A lényeg azonban elsikkadt.

Senki sem fordulna a polgárőrökhöz, gárdákhoz, rendőrökhöz, és kapkodna fűhöz-fához, képviselőhöz, önkormányzathoz, ha a dolgok a maguk természetes normális rendjében folynának.

A demokrácia nevében az államilag elhallgatott, mentegetett és támogatott cigány- és fehérgalléros bűnözési hullám mára elborította az országot.

Miközben arról hazudik a likud nagy barátja és tettestársai, vagyis a több, mint 20 éve politikusként, vezetőkként regnálók (pártállástól függetlenül!), hogy a rendőrség és igazságszolgáltatás munkáját nem vehetik át a civil (önvédelmi) szerveződések, a közben a saját maga építette le ezeket.

Hazánkban az igazságszolgáltatás jogszolgáltatássá silányult, méghozzá a jogszabályok olyan mértékékű torzításával, mely épp a fent említett bűnözés legalizálására irányul. A rendőrség minden módszerrel (jogi, fizikai, erkölcsi) történő lezüllesztése pedig alkalmatlanná tette azt hivatása ellátására. – mindeközben tombol a demokrácia.

Magyarán az egyszerű lakosságot kiszolgáltatták a bűnöző, és maffiózó paraziták számára. Sőt ebben odáig vetemedtek, hogy már más hivatalok is, mint az ÁNTSZ, (ellenpárti) Önkormányzatok, Környezetvédelmi hatóságok, stb. tétlenül szemlélik, sőt olykor maguk gerjesztik az élhetetlen körülményeket, persze kínosan ügyelve a demokrácia betartására.

Lássuk be, noha nem csak a cigányok között találunk mocskos, igénytelen, lusta, tudatlan, kártékony és összeférhetetlen élősködő életvitelt, ma, mégis - és nem csak hazánkban - ez az egyik etnikum az, mely legjellemzőbb és létszámában legnagyobb képviselője ennek a parazita életmódnak. Természetesen tisztelet a kevés kivételnek.

Teljesen kiszámítható a még többségi magyar lakosság reakciója, a vele szemben tanúsított atrocitások, bűncselekmények, környezeti- és élet rombolásokra.

Mivel pedig ezeket a romboló cselekményeket demokratikusan tűri, sőt támogatóan védi a mindenkori cionista kormányzat, sőt igyekszik ezt a nyomást is addig fokozni, míg el nem szakad a cérna, ebből egyértelműen következik, hogy nem csakhogy szándékos, de megtervezett is. Célja pedig, mint már korábban is megírtuk, egy polgárháború, de legalábbis etnikai háború kirobbantása, még az előtt, hogy a lakosság felismerné, kik az igazi bűnösök, és azok ellen fordulna.

A Barikád Durándával foglalkozó cikkében épp egy ilyen helyzet tárul a szemünk elé.

Tegyük végre tisztába a dolgokat, a szegénység nem oka a bűznek, lustaságnak, mocsoknak, az igénytelenségnek, hanem következménye.

Sokan vannak, akik szegények, mégsem hajigálják más portájára a szemetüket, mégis rendben tartják kertjüket, házukat, gyermekeiket. És még csak lopni, betörni sem járnak, de legfőképpen nem garázdálkodnak és gyilkolnak. Az efféle cselekedetek belülről fakadnak; az erkölcsi nullaság, az igénytelenség és lustaság, az otthon és a szűkebb környezetben látott minták követése.

A kiszolgáltatott emberek megpróbálnak azok felé fordulni, akitől legalább egy időre segítséget remélhetnek. És bármily szomorú is ez, de be kell látni, jelenleg hazánkban ezek nem azok, akiknek hivatalbéli kötelességük a normális életvitelű lakosság védelme. Ezért van létjogosultsága bármiféle civil szerveződésnek, védelemnek.

Ahogy nemrégiben tapasztalhattuk a demokratikus fideszék esetében is, nem a munkahelyteremtéssel, a hazai vállalkozások életben tartásával, létrehozásával kezdték, hanem a munkanélküli ellátás lecsökkentésével, a rokkantak és nyugdíjasok valamint a fiatalok ellehetetlenítésével. Vagyis csak elvesznek, de adni nem adnak semmit.

Sajnálatos módon a kormányzatokat nem igen érdekli a megszorításokon kívül semmi. A közös asztalról mindegyikük csak elvesz. Minden intézkedésük a néptől még megszerezhető értékek elorozásáról, kikényszerítéséről szól. Természetesen ezt is a legdemokratikusabban teszik.

Azt mondogatták az elmúlt években, hogy nő a terrorizmus. Igazuk is volt. Csakhogy nem azok a terroristák, akikre rámutattak.

Hazánkban a terrorizmus melegágya maga a politika. Célja pedig az őslakosok kiirtása, e politikai terrortámadásban pedig minden eszközt megengednek maguknak. Így hát az egyenlőség jegyében a politikai terroristákkal szemben is fel kell használni minden lehetséges eszközt.

A jelenlegi politikai terror törvényét újra kell írni. A heréket pedig munkára kell fogni.

Hisz mint tudjuk, a munka nemesít, gerincet ad a dolgozónak, ezért a munka felszabadít!

Ha végre megszűnik a cionista népirtás, és az ország végre saját kezébe veszi a sorsát saját létérdekében, akkor elindulhatunk a normális úton. De ezt az utat nem demokráciának nevezik.

Tehát a legfőbb feladat kell legyen, mindenkinek biztosítani a munkát és az életfeltételeket!

Csak ezt követően lehet azt mondani, hogy aki nem dolgozik ne is egyék! Aki pedig nem tesz eleget a kötelezettségeinek, az a jogait sem érdemli meg.

Szász Gerda – Szabad Riport Tudósító Iroda