Végre meg kellene magyarázni a magyarok ellenszenvét a zsidóság egy bizonyos rétegével szemben. Gondoltam, mélyen a lelkembe nézek, és egyszer és mindenkorra őszintén feltárom magamban, mire is gondolok akkor, amikor azt mondom: ebből elég. Soha nem próbáltam megfogalmazni ezt, de lássátok alant a hosszas vívódásom őszinte eredményét.

A II. világháború után a magyarság tökéletes ellenszenvvel viseltetett a kommunista eszmék iránt, ellentétben a lágerekből visszatérő és a másutt megmenekült zsidókkal. Az egyébként antiszemita oroszok a zsidó Rákosit tették meg népvezérnek, ezzel teret nyitva a fent említett zsidók azon részének, akik a boldogulásukat az állami apparátusban keresték. Így állást kaphattak a rendőrségnél, főleg az ÁVH-nál és az államapparátusban.

Kegyetlenül nyúzták a népet, kiszolgálták Rákosit, és megbízhatóak voltak a kommunisták szemében a rájuk maradt Horthy-hivatalnokokkal szemben. Ezek az ávósok lövették a népet 1956-ban. Ezért nem derülhetett fény sohasem arra, vajon ki lövetett, ki adta ki a parancsot, mivel az ávós tisztikarban csak jóformán zsidó tisztek voltak. Itt is kamatoztathatták magasabb műveltségüket a hülye magyar iskolázatlan kommunistákkal szemben.

A magyarok eleve idegennek és zsidó találmánynak tartották az egész kommunizmust, bár ez lehetett volna jó is. De nem az volt. Mert főként a zsidó tisztviselők ebből nagy hasznot húztak a kivételezett helyzetük révén. Ott dézsmáltak, ahol tudtak. Kiváltságos helyzetükkel visszaéltek. Higgyétek el, családi történetekből tudom. Hallottam történeteket. Közeli ismerőseimmel esett meg, hogy zsidó ávós nő a kuláknak kikiáltott dolgos gazda heréit tiszti lovaglópálcával verte  szét. Nagyapámnak, aki a betolakodó románok ellen harcolt az első világháború után, mivel német hangzású neve volt – csupán ezért -, a II. világháború után a mostani Terror Házában órákig verték a talpát az ávósok, hogy milyen háborús bűnt követett el. Pedig a deportáltak menetoszlopából mentette ki élete kockáztatása árán a volt zsidó főnökét.

De a magyarok iránt érzett gyűlölet mindennél erősebb volt. Ezt nem lehet soha számon kérni rajtuk? Mindent megtettek, hogy a gyűlöletet felszítsák, ami nem is maradt el. 1956-ban a szemem előtt kaptak el, akasztottak fel ávósokat, bőrükön  cigarettacsikkeket nyomva el. A szájukat teletömték náluk talált százasokkal, és meggyújtották, mint a magyar nép vérén szerzett pénzt. A propaganda most arról szól, hogy ezek java sorköteles, ávós kiskatona volt. De ezzel szemben a gyűlölet a főként nemzetidegen ÁVH-s zsidók ellen lángolt fel. Erről sohasem fogunk beszélni?

A gyűlölet nem a véletlenül elkapott kiskatonák ellen irányult. 1956 után megint csak a zsidók ezen rétege bizonyult a legmegbízhatóbbnak a kommunisták szemében, és minden fontos állást (túlzás nélkül) ezek és sleppjük töltött be. Minden egyes vállalat, ahol zsidó volt az igazgató, az egyben ávós búvófészek is volt.

Korombéliek (én 65 éves vagyok), ezt nagyon jól tudjátok. Emlékezzetek! Én nagyon sok helyen dolgoztam, de az igazgató és vezérkara mindenütt zsidó volt, és a fontos helyeken a volt ÁVH-s pribékek és besúgóik terpeszkedtek.  Nem hiszem, hogy erre ne emlékeznétek. Emlékezzetek rá, hogy mennyi megaláztatásban volt részünk. Annyira vártuk, hogy a rendszerváltás igazságot tegyen!

Ezt el kell tűrnünk életünk végéig, hogy a gyáva rendszerváltó kormányok soha nem tárták fel az igazságot, hogy mi miatt kellett megalázkodnunk, hogy kik voltak ezek a III/III és a tartótisztek és a többiek? Nem, nem vagyok antiszemita, hiszen csak ezt a rétegét gyűlölöm a zsidóságnak, valamint a  média zsidó ízlést erőltető és a  meggazdagodást hajszoló rétegét. Ezek az irányított „rendszerváltás” során  mindent elhappoltak, összeharácsoltak, kiárusítottak. Közel sem engedve hozzá a magyarokat, a jóhiszemű embereket, hogy építsenek fel egy szebb hazát.

Mivel a szerzett vagyont működtetni kell, kapcsolataik révén Izraelből megérkezett a kíméletlen cionista tőke, mely, gondolhatod, nem a mi érdekeinket tartja szem előtt. Tehát ez az a zsidó kör, melyet ha szidni mersz, azonnal antiszemita vagy. Pedig el fog jönni a számonkérés ideje, ha ilyen rosszul megy az emberek sora. Ez nem terjedhet ki minden magyar érzelmű zsidó állampolgárra, de akik felelősek  a múltban és a jelenben történtekért, azokat felelősségre kell vonni – és ez nem antiszemitizmus.