vádolnák.
Vitathatatlan különbségek a rasszok között

Akár hajlandóak ezt elismerni az egyenlőségelvű emberek, akár nem, a feketék és a fehérek között drámai csoportkülönbségek vannak az erőszak, a kábítószer használat és a betegségek tekintetében. Ezek a különbségek mély hatással vannak a fehérek biztonságára és jólétére, egy feketék alkotta környezetben. Ráadásul az is igaz, hogy az egyenlőségelvű emberek a feketék erőszakosságáért, kábítószer használatáért és szexuális betegségeikért a fehéreket okolják. Azt mondják, hogy az éles különbségek mind a környezet következményei. Ez az érv ugyancsak veszít az erejéből, amikor felfedezzük, hogy a világon mindenhol, ahol nagy számú fekete él, még az olyan országokban is, ahol a fehéreknek nem sok befolyásuk van, hasonlóan nagy az erőszak, a bűnözés és a betegségek aránya. De még ha igazuk is lenne az egyenlőségelvűeknek abban, hogy a feketék erőszakosságát, kábítószer használatát és betegségeit inkább a környezet okozza, mint a DNS, ez mit sem változtatna azon a tényen, hogy a feketék átlagosan véve sokkal veszélyesebbek, mint a fehérek. Hogy tovább folytassuk tigrishasonlatunkat, az az érvelés, hogy az embereknek nem kellene számításba venniük a feketék erőszakosságának, kábítószer használatának és szexuális megbetegedéseinek nagy mértékét, hasonló ahhoz, mintha valaki azt mondaná önöknek, nyugodtan tegyék gyereküket a tigrisketrecbe, mert a tigris erőszakos viselkedését a ketrec okozza! Bármi is az ok, változatlanul tény, hogy az Ön gyermeke sokkal nagyobb biztonságban lenne emberek, mint tigrisek társaságában. És ez a tényszerű megállapítás igaz a feketékre is, különösen, ha fiatal fekete férfiakról beszélünk.

Feketék mellett élni veszélyes vállalkozás

Semmilyen örökségre vagy környezetre való hivatkozás nem változtat azon a tényen, hogy fehéreket helyezni feketék lakta környékre, fekete iskolákba járatni vagy feketék látogatta bárokba vinni, ill. fehéreknek feketékkel folytatott kapcsolatokba kerülni veszélyes vállalkozás. A fehérek milliói fizettek már drágán, e tény figyelmen kívül hagyásáért. A fehér gyerekek gyűlölettel, megfélemlítéssel, és erőszakkal szembesülnek a legtöbb fekete iskolában, ahol a szexuális, a kábítószerrel kapcsolatos és a viselkedési normák nagymértékben különböznek a fehér csoportokban szokásosaktól. Sok idősebb fehér ember, aki egykor biztonságban élt a feketék szomszédságában, most már rettegésben él, mivel az integráció, bűnözéssel és drogokkal terhes nyomornegyedekké alakította át lakókörnyezetét. Az irányított média folyamatosan gonosz faji „diszkriminációról" beszél nekünk, ám elsiklik a felett a sokkal nagyobb emberi szenvedés felett, amely az erőszakos integrációt kíséri. Az anti-diszkrimináció nevében ártatlanok ezreinek halálát, milliók megverését, megerőszakolását vagy kirablását okoztuk. A fehér gyerekek millióit ítélték arra, hogy olyan iskolába járjanak, ahol fizikai támadásokkal és borzalmas tanulmányi környezettel szembesülnek. Ki mer felszólalni azok érdekében, akik elvesztették a legalapvetőbb emberi jogokat, a jogot az élethez, egészséghez, a vagyonhoz és a kulturális örökséghez? Rick Rosenthal a Whitewater Films-től készített egy hamarosan mozikba kerülő új filmet, Greta címmel. A film főszereplője Hillary Duff. A színésznő vonzó és egészséges fehér lányt alakít, aki a nagyszülei tiltakozása ellenére fajközi románcba kezd egy fiatal fekete férfival, akit Evan Ross alakít. A fekete srácot úgy mutatják be, mint büntetett előéletű fiatalembert, de ez nem számít, mivel „jó a szíve". Hillary Duff a fiatal fehér lányok millióinak bálványa, akik odaadóan követik filmjeit és zenéjét. Sok serdülőkorú lány akar úgy beszélni, öltözködni és viselkedni, mint ő.

