• Friss hírek
• Vezércikk

Napjaink Magyarországának legfontosabb társadalmi és pénzügyi kérdése, hogy a kormányzat hogyan képes, egyáltalán képes e kezelni a devizahitelesek problémáját. Látható, hogy a választáskori ígéretekkel ellentétben a kormány a nyár elejéig nem hozott érdemi döntéseket a probléma megoldásával kapcsolatban. A kilakoltatási moratóriumok meghosszabbítását nem tekintem érdemi lépéseknek, hiszen ezek a döntések nem hozták jobb pozícióba sem a hiteleseket, sem pedig a bankszektort. Inkább a bizonytalanságot tartották fenn a megoldás megfogalmazása és megvalósítása helyett.

A kormány adósmentő programja I.

A nyár elején a kormányzat döntött és a parlament megszavazta a devizahitelesek számára felkínálható állami lehetőségek igénybevételéről szóló adósmentő programot. Az intézkedések egyik sarokköve szerint, aki nem tudja fizetni a törlesztőrészleteket, az igénybeveheti a rögzített árfolyamú törlesztési lehetőséget. Ez azt jelenti, hogy a svájci frank esetében 180 forintban, az euró esetében 250 forintban, a japán jen esetében pedig 200 forintban határozzák meg az árfolyam fix értékét. A jelenlegi devizaárfolyamok és a rögzített árfolyam közötti különbséget pedig egy elkülönített számlán tartják nyilván, melyet 2014 után kell elkezdeni törlesztenie az adósnak. Az árfolyam rögzítését augusztus 12-től kérhetik az adósok, azonban – a PSZÁF szerint – ennek hatását legkorábban az októberi törlesztésben érezhetik meg. A program a mellett, hogy nem ad igazi megoldást, inkább eltolja a törlesztési problémát a 2014 utáni időszakra – a választások utánra – további hitelkihelyezési piacot biztosít a bankok számára, melyre természetesen kamatot is beszednek. A rögzített árfolyam futamideje alatt az elkülönített számlán felhalmozott adósságnak 6% a kamata, ezt követően – 2014 után – amikor elkezdődik a törlesztés, akkor már 10%-os kamatot szednek be a bankok. A meghozott döntések legnagyobb veszélyét mégsem az imént említettek jelentik, hanem az, hogy a csomag csak a hitelfelvevők egy 20-30 ezres csoportjának jelent valódi kitörési lehetőséget a jelenlegi helyzetből. Ezt maga Varga Mihály a Fidesz volt pénzügyminisztere, jelenleg a miniszterelnökséget vezető államtitkára nyilatkozta néhány hete. Ez a kijelentés nem meglepő, hiszen az igénybevételi feltételek fényében, már korábban látni lehetett, hogy a bajba jutott devizahitelesek nagyrészét a törvény kizárja a programból. Hiszen a törvény többek között olyan feltételeket fogalmaz meg, mint hogy a rögzített árfolyamon való törlesztés kezdőnapjáig nincs 90 napnál hosszabb ideje fennálló törlesztési elmaradás, a fedezetül szolgáló ingatlan nem áll végrehajtási eljárás alatt, valamint nem vesz részt a bank által nyújtott egyéb fizetéskönnyítési programban. Ezekkel a kitételekkel gyakorlatilag kizárták a bajba került devizaadósok 90 napon túl tartozók körét, melyek mintegy 123.000 ezer hitelezettet jelentenek és meghaladják a teljes jelzáloghitelek 10%-át, valamint a késedelmesen teljesítő devizás adósok 50%-át. Természetesen ezek „csak” a jelzáloghitelek, e mellett rengeteg, autó, fogyasztási és egyéb devizahitelszerződés került veszélybe, vagy felmondásra az utóbbi 1-2 évben.

A kormány adósmentő programja II.

A kormányzati adósmentő program következő eleme a Nemzeti Eszközkezelő Társaság (NET) felállítása, amely a tervek szerint a bajba került devizahitelesek ingatlanát venné meg a bankoktól és adná vissza a devizahitelesek részére immáron bérlet formájában. A probléma itt is az, hogy az NET csak októberben kezdi meg működését, ráadásul a kormány csak 2 milliárd forintot különített el a társaság 2011-es működésére, így a több százezer hitelkárosultból mindössze néhány száz esetében lesz lehetőség a NET bevonására. A légújabb kormányhatározat szerint az ingatlanok NET általi megvásárlása során alkalmazandó vételár a jelzáloghitel-szerzõdés megkötésekor megállapított hitelfedezeti értékbecslés aktualizált eredményéhez igazodik. Ennek mértéke a kormány és a bankszövetség megállapodása szerint Budapesten és a megyei jogú városokban, a szerződéskori érték 55 százaléka, az egyéb településeken pedig a 35 százaléka. Az előzetes kormányzati szándék szerint a NET csak akkor veheti meg az adós ingatlanát, ha a hitelező bank ehhez hozzájárul. Magyarul azokban az esetekben, ahol a bank ezzel a megoldással jobban jár, ott hozzá fog járulni, ott viszont ahol az árverezésből magasabb bevételt érhet el, ott nyilván nem.

