Efraim Zuroff a pokolban jelölte ki Képíró Sándor helyét2011. augusztus 01. 13:36
Szalay László - Hunhír.info

Igen. A jeruzsálemi nácifővadász biztos abban, hogy a volt csendőr századosnak a pokolban van a helye. Zuroff most csupán azért harcol, hogy ne a budai lakásából, hanem a börtönből kerüljön a pokolba dr. Képíró Sándor. A nácifővadász Facebook oldalán nemcsak ez a - felebaráti szeretet jegyében született - bejegyzés keltette föl a figyelmemet. Van ott még egyéb érdekesség is.

Amikor július 18-án, hétfőn a bíróság kihirdette a felmentő ítéletet, a nácifővadász nagyon elszomorodott. Este 22 óra 24 perckor írt is egy kis szöveget a Facebook oldalára, amelyben közölte akolbéli társaival: „a magyarországi náci háborús bűnös” felmentése akkora csalódás számára, hogy ezt az érzést nem is tudja szavakba önteni. Mert soha életében nem volt még ennyire biztos a „győzelemben”.

Az egyik hozzászóló föltette a kérdést: lesz fellebbezés? A nagy Efraim még aznap, tehát július 18-án, 22 óra 43 perckor közölte: igen, lesz fellebbezés. Íme az újabb bizonyíték: a nácifővadásszal már hétfőn közölte Falvai Zsolt ügyész a döntést, holott az ítélethirdetés csak kedden délután három óra körül ért véget, s az ügyész hivatalosan ekkor jelentette be, hogy az ítélet ellen föllebbezéssel él. A nagy Efraimmal meleg kapcsolatot ápoló ügyészség eljárását mindenki minősítse kedve szerint.

Zuroff soraihoz többen hozzászóltak, köztük egy Orsolya Szobota nevű hölgy is, aki így búslakodott: „Nagyon sajnálom, ez szégyen. Harcolni kell tovább, az ügy még nem zárult le. Feltételezem, a bíró is náci volt.” Orsolya Szobota nevére klikkelve utánanéztem, kicsoda ez a nőszemély. Olyan ismerős volt a neve. Szobota, Szobota. Hol találkoztam ezzel a névvel?

A hölgy Facebook oldalán megleltem a választ. Orsolya névre keresztelt honfitársunk Prohászka Ottokár püspöki székhelyén született. Kedvenc tévéműsora a Vidám vasárnap című hitgyülis show. Hogy még mi minden érdekli a hölgyet? Például Izrael, a „Jobbik? Nem!” oldal, aztán Németh Sándor hitgyülis szektafőnök szőröstül-bőröstül, és a Hetek, a szekta hetilapja. Megvan! Azonnal felütöttem a Hetek legfrissebb számát, elolvastam az impresszumot: „Kiadja a HETEK.HU Kft. – Ügyvezető igazgató: Szobota István”. S a rovatvezetők sorában még egy név: „Szobota Zoltán (Belföld, Háttér, Interjú)”. Ekkor beugrott, hogy nem is oly rég írtam én erről az utóbbi Szobotáról: ő volt az, aki a Képíró-perben hozott felmentő ítéletről gyöngécske tudósítást firkantva csalódottságában még dr. Zétényi Zsoltot is „leantiszemitázta”. Szobota Orsolya tehát vélhetően ennek a „jeles” családnak a hölgytagja, hiszen harcos szellemisége, bugyuta „nácizása”, vérbő cionista elkötelezettsége mind-mind erre vall. De menjünk tovább, olvassunk bele egyéb bejegyzésekbe is.

Július 22-én 18 óra 4 perckor a nagy Efraim arról tájékoztatta rajongóit, hogy az ügyész fellebbezett a Képírót felmentő ítélet ellen, ő pedig vadásztársaival együtt mindent meg fog tenni, hogy a volt csendőr századost elítéljék. „Ez a MINIMUM (kiemelés az eredetiben – a szerk.), amit az áldozatok megérdemelnek, s minden lehetségest megteszünk annak érdekében, hogy Képírót ne a csinos budai apartmanjából, hanem a börtönből küldjük a pokolba.” Ezt írta a nagy Efraim július 22-én, pénteken – néhány órával sabbat beköszönte előtt.

