Ország:MagyarországTárgy:A magyarországi roma politika átértékeléseBevezetés:

Az 2009. év elejére egyértelművé vált, hogy Magyarországon nem folytatható tovább az elmúlt évtizedek, és különösen a bal-liberális kormány hét évének romapolitikája. A változás jele a romák által elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatosan szaporodó lakossági tiltakozások mérete és hangja, melyek egyes érintett falvak után mára két fontos megyeszékhelyet, Miskolcot és Veszprémet is elértek. A társadalmi hangulatváltozás nem köthető sem a gazdasági válsághoz, sem az úgynevezett "politikai szélsőjobbhoz". A társadalmi hangulatváltás több mint két évvel ezelőtt kezdődött, amikor 2006 októberében romák egy csoportja gyermekei szeme láttára "tévedésből" meglincselt egy gépkocsiját vezető tanárt Olaszliszkán. A legutóbbi eset, egy román idegenlégiós kézilabdázó meggyilkolása és mások súlyos megsebesítése immár nemzetközi visszhangot is kiváltott. A magyarországi közhangulatra jellemző, hogy több értelmiségi nyilvánosan polgárháborús helyzetet víziónál, ami ha túlzás is, jól tükrözi a közgondolkodást. Új elem, hogy a hangulatváltás mögötti valós politikai erőt nem a parlamenten kívüli pártok vagy szervezetek képezik, hanem vidéki szocialista, ellenzéki és független polgármesterek. Legutóbb a szocialisták befolyásos borsodi lobbija állt ki egységesen a miskolci rendőrkapitány leváltása ellen, miután a kapitány az "utcai rablásokat elkövető cigányokról" beszélt. A helyzet leginkább ahhoz hasonlítható, amikor a holland társadalom kénytelen volt átértékelni viszonyát a bevándorlókhoz a Pim Fortuyn és Theo van Gogh gyilkosságok után, és megszületett a felismerés: nemcsak a többségnek, hanem a más kultúrájú kisebbségeknek is vannak kötelességei az integráció során.

Elemzés:

Magyarországon a legutóbbi népszámlás szerint 190.000-en vallották magukat cigánynak. Minden becslés szerint valós számuk ennél jóval magasabb és gyorsan nő. A rendszerváltást követő mezőgazdasági munkahelyek megszűnése után számos kistelepülést hagyott el az aktív korú nem-roma lakosság. Maradtak a nyugdíjasok és a növekvő számú roma népesség, mely döntően szociális segélyekből, alkalmi munkából, egy részük pedig kisebb-nagyobb bűncselekményekből él. Az úgynevezett "megélhetési bűnözés" menekülésre készteti a maradék aktív lakosságot, így "gettó falvak" alakulnak ki, ahol szinte senkinek sincs kereső tevékenysége. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a romák egy jelentős része nem tudja vagy nem akarja folytatni a paraszti lakosság önellátó mezőgazdasági tevékenységét, ezért teljesen a szociális ellátórendszerre hagyatkoznak. Magyarország demográfiai mutatói - hasonlóan a legtöbb európai országéhoz - igen rosszak. A foglalkoztatás szintje az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban. Egyre kevesebb aktív korú embernek kell eltartania a növekvő számú nyugdíjason kívül azokat is, akik életüket a szociális juttatásokra rendezték be. Összehasonlításképpen: míg a magyar hivatalos adtok szerint 3,8 millió munkavállaló van, addig a hasonló népességű Cseh Köztársaságban egy millióval több munkavállaló dolgozik (2007-es adat). A romák munkaerő-piaci integrációja mind ez ideig sikertelen volt, különböző felmérések szerint a munkanélküliség körükben 80%-ot is meghaladó.

Az MSZP-SZDSZ kormány által megvalósított bal-liberális roma politika négy pillérre épül:

1. A szólásszabadság korlátozása: a "politikai korrektség" jegyében tilos a romák egy részére jellemző, az európai életformával és értékrenddel összeegyeztethetetlen viselkedési formákról beszélni, a roma probléma kizárólagos oka - szerintük - a többségi társadalom rasszizmusa és a diszkrimináció.  Jól illusztrálja a jelenség a baloldal doktrinerségét, mely egy külföldről importált egysíkú modellből indul ki (a bőrszín és a faji előítélet az egyetlen magyarázó tényező), és bármilyen, ezt megkérdőjelező bizonyíték kerül napfényre, azt le lehet söpörni a rasszizmus vádjával.