Hollywood a fajkeveredés élén

Íme egy idézet a filmről az egyik hollywoodi blogból: Hilary Duff popénekes játssza a főszerepet a fajok közti tini románcban, a Greta-ban, amelyet New Jersey-i helyszínen forgatnak. Duff egy pincérnőt alakít, aki beleszeret a munkahelyét jelentő étterem egyik becsvágyó szakcsába (Evan Ross). Csakhogy, amikor nyári kalandjuk egyre jobban elmélyül, felül kell kerekednie nagyszülei (Ellen Burstyn, Michael Murphy) aggodalmain, amelyek oka fiújának bűnöző múltja. Rosenthal, akit barátai úgy jellemeznek, mint aki „rendkívül elkötelezett a zsidó közösség irányába", a riportereknek elmondta, hogy „nagyon elégedett ezzel a mai Amerikának szánt moralitással." Rosenthal tényleg nagyon elégedett lehet a jó példával, amit a fiatal fehér lányoknak mutat: „szerezz magadnak egy fekete fiút, pont, mint a bálványod, akit annyira imádsz, és ne aggódj, ha e fiú egy bűnöző, nagyszerű dolog ezt tenni. Végül is, ha Hillary Duff ágyba bújik egy fekete fiúval, akkor ez bizonyosan őrülten divatos dolog." Természetesen a való világban járni egy fekete fiúval gyakran nagyon veszélyes dolog, amely tragikus következményekhez vezethet. Az Egyesült Államokban az összes fekete férfi közel fele vagy börtönben van, vagy próbaidőn, ill. feltételes szabadlábon van valamilyen bűncselekményért, és e körbe nem tartoznak bele sok fiatalkorúról szóló lepecsételt feljegyzés vagy azok, akiket eddig még nem kaptak el. A tagadhatatlan tény az, hogy a fiatal fekete férfiak nagy átlagban bűnözők. És nem nagyobb rasszizmus, előítélet vagy gyűlölet rámutatni erre a tényre, mint azt állítani, hogy a tigrisek veszélyt jelenthetnek az emberekre. Ez a tudat is nyilvánvalóan fontos azoknak a fehér embereknek, akik életben akarnak maradni, és azt akarják, hogy gyermekeik is életben, jó egészségben maradjanak.

Jana Shearer

Jana Shearer kisasszony a texasi Tyler-ből Rick Rosenthal elődeinek áldozata. Még mielőtt Rosenthal elkészített volna egy filmet, amely arra bátorítja a fehér lányokat, hogy járjanak fekete bűnözőkkel, arra tanították, hogy helyénvaló és jó dolog fekete fiúkkal járni. Azt gondolta, hogy valami nagyszerű, sőt, nemes dolgot tesz, ha Christopher McCuin-nal jár. Arra tanították, hogy a faji tényező nem számít, az illetőnek még közelmúltbeli büntetett, előélete sem számít, hiszen kedvesen beszélt vele és úgy tűnt, hogy „jó szíve van". Arra tanították, hogy gonosz dolog volna tőle, ha nem válna a barátnőjévé, csak azért, mert fekete vagy mert büntetett előéletű. Így járt vele, lefeküdt vele. Most pedig halott, és húsának egy része valószínűleg már a férfi részévé vált. És a nemzet, a családja és népe újabb fiatal lányt veszített el.

Manapság társadalmunkban már az az ember is érzéketlennek és nagyon is rasszistának minősül, aki tudomásul veszi ezeket a tényeket. A média azt mondja nekünk, hogy az is gonosz dolog, ha a feketék érzéseit már pusztán azzal is megsértjük, hogy egyszerűen szóba hozzuk a faji csoportok közötti különbségeknek e tényeit. Ám, ami meg rosszabb az az, hogy kényelmetlen érzésünk támad, ha megbeszéljük a fekete bűnözés arányait, vagy az, hogy sok ezernyi olyan fehér nő van, aki a függőség vagy a fizikai bántalmazás, az erőszak vagy a gyilkosság borzasztó fájdalmával néz szembe, vagy aki az AIDS hosszú és iszonyatos halálos ítéletét szenvedi el, csupán azért, mert olyan agymosáson ment át, hogy a fajok közötti párkapcsolatot kívánatosnak lássa.