Orsolya Szobota ismét késztetést érzett arra, hogy valami baromságot írjon a nagy vadász bejegyzéséhez. A szektás hölgy tudatta az oldal látogatóival, hogy Képíró „makkegészséges” („he is fitt as a fiddle”), az infúzió és a tolókocsi pedig - hazugság. Ne feledjük: Orsolyánk keresztény lélek, amint ezt az idézett hozzászólás is ékesen bizonyítja.

Zuroff ezen a pénteken nagyon szorgalmas volt, mert előbbi bejegyzése után két perccel újabb rövidke szöveggel örvendeztette meg híveit: 18 óra 6 perckor arról írt, hogy július 24-én, vasárnap, Belgrádban és Újvidéken tüntetni fognak az ítélet ellen, s ő mindenkit részvételre buzdít. Zuroff hozzátette: a tüntetés nem a magyar népnek, hanem a „szégyenteljes ítéletnek” szóló üzenet, hisz Képíró felmentése „sérti az áldozatok és a holocaust emlékét” (?!). Ehhez a buzdító szöveghez is számos hozzászólás érkezett - igazi ingyen cirkusz az olvasónak.

Egy Eva Barat nevű, New York-ban rezideáló hölgy például arról értekezett, hogy ha erős a nemzetközi nyomás, akkor megváltozhat az ítélet. Hölgyünk szerint tehát a magyar bíróságnak nem a tényeket és a bizonyítékokat, hanem a zuroffi horda és nemzetközi csatolmányai nyomásgyakorlását kell akceptálnia. Érdekes jogértelmezés.

A hozzászólók között találjuk Alaksandar Veljic újvidéki harcost is, aki az ottani „holocaustemlék-őrzők társaságának” a vezére. A főemlékőr egyébként sűrűn küldi megjegyzéseit Zuroff oldalára, bizonyára nagy haverok. A nácifővadász említett bejegyzéséhez írott szövegei azonban olykor már-már kabarészámba mennek. Nézzünk egy példát.

Egy Netty C. Gross nevű New York-i hölgy föltette a kérdést: a Simon Wiesenthal Center miért nem csinál valamit New York-ban a Képíró-ítélettel kapcsolatban? Veljic azonnal írt, persze nem a kérdésre válaszolt. Eltöprengett a Gross néven - fogalmazhatnék így is: főemlékőrködött egy keveset -, mert eszébe jutott, hogy az újvidéki razzia idején ennek a családnak a tagjait is megölték. Netty C. Gross ezután Efraim Zurofftől megkapta választ a korábbi kérdésre: ezt nem a Facebook-on, hanem egy privát beszélgetésben kell megtárgyalni - üzente a nácifővadász. Netty rögtön visszajelezte: oké, majd később felveszik egymással a kapcsolatot.

Netty aztán Veljicnek is válaszolt, s közölte vele: a szülei (akik Lengyelországban éltek) túlélték a „holocaust”-ot, de a tág család odaveszett. Méghozzá Treblinkában és Auschwitzban, nem pedig Újvidéken. Veljic azonban nem tágított: a főemlékőr ismét megírta, hogy a Grossok Újvidéken és a környékbeli falvakban pusztultak el, s egyben tudatta: nagyon örül, hogy Netty szülei túlélték a háborút. Netty ismét írt Veljicnek, s elmesélte, hogy a családja Belgiumból származik, nem is Gross volt a nevük stb. Az újvidéki főemlékőr tehát végül hoppon maradt, mert azt ugye minden kisiskolás tudja, hogy nem minden Gross származik Újvidékről. Hisz Újvidéken kívül is van élet.