A kormány adósmentő programja III.

A kormányzat a már kilakoltatásra váró és várhatóan az utcára kerülő emberekre is „gondolt”. Ócsa határában kívánnak egy devizahiteles „gettót” építeni 500 család számára. Ez az adósmentő program többi eleméhez képest is marginális hatással jár, hiszen 5-6 milliárd forintból tervezik 500 család elhelyezését biztosítani, ami feltehetőleg nem tartalmazza a „gettó” egyéb infrastruktúrájának – közutak, óvodák, bölcsödék stb. – kiépítését. A legolcsóbb az lenne, ha a károsultakat a saját ingatlanaikban helyeznék el továbbra is, hiszen itt nem kell új „városokat” építeni, pusztán csak az eszközkezelőt kellene feltőkésíteni.

Mi a probléma a devizahitelekkel és hogy alakult ki a jelenlegi helyzet?

Sokan – köztük Orbán Viktor is – nem értik, hogy hogyan is keletkezett a devizahiteles probléma és mi is a lényege. Az 1998-2002 közötti Fidesz kormány beindította a forint alapú támogatott lakáshitelezést. A 2002-ben megalakuló Medgyessy kormány, a támogatás magas költségvetési hatására hivatkozva először szigorította, majd folyamatosan piaci kamatozásúvá tette a forint alapú konstrukciót. Tekintve, hogy a Magyar Nemzeti Bank az alapkamatot magasan tartó politikája következtében a forinthiteleket nemcsak a háztartások, de a vállalkozások sem tudták vállalni, így gyakorlatilag egyetlen megoldás kínálkozott, a deviza alapú konstrukció. Ebben az időben a svájci franknak volt a legalacsonyabb kamata, így a lakosság és a vállalkozások nagy része, mind a fogyasztási, mind a beruházási típusú hiteleket is ebben a devizában vette fel. Az évtized végére a teljes lakossági lakáscélú devizahitelállomány meghaladta a 2.500 milliárd forintot, a teljes ilyen hitelkihelyezés 65%-át. A 2008 végén kitört világgazdasági válság először a kamatokba beépülő kockázati felárakat emelte meg, majd ezt követően a magyar forint drasztikus gyengülése miatt, a devizában felvett, vagy devizához kötött hitelek törlesztőrészleteit emelte meg az árfolyamhatás következtében. Tehát a napjainkban 240-270 forint közötti svájci frank árfolyam mellé, egy emelkedő kamatmarzs is kapcsolódik, amely így exponenciálisan emeli a havi törlesztőrészletek összegét. A bankok természetesen azokat a kockázatokat, melyeket nem tudtak, vagy akartak fedezni, egyszerűen – az egyoldalú szerződésmódosítások alapján – áthárították és a mai napig áthárítják az ügyfelek részére. Ezek a kockázatok nem csak a forrásköltségek drasztikus emelkedéséből származnak, hiszen e mellett számtalan jogcímen emelték meg a havi törlesztőrészleteket, úgymint kezelési költség, átváltási jutalék, és így tovább. Jellemző az is, hogy a lehető legnagyobb árfolyamkülönbségeket – úgynevezett spread-eket – tartottak fenn a vételi és az eladási valutaváltási oldal között. Így nem egyszer 5-10%-os extraprofitra tettek szert.

Fontos, hogy a devizahitelezésen belül meg kell különböztetni a devizahitelezést a deviza alapú, vagy devizához kötött hitelezéstől. A devizához kötött konstrukció esetében a bank nem is rendelkezett svájci frank forrással, ezt többek között az is bizonyítja, hogy az ügyfelek akaratuk ellenére sem törleszthettek svájci frankban, kizárólag magyar forintban. Ez azt jelenti, hogy forint forrásból, svájci frank kamaton, forintban törlesztve valósultak meg ezek az ügyletek. Így elfogadhatatlan, hogy egy számvitelileg – pusztán a nyilvántartásokban, frank erősödésének eredményeként felértékelt – nyilvántartott veszteséget miért hárítanak át az ügyfelekre. Az ügyfelek által realizált veszteség, a banki mérlegekben nyereség, amihez úgy jutnak hozzá, hogy semmiféle kockázatot nem vállaltak, és semmiféle többlet szolgáltatást nem nyújtottak cserébe.