A média azt mondja, hogy rasszista dolog rámutatni a nagyarányú fekete bűnözés tényeire. Ezzel szemben nem rasszista, hanem teljesen normális dolog a szülők részéről, hogy meg akarják előzni gyermekeik megerőszakolását, meggyilkolását, kábítószer-függőségét vagy szexuális megbetegedését. Nem csoda, hogy a fehér szülők ellenezték az erőltetett integrációt és az erőltetett fajkeverő iskolai buszjáratokat. Tudják, hogy a többségében fekete iskolák igen sok veszélyes és korcs környezetet jelentenek gyerekeik számára. Bármely gyermekeivel törődő szülő valóban azt akarná, hogy a gyermeke olyan iskolába járjon, ahol az erőszak, a drogok és a szexuális betegségek igen nagy, ill. az erőszakos, a nőket nem tisztelő és szexuálisan elkorcsosult bandázás és ennek rep-zenéje jelenti az uralkodó kultúrát? El kell-e ítélni azokat a fehér szülőket, akik biztonságban akarják tartani gyerekeiket?

Számos cikkben szót ejtettem már a zsidó szupremácizmus hihetetlen jelenlétéről a tömegtájékoztatás nagy részében. Holly­wood gyakorlatilag egy zsidó kolónia, zsidó producerek, rendezők és írók hihetetlen nagy hányadával. Az olyan zsidó írók, mint Bernstein és Neil Gabler azzal kérkednek, hogy a zsidók ugyan az amerikai lakosságának csupán 2%-át teszik ki, mégis közülük kerül ki a film - és tv-producerek 80%-a. Ezek a férfiak birtokolják és lényegében ők is irányítják a filmeket és a tv-t, és hasonló számokkal büszkélkedhetnek az írók és rendezők körében is. Neil Gabler könyve, az An Empire of Their Own (Saját Birodalmuk), mindent elmond a címével. Ez valóban az „ő saját birodalmuk", és nem a miénk.

1445 fajkeverő film, zsidó producerek

A Nemzetközi Filmdokumentáció Adatbázisa 1445 filmet sorol fel, amelyek „fajok közötti szerelmi történetet" mutatnak be. Ezeknek a fehérek más fajokkal való keveredését reklámozó filmeknek sokkal na­gyobb hányadban zsidó a producere, rendezője vagy írója, mint amilyen mértékben a zsidók általában uralják Hollywoodot. A fiatal nézők befolyásolására Sumner Redstone (igazi nevén Murray Rothstein) a Viacom-tól folyamatosan videoklipeket, valamint más olyan programokat közöl az MTV-n, amelyek fajok közötti párkapcsolatot és szexet reklámoznak. Még Rothstein gyerekeknek szóló kábelcsatornája, a Nickelodeont is átitatja a fajok közti keveredést támogató propaganda, amely már korai életkorukban reklámozza a gyermekek számára a fajok közötti párkapcsolatot, és amely démonizál minden olyan fehér embert, aki ezt ellenzi. Rothstein típusos szélsőséges zsidó, aki uralja Hollywoodot és a tömegtájékoztatást. De ő csak egyike annak a sok zsidónak, aki talán meg nála is túlzóbb módon képviselteti magát a fajok közötti keveredést hirdető filmek reklámozásában, mint általában a filmek és a televíziózás területén. Ráadásul és korántsem mellékesen Redstone (Rothstein) az egyik legnagyobb támogatója Izraelnek. Márpedig ez az állam nem „multikulturális", még kevésbé fajilag kevert ország állama, hanem a „Zsidó Állam."