A nácifővadász említett bejegyzése után szüneteltette az írást, mert lement a nap, beköszöntött a sabbat (a mazsihisz honlapja szerint július 22-én ez pontosan 20 óra 13 perckor történt meg), s ilyenkor egy Zuroff sem firkálgathat. Emberünk szépen kivárta a sabbat végét, s miután előbb feljött, majd újra lement a nap, július 23-án 21 óra 14 perckor ismét megragadta a klaviatúrát (igaz, a mazsihisz honlapja szerint 21 óra 27 perckor volt az „ünnep kimenetele”, fővadászunk tehát a jelek szerint 13 percet elcsalt a sabbatból, de ez legyen az ő baja). Másnap estére hirdették meg ugyanis a Képíró-perben hozott felmentő ítélet elleni demonstrációt az emlékőrzők, s erre a vasárnapi bulira lélekben Zuroff is nagyon készült.

Erre az alkalomra készült a Krivj je! (Bűnös!) feliratú, a fiatal Képírót ábrázoló plakát, amellyel - Veljic főemlékőr hozzászólásaiból tudjuk - nemcsak Újvidék hirdetőtábláit ragasztották tele, jutott belőle a környékbeli településekre is. E lélekemelő hír hallatán a sabbati áhítatból ocsúdó nácifővadász nagyon elérzékenyült, s a következő szavakat pötyögte a gépbe: „Őszinte köszönetem azoknak, akik ezt a posztert készítették, és a hirdetőtáblákra kiragasztották. Ez sokkal hitelesebb, mint a náci háborús bűnös Képíró felmentő ítélete.”

A meleg szavakhoz elsőként Ivan Kalauzovic Ivanus (Kalauz Iván Ivánus?) szólt hozzá, aki elmondta, hogy Alaksandar Veljic „holocaust”-főemlékőrrel ketten bütykölték össze a gyalázatos plakátot az újvidéki razzia áldozatainak az emlékére (?!), majd szavait a közismert ószerb köszöntéssel zárta: „Shalom”. Aztán közel egy tucat ember szólt még hozzá a plakáthírhez - köztük volt természetesen Veljic főemlékőr, aki bizonyára még az ágyba is magával viszi a klaviatúrát, mert éjjel-nappal írogatja marhaságait -, de most ezekkel nem foglalkozom.

Sokkal érdekesebb leletre bukkantam az említett Kalauzovic nevű alaknak a Facebook oldalán. Azt írja a setét lelkű Iván, hogy 1942 januárjában a délvidéki razzia idején 12.763 embert öltek meg, s dobtak a jeges Dunába. Tudjuk: a hivatalos magyar adatok szerint 3340, a jugoszláv források szerint 3809 ember vesztette életét. Akkor honnan származik Ivánunk fölturbózott adata? Természetesen a „holocaust”-emlékőrzőktől: ennek a társaságnak a Facebook oldalán szerepel ez a mesés végösszeg. Ha így haladnak a számolásban, előbb-utóbb összejön talán még 6 millió délvidéki áldozat is.

Július 24-én, vasárnap lezajlott tehát az emlékőrzők által meghirdetett demonstráció, de hiába a főemlékőr lelkesedése, a plakátbütykölés Kalauz Ivánnal, s hiába a zuroffi buzdítás – Belgrádban és Újvidéken összesen néhány száz ember volt kíváncsi az esti emlékőrző-masírozásra. Zuroff nem is kommentálta a számára bizonyára lesújtó hírt, csupán a masírozás megtörténtéről szóló egyik beszámolót tette fel a honlapjára. (Zárójelben jegyzem meg: a tüntetésről készült felvételek egyikén látható, hogy Képíró Sándor képét meggyújtják. Érdekes, ebből a „gyújtogatásból” nem lett hír. Bezzeg ha Dávid-csillag lobogott volna! Az más, az címoldalas sztori! Képíró Sándor arcképe azonban nem Dávid-csillag. Tehát nyugodt szívvel égethető - a nagy-nagy emlékőrzés jegyében.)

Július 26. óta csönd van. A nagy Efraim hallgat. Egyetlen bejegyzéssel sem lepte meg híveit. Pedig jeles nap közeleg. Augusztus 5-én, pénteken emlékeznek meg rajongói a nagy Efraim világra jöttének 63. évfordulójáról. Úgy gondolom, az ünneplésből mi sem maradhatunk ki. Én mindenesetre már nekiveselkedtem, készül a születésnapi köszöntő. Méltó lesz az ünnepelthez.