 2. A legkülönbözőbb csatornákon pénz juttatása a romákhoz: alanyi jogon és rászorultság alapján járó pénzbeli szociális juttatások formájában, bizonyos költségek elengedése formájában (ingyenes iskolai étkezés és tankönyv, közmű-tartozások elengedése), lakhatási programok és roma integrációs programok formájában.

3. Kikényszerített antiszegregációs kampányokkal rányomni a roma integráció feladatát a helyi önkormányzatokra és iskolákra. Például: nem juthat EU-s pályázati pénzekhez az az önkormányzat, amelyik nem tud antiszegregációs programot bemutatni.

4. Az úgynevezett "megélhetési bűnözés" eltűrése.

A "megélhetési bűnözés" sajátos magyar fogalom, Kuncze Gábor korábbi liberális (SZDSZ) belügyminiszter nevéhez kötődik. E fogalom pontosan az ellenkezője az egykori new-yorki polgármester, Giuliani által bevezetett "zéró-toleranciának." Magyarországon 20.000 forint (70-80 Euro) értékű lopás nem számít rendőrségi ügynek, elméletben az önkormányzati jegyzőknek kellene eljárniuk, akiknek azonban erre nincs apparátusuk. Bár az összeg látszólag nem magas, a kisjövedelmű magyar nyugdíjasok számára az így rendszeresen eltulajdonított termények, állatok, szerszámok, kerékpárok elvesztése valóságos csapás. Látva a hatóságok passzivitását az áldozatok már nem is jelentik az állandósult kisebb lopásokat, így a hivatalos rendőrségi statisztikák ezeket már nem is tartalmazzák. A "megélhetési bűnözés" egész vidékeken tette lehetetlenné a zöldség- és gyümölcstermesztést, az állattartást. A "megélhetési bűnözés" természetes módon csap át erőszakos bűncselekményekbe, nemritkán gyilkosságokba, melyek áldozatai általában egyedülálló idős emberek, gyermekek és nők. (Mellesleg: nem tudunk olyan esetről, hogy a "megélhetési bűnözés" kategóriáját nem romákra is alkalmazták volna!) Egyre gyakrabban éri támadás a közszolgáltatásokat végző dolgozókat, tanárokat, orvosokat, mentősöket, tűzoltókat - és újabban a rendőröket is. A "politikai korrektség" nevében a fősodrú média általában igyekszik elhallgatni az elkövetők etnikai hátterét, az Internet korában azonban ez már lehetetlen. A fő probléma, hogy az "elhallgatás" ellentmond a valóságnak, politikai vákuumot teremtve. A jelenlegi magyar kormány sokat rontott a helyzeten a rendőrség meggyengítése által is. Kevés a rendőr és ezek jó része is tapasztalatlan, mert a nyugdíjszabályok változása miatt a tapasztalt, 50 év fölötti rendőrök jelentős része nyugdíjba vonult. A kormány jelentős rendőri erőket vont el a falvakból, mert a 2006. évi kormányellenes zavargások óta - a pénzforrások átcsoportosításával - prioritása a tömegoszlatási eszközök, pl. vízágyúk, könnygáz és gumilövedékek beszerzése volt. A korábbi álláspontját teljesen megváltoztató és immár "zéró toleranciát" hirdető miniszterelnök két hetet (!) adott a rövidtávon bűnüldözési feladatok megoldására, ami nyilvánvalóan csak újabb kormányzati kapkodáshoz vezet. Fontos kérdés, hogy az ellenzéki Fidesz büntetőjogi szigorító javaslatait a törvényhozás elfogadja-e,    