Island in the Sun, az első

Az első nagyszabású film, amely reklámozta a fajok közötti párkapcsolatot, az Island in the Sun (1955) volt, amelynek producere a zsidó kommunista, Rossen volt. (Ő Rosen néven született, Oroszországból bevándorolt zsidó szülőktől.) A 60-as években jelentős mértékben fokozták ez irányú kampányukat a „Találd ki, ki jön vacsorára!" című filmmel, amelynek producere George Glass és Stanley Kramer volt, írója pedig William Rose. A „Találd ki, ki jön vacsorára!" története szerint egy gyönyörű szőke fehér lány beleszeret egy fekete férfiba, aki történetesen Nobel-díjas orvos. Íme hogyan írja le a New York Times 1991-ben a faji keveredést sugárzó filmek túltengését „A csók, az csak egy csók" című cikkben: Jonathan Kaplan, a „A szeretet földje" rendezője azt mondja, hogy filmjének próbavetítésein a nézők azonnal reagáltak az általa „nem túlfűtött vagy fülledt"- ként jellemzett jelenetre, amelyben Michelle Pfeiffer és Dennis Haysbert ölelkezik. Ám Hollywood nem hagyhatta figyelmen kívül az 1960-as évek hatalmas társadalmi változásait. Sidney Poitier vált a vezető, átütő sikerű, fekete férfiszínésszé. Bár az 1967-es film, a „Találd ki, ki jön vacsorára!" témája a fajok közötti házasság volt, a filmben mindössze egyetlen szűzies csókra és egy színfalak mögötti esküvőre került sor. Mr. Poitler karaktere pedig a tökéletesség mintaképe (vagy paródiája) volt: jóképű, briliáns és Nobel-dijas.

1970-es évek

Az 1970-es évek elejére a fekete eszményképek átadták helyüket az ún. blaxploitation-nek (a feketéket agresszív, győztes hősként ábrázoló filmzsáner - a szerk.). A félelmetes Jim Brown szimbolizálta fekete erő - és egy rövid ideig a fajok közti szex (de nem házasság) - virágzott a filmvásznon .... NY Times 1991. A New York Times által említett összes filmet zsidók írták. A legtöbb zsidó, aki kiemelkedett ezeknek a filmeknek a gyártásában, híres volt arról, hogy támogatta a zsidó szupremácista lzrael Államot. Stanley Kramer, ugyanaz az alak, aki a Találd ki, ki jön vacsorára című filmben arra ösztönzi a fehéreket, hogy feketékkel házasodjanak, első nagyszabású mozifilmjét céltudatosan lzraelben forgatta, hogy minden tőle telhetőt megtegyen Izrael támogatására, amely a zsidó nép megőrzésére kötelezte el magát. Álszenteskedését nemcsak, hogy nem fedte fel a média, ahhoz is keveseknek volt bátorsága, hogy felfedjék azokat a hazugságokat, amelyeket a fajok keveredését szorgalmazó filmek zsidó készítői használtak a fehér emberek, különösen a fehér nők agymosására. A Scope-ban publikáló egyik filmtörténész igen szűkszavúan fogalmaz, amikor a The Great White Hope című filmről ír: „Ha valaki ezeknek az állításoknak a fényében közelebbről megvizsgálja a The Great White Hope clmű filmet, nyilvánvalóvá válik, hogy Ritt és a forgatókönyvíró, Howard Sackler Johnson éltéből azért válogatott ki, sűrített össze és talált ki történeteket, hogy létrehozzon egy liberális, humanista mítoszt egy embernek az igazságtalan rendszer ellen vívott küzdelméből, és így rávilágítson a fehér Amerika rasszizmusára... Úgy ábrázolva őt, mint monogám embert és a faji előítélet áldozatát, Sackler figyelmen kívül hagyta Johnson életének más részleteit, különösen széptevését... Sackler így egy egyoldalú, regényessé stilizált elbeszélést készített, amely Johnson hősi jellegét hangsúlyozta, ahelyett, hogy bemutatta volna, hogy mi is történt valójában Johnson ügyében."

