Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem valahogy már nagyon elegem lett mindenből. Elegem lett abból, hogy itt a nemzeti oldalon tulajdonképpen semmi értelmes dolog nem történik, mert ugyanazoknak ötvenszer is elhisszük ugyanazokat az átlátszó hazugságokat. Elegem lett abból, hogy itt semmi értelmes dolgot nem lehet csinálni, mert dumálni aztán tudunk reggeltől estig, de ha cselekedni, vagy egy kis áldozatot kellene hozni, a nagyhangú ordibálók hirtelen kámforrá válnak.

Elegem lett abból, hogy itt a legtöbben úgy gondolják, van még bőven időnk mindenre (sose halunk meg), majd csak alakul valahogy, és ez a nemzetrontó rendszer egyszer úgyis magától megbukik.

Elegem lett abból, hogy ebben az országban a "hivatalos" nemzeti ellenzéknek kikiáltott FIDESZ hívei szinte lassan már hetente hagyják magukat szembeköpködni a saját vezetőiktől, akik a hazaárulás és a gazemberség területén semmivel sem maradnak el Gyurcsány bandájától.

Elegem lett abból, hogy mi magyarok mindig bedőlünk ugyanazoknak az olcsó trükköknek. Elég, ha egy tegnapi bolsevista csemete hirtelen valamelyik tévéadón kimondjon egy féligazságot, máris leborulunk előtte és holnap már az új magyar miniszterelnököt látjuk benne.

Elegem lett abból, hogy itt a nemzeti oldalon a nagy többség a saját történelmünket sem ismeri és még mindig a kommunista történetírás ezerszer lelepleződött hazugságait szajkózza.

Elegem lett abból, hogy itt lassan már mindenki írástudónak tartja magát anélkül, hogy 2-3 könyvön kívül olvasott volna valamit életében. Elegem lett abból, hogy itt mindenki csak ír, anélkül, hogy olvasna.

Elegem lett abból, hogy itt minden jöttment pártot, mozgalmat alapít, hordóról szónokol és megváltónak tüntetheti fel magát. De abból mégjobban elegem lett, hogy még követőkre is talál, mert napjainkban egy hülye nem százat, hanem ezret csinál.

Elegem lett abból, hogy a történelmünket már az úgynevezett nemzeti oldalon lavírozó zugfirkászok és önjelölt történészek is ugyanúgy hamisítják évek óta, mint az egykori pártállami idők hivatalos judeobolsevista történetírói. Sőt még jobban.

Elegem lett abból, hogy itt a nemzeti oldalon már mindenki ismeri az éppen ügyeletes hőbörgők nevét, de halvány gőze sincs, hogy ki volt Istóczy Győző, Tormay Cecile, Prohászka Ottokár, Milotay István, Rajniss Ferenc, Hubay Kálmán, Bosnyák Zoltán, Erdélyi József, Sértő Kálmán vagy - Uram bocsáss! - ki volt Fiala Ferenc, Alföldi Géza és Marschalkó Lajos.

Elegem lett abból, hogy itt mindenki forradalmár, anélkül, hogy lenne forradalom.

Elegem lett abból, hogy 17 évvel az állítólagos rendszerváltás után önjelölt fűzfapoétáink, politikai elemzőink és áltörténészeink senkit sem érdeklő "műveitől" roskadoznak a polcok, de a nemzeti gondolat irodalmi értékeit a kutya sem ismeri, mert az egyetlen Gede Testvéreken kívül nincsenek nemzeti könyvkiadók, akik végre felkarolnák az igazi értékeket.

Elegem lett abból, hogy egyszerűen nem tudunk megteremteni végre egy működőképes, valóban nemzeti sajtót, lapokkal és könyvkiadókkal és néhány mindenre elszánt embernek kell már évek óta önerőből felvenni a harcot egy olyan túlerővel szemben, ahol megbecsülik a saját embereiket, és ahol napi nyolc órai jól megfizetett, kényelmes munka keretében onthatják a magyarságra hazugságaikat és rágalmaikat. Elegem lett abból, hogy ha nem lenne néhány, valószínűleg elmebeteg megszállott, aki egyedül havonta többet csinál, mint a többség egész életében, akkor már régen befellegzett volna mindennek.

Elegem lett abból, hogy az utóbbi 17 évben nem született egyetlen olyan kimagasló irodalmi vagy történelmi írásmű, amit majd az unokáink is emlegethetnének az iskolában.

Elegem lett abból a nemzeti oldalból, ahol pl. a kommunista éra egyik példaképének számító Bajcsy-Zsilinszky Endre még mindig a mérvadó példakép, és csak az lehet szalonképes, aki valamilyen módon antifasiszta meggyőződését is bizonyítani tudja, mert ugye nagy a fasiszta veszély. Másról sem hallunk itt már évek óta. És a jólismert "hivatalos" nemzeti gyászvitézeink természetesen behúzzák fülüket, farkukat és a holokauszt-templom lépcsőin meaculpáznak reggeltől estig.

Elegem lett abból, hogy itt valaki magát a nemzeti radikalizmus egyedüli képviselőjének feltüntetve, minden valódi radikálist rögtön leügynököz, közben pedig o maga a Kádár-korszak utolsó mohikánjával is hajlandó lebratyizni, mert más már nem is áll vele szóba.

Elegem lett abból, hogy így szállnak el fejünk fölött az évek, ilyen semmittevés közepette.

Elegem lett az örökös keresztényi alázatból és a "ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel" öngyilkos felfogásból. Akik tőlünk a keresztényi alázatot naponta számonkérik, sem nem keresztények, sem nem alázatosak. De elegem lett az örökös csodavárásból is. Az Isten is csak azokat segíti, akik saját magukon segítenek.

Elegem lett egy olyan nemzeti oldalból, amelynek prominens közszereplői - vagy a családtagjai - majdnem kivétel nélkül a kommunista pártállam haszonélvezői voltak. Elegem lett azokból a birkanyájakból, amelyek mindezek ellenére még mindig mindent elhisznek ezeknek a hétpróbás szélhámosoknak.

Elegem lett abból, hogy itt még mindig mindenki a demokráciát szajkózza, a demokráciát kéri számon, holott már ezerszer bebizonyosodott, hogy a demokráciának nevezett világcsalás nem más, mint a modern rabszolgaság - sajnos - önként elfogadott kerete.

Elegem lett és csak remélni tudom, hogy velem együtt nagyon sokaknak elege lett már mindenből, ami itt az utóbbi években folyik. Különben jól vagyok.

Dobszay Károly