A jelenlegi roma integrációs politika kudarca egyértelmű. Az Állami Számvevőszék megállapítása szerint a roma integrációs programokra elköltött forint milliárdok eredménytelenek voltak. A kudarc hatására törés következett be a kormányzó szocialista (MSZP) párton belül. Egyik oldalon állnak a problémával a valóságban találkozó vidéki polgármesterek, akik gyakorlati megoldásokat szeretnének látni. A másik oldalon a bal-liberális értelmiség, amely továbbra is csak antirasszista médiakampányokban tud gondolkodni. Ez utóbbiakat azonban meggyengítette a liberális SZDSZ válsága. Az SZDSZ kilépése a kormánykoalícióból lehetővé tette, hogy a kormány egyfajta "félfordulatot" hajtson végre és meghirdesse az "Út a munkához" programot, mely a segélyezettek munkapiaci bevezetését szolgálja, mindenekelőtt közmunka-programokon keresztül. A roma integráció kudarca és a médiából közvetített antirasszista propaganda sok szavazót vihet el az MSZP-től. A törvényt tisztelő, dolgozó, adót fizető kisemberek úgy érzik, nem védi meg őket az állam. Sőt, a média a romákat mutatja be rasszista támadások áldozataiként, holott az emberek a környezetükben mást tapasztalnak.  Az is bebizonyosodott, hogy a bal-liberális elit, miközben esélyegyenlőségről beszél, a legellenszenvesebben elitista. Minden lépésével, teljes segélyezési politikájával azt sugallja, hogy "Maradj ott, ahol vagy!", befagyasztva ezzel bármilyen társadalmi mobilitás lehetőségét. (Ez a magatartás nemcsak a cigányokat hozza lehetetlen helyzetbe, ám kétségtelen, hogy őket sújtja leginkább.) Végezetül a magyar politika sajátossága, hogy kitermelődött egy olyan politikai cigányelit, mely valójában a különböző pártokhoz lojális, s meggátolja egy legitim, a cigányságtól el nem szakadt roma politikai mozgalom létrejöttét.

Szemben a közkeletű vélekedéssel - hogy a parlamenten kívüli és szélsőjobboldali Jobbik csak a jobbközép Fidesztől vihet el szavazatokat - nagyon is elképzelhető, hogy korábbi MSZP szavazók is átszavazhatnak a Jobbikra 2010-ben. Ezzel a magyar társadalom is követheti a nyugat-európai mintát, ahol több országban is - mindennapi tapasztalataik következtében - az egykori kommunista munkáskerületek lettek a bevándorló-ellenes pártok erősségei. Hasonló folyamat játszódhat le például az észak-kelet magyarországi válságövezetben, ahol hagyományosan erős az MSZP, ugyanakkor a legsúlyosabban jelentkezik a cigánykérdés. Ezt a veszélyt érezték meg a Borsod megyei szocialisták, köztük Miskolc polgármestere, amikor a kormányukkal szemben kiálltak a "cigányszármazású bűnelkövetőkről" beszélő rendőrkapitány mellett.

Általános vélemény, hogy a "cigánykérdés" a gazdasági válság után a második legfontosabb kérdés lesz a 2010-es parlamenti választásokon. Az MSZP rendkívül sokat veszthet rajta, mert mind a kormány, mind személyesen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök politikai profiljának legfontosabb elemévé tette a rasszizmus és intolerancia elleni harcot. Az ellenzéki jobbközép Fidesz ellen a legfőbb érv bel- és külföldön egyaránt annak állítólagos titkolt nacionalizmusa és rasszizmusa volt. Ugyanakkor a felmérések szerint az MSZP szavazói erősebben cigányellenesek, mint a Fideszé, hiszen köztük sok az olyan kis jövedelmű ember, aki a romák közelében él. (Erre az érzelemre játszott rá a 2002. évi kampány baloldali "suttogó propagandája," mely a Fidesz vezetője, Orbán Viktor állítólagos roma származásáról beszélt.) Korábban a romakérdés nem volt része a választási kampánynak, mert a Fidesz is támogatta a magyarországi kisebbségek - köztük a romák - pozitív diszkriminációját. Mára azonban a helyzet változik, az egyik legfőbb kérdés, hogy a magyar ellenzék átengedi-e a témát a parlamenten kívüli és szélsőjobboldali Jobbiknak Ezzel Magyarország is megérkezett azon európai országok családjába, ahol az ország területén élő kisebbségekhez és bevándorlókhoz való viszony fontos belpolitikai kérdés, gondoljunk például Ausztriára, Nagy-Britanniára, Hollandiára vagy Franciaországra.