Fehér nők befolyásolása

Íme egy olyan eset, amelyben fehér nőket azzal befolyásolnak, hogy egy filmben a fekete férfiakat hűségesnek, monogámnak, érzékenynek, ugyanakkor erősnek és férfiasnak ábrázolják - miközben a valóságban a főhős, akire a filmbeli karakter épül, maga is egy mihaszna szívtipró szoknyavadász volt. Ez hasonló azokhoz a fajok közötti keveredést ösztönző filmekhez, amelyekben OJ Simpsont úgy mutatták be a fehér nők előtt, mint a leginkább kívánatos partnert. A reklámok igen kívánatosnak ábrázolták OJ-t, amint a fehér nők futkosnak utána. A „Kokain és a Kék szemek" című népszerű, televíziós filmben Simpson egy kedves felügyelőt alakít, aki gonosz bűnözők markából megment egy gyönyörű, kék szemű fehér lányt, miközben a való életben OJ Simpson vérszomjas bűnöző, aki brutálisan meggyilkolta fehér feleségét. A Jim Brown főszereplésével készült, 100 Puska című „blaxploitation" filmben a zsidó producer, Marvin Schwartz úgy ábrázolja Jim Brownt, mint erős és kívánatos partnert a főszereplő fehér szex-szimbólum, Raquel Welch számára. Miközben a valóságban Brownt számtalan alkalommal idézték be a rendőrségre fehér nők megverése miatt, illetve egy alkalommal azért, mert ledobott egy német modellt egy kétemeletes erkélyről (NY Times, 2002. március 28. Jim Brown, fogoly a saját módján). A nők elleni fekete erőszak annyira átható, hogy a fajok közötti nemi kapcsolatot támogató filmek fekete sztárjai ellen gyakorta emelik a nők elleni erőszakos bánásmód vádját, miközben e sztárok kedves és érzékeny fekete szeretőket alakítanak a zsidók alkotta propagandafilmekben. Miként az a leghatásosabb propaganda esetében szokásos, a fajok közötti keveredést ösztönző zsidó filmek az évek során lassan indultak úriemberként viselkedő, bámulatosan briliáns és sikeres feketékről szóló valószínűtlen forgatókönyvekkel. Na­gyon hasonlóan jártak el, mint OJ Simpson már említett filmes és tv-s képmásának kialakítása során. Ez az irányzat mára érte el természetes mélypontját a Greta-ban, amely a fiatal fehér lányoknak azt tanítja, hogy még óvatosnak sem kell lenniük a fekete bűnözőkkel szemben. A „Találd ki, ki jön vacsorára!" moziba kerülése óta a zsidó filmek dömpingje dicsőítette a fajok közötti nemi kapcsolatok örömeit és mutatott ördögi képet azokról a fiúkról vagy lányokról, akik elutasítanák egy potenciális fekete szerető érdeklődését. Ilyen filmeket tucatszám készítenek, jó példa erre a 2007-es siker, a Hajlakk, ez a gonosz fehér-ellenes film, amelyben a fehéreket úgy ábrázolják, mint akik szadista erőszakot követnek el az ártatlan feketék el­len, és amelyben a főszereplő fehér nő az iskolájában uralkodó fekete kultúrához és zenéhez pártol. A filmben feltűnik egy igen gyönyörű szőke lány, aki felülkerekedik előítéletén, hogy a helyes dolgot cselekedje, és viszonyt kezdjen egy fekete fiúval. A Hajlakkot Adam Shankman rendezte, akinek életrajza „hagyományos zsidó neveltetéséről árulkodik."

Rick Rosenthal

Miként azt Rick Rosenthal esetével szemléltettem, a zsidó uralta hollywoodi filmes és szórakoztatóipar régóta élen jár a fehérek és a nem-fehérek közötti kapcsolatok reklámozásában, különösen azokat célozva meg, akiket a legfogékonyabbnak látnak a fajok közötti keveredést szorgalmazó propagandára, vagyis a befolyásolható fiatal lányokat. Sok ilyen zsidó filmes és televíziós producer, rendező és író ezt úgy teszi, hogy eközben olyan zsidó szervezeteket támogat, amelyeknek programjai ellenzik a zsidók és nem-zsidók közötti házasságot. Minden nagyobb zsidó szervezet rendelkezik valamiféle programmal annak megakadályozására, hogy zsidók nem-zsidókkal házasodjanak. Ugyanezek a hollywoodi zsidók lelkesen támogatják Izrael Államot, azt az országot, amelynek még olyan törvényei is vannak, amelyek törvénytelenné teszik egy zsidó és nem-zsidó házasságát. És azok számára, akik még mindig tudatlanok e témában, Izrael törvénye nem is egy tisztán valláson alapuló házassági korlátozás, hanem genetikai alapú. Izraelben ugyanis a vallásos zsidók szabadon összeházasodhatnak ateista zsidókkal, de egyeden zsidó sem vehet el hivatalosan egy nem-zsidót. Az izraeli zsidót alapvetően nem a vallása, hanem a származása határozza meg! Ez a tény sokkoló lehet azok számára, akik ezt nem tudják.