Hogy hogyan alakult ki a jelenlegi devizahitelezési helyzet Magyarországon? Ezt a kérdést Orbán Viktor is feltette a minapi sajtótájékoztatóján, melyre a választ Matolcsy Györgynek kell megtalálnia. Nem lesz nehéz dolga, hiszen a választ már évek óta ismerik az emberek és nem hinném, hogy pont a kormány nem tudná rá a választ. Inkább úgy látszik, hogy még mindig a koncepció képtelenség és a cselekvőképtelenség uralja a kormányzati döntéshozatalt. Van egy amerikai mondás miszerint a rossz döntés is jobb a döntésképtelenségnél. Hát ezt a kormánypárt illetékesei ékesen bizonyítják. Sajnos a kormányzat jelenleg azt nem látja reálisan, hogy a devizahitelesek problémája már nem ezen társadalmi csoport sajátja, hanem súlyos nemzetgazdasági kihatásai vannak, gondoljunk csak a társadalmi feszültségek mellett a belső fogyasztás visszaesésére, vagy az e miatt magasan tartott alapkamat magyar gazdaságot érintő plusz költségeire. Itt fontos megemlíteni, hogy a pénzpiacokról finanszírozott államadósság és a vállalkozások által a beruházásokhoz igénybe vett pénzügyi források is e miatt magasabbak, ezek értéke évente eléri a több száz milliárd forintot. Tehát megállapítható, hogy a probléma túlmutat a közvetlenül érintett társadalmi csoporton.

Mit tehetnek a devizahitelesek?

A PSZÁF árfolyamrögzítő kalkulátor segítségével szeretném, egy átlagos példán keresztül szemléltetni, hogyan jár azaz adós, aki igénybeveszi a kormány által nyújtott árfolyamrögzítési lehetőséget. A példában szereplő adós 4 éve, 30 éves futamidőre vette fel, az akkor 13,5 millió forintnak megfelelő svájci frank összeget. Azóta késedelem nélkül teljesít, de annak ellenére, hogy a hitelt 4 éve fizeti, a fennálló tőketartozás 22 millió forint és a havi törlesztőrészlete – szemben a korábbi 79.885 forinttal – jelenleg 126.429 forint. Amennyiben igénybevenné a kormány adósmentő programját, úgy a havi részletek összege 97.742 forintra csökkenne 2014-ig, azt követően pedig megemelkedne, 220-as svájci frank feltételezett árfolyamnál 127.427 forintra, 240-es feltételezett svájci frank árfolyamnál 142.270-re és 260-as feltételezett svájci frank árfolyamnál 157.113 forintra. A kormány a héten még azzal nyugtatta a devizahiteleseket, hogy maximum 15%-al emelkedhet a törlesztési összeg a programban fizetendő havidíjhoz képest. Ez azt fogja eredményezni, hogy szélsőséges esetben a példában szereplő ügyfél a 30 évre felvett hitele akár 10-15 évvel is meghosszabbodhat. Ez semmiképpen nem jelent megoldást, inkább a probléma elkendőzéséhez és a jövőbeli pénzügyi kockázatok emelkedéséhez vezet.

Hogyan lehetne megoldani a problémát?

Az igazi megoldást az jelentené, ha legalább a jelenlegi árfolyamkockázatok kikerülnének a rendszerből. Ez az ügyfelek, a bankok és a mindenkori kormányzat közös érdeke. Ezt úgy lehetne végrehajtani, hogy a devizahiteleket a hitelfelvételkor aktuális piaci árfolyamon forintra kellene váltani. Ennek költsége igen magas, elérheti, de akár meg is haladhatja az 1.000 milliárd forintot. Az összeg nagy, de egy hatalmas kockázatot lehetne vele kivenni a rendszerből, ráadásul gazdaságélénkítő hatása lenne, hiszen az alapkamatot csökkenteni lehetne, ami az államadósság finanszírozási költségének csökkenéséhez vezethet, sőt egy esetleges forintgyengülés az exportnak még kedvezne is. Nem beszélve arról, hogy a törlesztőrészletek csökkenésével az embereknél maradó pénzeszközök a belső fogyasztást élénkítenék, melyen keresztül nőnének a költségvetés áfabevételei.

Ki a felelős?

A jelenlegi devizahiteles problémákért elsősorban a magyar állam – az MNB-vel együtt – és a magyar bankrendszer a felelős. Az MNB és a magyar állam azért, mert a hibás monetáris és költségvetési politikájuk, valamint az ennek következményeként magasan tartott alapkamat belekényszerítette a lakosságot az olcsó, ám kockázatos devizahitelezésbe. Természetesen a bankszektor azért követett el hibát, mert az extraprofitra való törekvésében etikátlan és sokszor szabálytalan egyoldalú szerződésmódosításokkal – a PSZÁF hallgatólagos támogatásával – az ügyfelekre hárította szolgáltatásának minden kockázatát. Ráadásul a minél nagyobb kihelyezésekben érdekelt pénzügyi szolgáltatók, sokszor a kockázatokat elfedték, vagy nem kellőképpen hívták fel rájuk a figyelmet. Természetesen a devizaadósok is hibáztak, hiszen a szerződést végső soron ők írták alá, még ha nem is voltak minden fontos információ birtokában ahhoz, hogy jól döntsenek. Ezért az ügyfelek, amit eddig emelt törlesztőrészletekben megfizettek, az tekinthető a hibájuk miatt megfizetett kockázati ellenértéknek. A többin pedig osztozzanak az igazi felelősök!

Forrai Richárd

közgazdász