Zsidók uralta média

Remélem, hogy Önök, akik olvassak e sorokat, rájönnek arra, hogy miért nem hallottak erről eddig. Ugyanaz a zsidók uralta média rejtette ezt el, mégpedig szántszándékkal az Önök tudomása elől, amely egyébként a fajok közötti keveredés bajnoka. És erre jó oka volt! Felmerülhet Önökben néhány érdekes kérdés. Azoknak a filmeknek a százaiban, amelyek zsidó történelmi és jelenkori konfliktusokat mesélnek el, más nemzetekkel szemben, miért nem lehet soha „rosszfiúknak" ábrázolt zsidókat írni, miközben a nem-zsidók a pozitív hősök. Láttak már valaha olyan filmet, amelyben azok az igazán jó zsidók, akik a nem-zsidók pártjára állnak zsidó társaikkal szemben? Ugyanakkor messze nem ezt a témát lehet megtalálni számos olyan filmben, amely fehérek és nem-fehérek közötti konfliktusokat mutat be? Bár híres zsidó történészek merészen hangoztatják, hogy 2000 éven át a zsidók uralták a világ rabszolga kereskedelmét, különösen az Amerikába hurcolt afrikaiakat, miért beszél a média a rabszolgasággal kapcsolatban kollektív fehér bűntudatról, és soha nem szól kollektív zsidó bűntudatról. Mondanom sem kell, hogy Hollywood már jóval az Oscar-díjas film, az Exodus előtt is nagyon támogatta a zsidó közösséget és a zsidó szupremácista Izrael államot. Az Exodus hősi eposszá stilizálja a palesztin föld elrablását (annak a földnek a 90%-a,amely most Izraelhez tartozik, a palesztinoké volt), a palesztin nép elleni terrort és brutális elnyomást, miközben létrehoztak a zsidó szupremácista Izrael Államot. Láttak már egyetlen filmet is, amelyből kiderülne, hogy milyen bigott és rasszista minden nagyobb zsidó szervezet, mivel gyakorlatilag mindegyik rendelkezik olyan programokkal, amelyek megpróbáljak megakadályozni a zsidók és nem-zsidók közötti házasságot, miközben szinte meg sem lehetne számolni azoknak a filmeknek a sokaságát, amelyek a fehér társadalmat mutatják „rasszistának".

Hollywoodban Izrael és a feketék valódi arca nem kerül elő

Láttak már egyetlen olyan hollywoodi filmet, amely bemutatja, hogy lzrael szegregált állam, szegregált lakóházakkal, szegregált iskolákkal, zsidók és nem-zsidók számára elkülönített közösségekkel? De ezen közben a zsidók által irányított média úgy állította be a fajilag elkülönített dél-afrikai apartheid államot, mint az ördög megtestesülését. A szegregált Izrael miért ússza meg? Vajon e tekintetben nyomra vezeti-e Önöket a média irányítóinak személyazonossága? Láttak már egyetlen olyan szerelmi történetet, amely felfedi azt a rosszindulatú gyűlöletet, amely egy olyan zsidóra sújt Izraelben, aki egy palesztinnal köt házasságot, vagy amely arra utal, hogy a házasság a zsidók és a nem-zsidók között illegális? Mindenki látta már a zsidók által létrehozott filmes sztereotípiát a bigott, csúnya és velejéig gonosz fehér emberről, aki ellenzi fia vagy lánya házasságát egy feketével, és milyen gyakran látják, hogy a média olyan zsidókat mutat be, akik gonosz és bigott alakként akarják megőrizni örökségüket? Az olyan filmek, mint a Greta és a Hajlakk azt mutatják, hogy ezek a zsidó szupremácisták, uralva a médiát, hogyan tették divatossá a fehér lányok számára, hogy fekete fiúkkal járjanak. Tudniillik ugyanazokkal a pszichológiai fogásokkal, ahogyan új divatmárkákat tesznek vonzóvá a szemükben. A Nushawn Williams ügy példája lehet annak, hogy milyen kiterjedté vált ez a kór. Williams egy fekete drogdíler és HIV-fertőzött volt (bírósági feljegyzések bizonyítják, hogy egyértelműen tudatában volt AIDS fertőzésének). Szexuális viszonyba tudott keveredni legalább 100 fiatal fehér lánnyal, köztük 13 évesekkel is, a New York állam távoli részén található álmos kis fehérek lakta közösségben, legtöbbjüket rászoktatta a kábítószer használatra és tudatosan megfertőzött legalább 11 fiatal lányt (szinte mindegyik fehér) az AIDS vírusával. Ne várjanak egyetlen olyan filmet sem, amely bemutatná ennek a fekete bűnözőnek a romlottságát.

HIV fertőzés

„A hatóságok 11 HIV-fertőzött tinédzserrel hozzák kapcsolatba egy férfi nevét. Megjelent: New York Times, 1997. október 28. Egy 20 éves, HIV- fertőzött férfi (Nushawn Williams) kétségtelenül megfertőzött legalább 11 tinédzserkorú lányt New York állam nyugati részén az AIDS-t okozó vírussal, jelentették be a hatóságok tegnap, hozzátéve, hogy a férfi - vagy szexpartnerei - több, mint 50 további személyt fertőzhettek meg. A lányok közül hat - köztük egy 13 éves - azután fertőződött meg, hogy a férfival egy teszt után közölték, HIV-pozitív, jelentették a hatóságok." Évekkel ezelőtt, amikor a fajok közötti házasság és szex még tabunak számított az amerikai társadalomban, és mielőtt Holly­wood szex-szimbólumokat csinált volna a feketékből a médiában, a fehér nők fontolóra sem vették volna, hogy érintkezésbe kerüljenek egy idegen fekete férfival az utcán, nemhogy az ágyban. És ha azok az idők nem adták volna át helyüket a mai romlott viszonyoknak, annak a 11 lánynak (és számtalan másiknak) nem kellene szembenéznie az AIDS okozta hosszú és fájdalmas halállal.

Filmek

Közvetlenül a faji keveredést szorgalmazó filmek és tv-műsorok vezettek a tucatnyi New York állambeli vidéki fehér tinédzser lány elrontott életéhez, és Ön kedves Olvasó bizonyos lehet benne, hogy ami Nushawn Williams esetében történt, újra megtörténik, aminthogy az is bizonyos, hogy amikor ezeket a sorokat olvassa, éppen további hasonló tragédiák történnek. A fehér nőket könyörtelenül és módszeresen tanítják arra, hogy a fekete férfiak a legkívánatosabb partnerek. Feketéket tesznek meg a filmek romantikus főhőseinek, gazdag fekete sportsztárokat és előadóművészeket mutogatnak folyton a legkívánatosabb fehér nőkkel. Riadásul nemcsak, hogy pozitív színben tünteti fel a média a fekete férfiakat, de ha egy fiatal fehér nő visszautasítja egy fekete férfi érdeklődését, rasszistának s így a leghitványabb személynek bélyegzik. Az ilyen ragadozókkal szembeni természetes védekezésétől fosztják meg a fehér nőt az olyan zsidó szupremácisták, mint Rick Rosenthal. Ennek a pestisnek egy másik gusztustalan eleme a pornográfia. A legbetegebb pornó számos formája terjedt el az Egyesült Államokban és számos egyetemi felmérés szerint már annyira átható, hogy szinte minden 10-ből 9 fiú és 3-ból 2 lány látott már három X-es korhatáros kemény pornófilmeket vagy részleteket. A modern pornót áthatják a faji keveredés témái, és ebben a műfajban meghatározó a fekete férfi szőke fehér nővel. Könyvemben, a Zsidó Szupremácizmusban idézzem Nathan Abrams professzor egyik cikkét a Jewish Quarterly-ből. A Tripla E(x)tnika c. cikkben Abrams azzal kérkedik, hogy az idegengyűlölő zsidók hogyan hozták létre és terjesztették el a szó szerint három X-es pornóipart. Abrams a továbbiakban idéz egy vezető zsidó pornóst, aki elismeri, hogy a szóban forgó pénzen kívül „egy atavisztikus gyűlölet" motiválja őket a fehér keresztények és azok értékei iránt. Egyértelmű, hogy ez az aljas befolyás nemcsak azoknak a fehér nőknek a bemocskolásában játszott szerepet, akiket ebbe a szennybe csábítottak, de azoknak a fehér férfiaknak és nőknek is, akik ezeket nézve megromlottak és megmérgeződtek.

Megfőzött lány

Ezt a közleményt a 21 éves Jana Shearer történetével kezdtem, egy fehér lányéval, aki megtapasztalta, hogy milyen „teljes" és mennyire kétséges örömökkel jár egy fekete barát. Egy fekete bűnözővel, Christopher McCuinnal kezdett járni, aki később megölte, majd végül megfőzte, és kétségtelenül evett a húsából. Ez a rettenetes jelenet úgy hangzik, mint a kenyai Mau Mau rémtettek, de most már egy, egy olyan kis közösségben is megesik, mint a texasi Tyler. Ha a zsidó szupremácisták, mint Rick Rosenthal utat kapnak, sokkal több olyan áldozat lesz, mint Jana Shearer. Naiv, fiatal lányok, akiket arra tanítottak, hogy a fekete bűnözők igen kívánatos fiúk. A rettenetes károk mellett, amiket ennek a viselkedésnek, a fajok közti szexnek és házasságnak a reklámozása okoz nagyszámú fehér nőnek, elpusztítja népünk genetikai és kulturális örökségét és eredeti jellegét is. Elpusztítja az örökséget, amely töretlenül öröklődött évezredeken keresztül, az értékes identitást, amit jogunkban áll megőrizni. Nem véletlen, hogy a nem-zsidók fajkeveredésének legnagyobb reklámozói a zsidó szuprermácisták, akik állhatatosan terjesztették saját örökségüket évezredeken keresztül. Semmi nem mutathatja világosabban a zsidó szélsőségesek kimondhatatlan gonoszságát, mint hogy a mi fajunk értékes fiatal nőit állították bemocskolás és sérelmek célpontjává. Ne tévesszék meg Önöket az olyan producerek, mint Stanley Kramer és Rick Rosenthal. Ők népünk alapvetően gonosz ellenségei, akik felelősek ártatlan fiatal fehér nők ezrei ellen elkövetett szörnyű bántalmazásokért. És ahogyan népünk e gyermekeit elpusztítják, úgy pusztul el az az értékes genetikai örökség is, amelyet az európai népek számtalan generációja hagyott rájuk.

A harcunk nem valamiféle kormányzati vagy gazdasági értelmiségi elmélet körül zajlik. Mai küzdelmünk, népünk alapvető túléléséért folyik. Fivéreink és nővéreink szörnyű bemocskolásának, és bántalmazásának megállításáról szól.

Kételkedőknek

Önök, akik még mindig az oldalvonalon állnak:
Mennyi ideig nem tesznek meg semmit, miközben fajunk csodálatos asszonyait megmérgezik és bemocskolják?
Mikor szentelnek sokkal többet idejükből és pénzükből a saját szeretteik, saját népük fennmaradásának?
Harcunk az ártatlanok védelméről, gyermekeink megóvásáról szól.
Népünk megnemesítéséről és annak a lealacsonyításnak a teljes visszautasításáról, amit a média urai és a kormányzat irányítói ajánlanak.
A szabadságról és az örökségről, a szépségről és szerelemről.
Legjobbjaink életünk minden napján újra elkötelezik magukat ennek a harcnak.
Nem csatlakozik hozzám ebben az igazságért vívott világméretű harcban?
Nem áll ki a népéért?
Nemde csakis mai tetteinkkel nyújthatunk fényes jövőt a gyermekeinknek?

Dr. David Duke
Szittyakürt - 2008. február
(Ford.: Horváth Barbara)

(front14.hu)