A jobbközép Fideszt gyakran vádolják baloldali és liberális ellenfelei a "rasszista szélsőjobboldallal való összejátszással". A valóság ezzel szemben az, hogy a legszervezettebb magyarországi roma szervezet, a Lungo Drom a Fidesz pártszövetség része. A Fidesz küldött Európában először roma származású képviselőt az Európai Parlamentbe. Az 1998 és 2002 közötti Fidesz kormány romapolitikájában fő hangsúlyt a roma gyerekek oktatása kapta egy kiterjedt ösztöndíj-program segítségével. (A jelenlegi kormány rendszeresen késve folyósítja a cigány fiatalok ösztöndíját.) Hatékonyan működtette a tárcaközi bizottságot, s ez a testület biztosította, hogy a komplex kormányzati cigánypolitikát a kormány valamennyi része megfelelően hajtsa végre. A Fidesz a családi pótlék folyósítását a gyermekek iskolába járatásához kötötte. (Ezt a feltételt a kormányra lépő MSZP-SZDSZ koalíció egyik legelső intézkedéseként törölte el 2002-ben). A Fidesz családi pótlék mellett a gyermekek után járó adókedvezménnyel igyekezett támogatni a munka mellett gyermeket vállaló családokat.

Az MSZP-SZDSZ kormány az ún. "rászorultsági elv" előtérbe helyezésével az inaktív rétegeket preferálja az aktívak helyett. Növeli így a segélyezettek csapdáját, hiszen miközben a munkát Európa egyik legmagasabb adó- és járulékterhe terheli, addig az inaktívak számos pénzbeli ellátásban és kedvezményben részesülnek. Így nem érdemes munkát vállalniuk! Külön kérdés a gyermekek után járó támogatások folyósítása. A feltétel nélkül folyósított családi pótlék, GYES, az úgynevezett "szociálpolitikai" lakástámogatás, legújabban óvodatámogatás, valóságos megélhetési forrássá tette a gyermekszülést még tizenéves lányok számára is. Ma nagyszámú gyermeket vállalnak olyan szülők, akik egyébként magukról sem tudnak gondoskodni, hiszen inaktívak. Így gyermekeik számára sem tudják bemutatni azt az életformát, amely lehetővé tenné munkavállalásukat és társadalmi integrációjukat. Ahogy mondani szokták, "lassan a harmadik generáció nő fel úgy, hogy nem látta szüleit munkába járni." További feladat az EU és nemzeti fejlesztési programokkal összehangolni a cigánypolitikát. Fontos a vidékfejlesztés támogatása, hogy a családi gazdaságok ismét teret kapjanak a jelenlegi nagybirtok-rendszerrel szemben.  Ha azonban a Fidesz 2010-ben ismét kormányt alakít, neki sem lesz elég visszatérnie a korábbi politikájához, valós eredményekhez sokkal radikálisabb lépésekre lesz szüksége, és vállalnia kell a közvélemény előtt, hogy a programok az adófizetők pénzébe fog kerülni. Emellett lényeges, hogy a cigánypolitikával kapcsolatos döntésekbe - a szubszidiaritás elvét figyelembe véve - a helyi társadalom képviselőit is vonja be a kormányzat

Következtetés:

A cigány társadalom beilleszkedési problémája mára Magyarországon kardinális kérdéssé vált. A létező kulturális és etnika feszültségekkel történő szembenézés elemi érdek, különben a probléma kezelhetetlenné válik. Amennyiben a jelenlegi demokratikus politikai elit nem beszél őszintén, akkor egyrészt Magyarországon politikai teret kapnak az antidemokratikus, jelenleg még parlamenten kívüli politikai erők. Másrészt az etnikai feszültség növekedésével járó folyamatnak a legnagyobb veszélyeztetettjei leginkább azok a romák lehetnek, akik munkával rendelkeznek és áldoznak gyerekeik oktatására, amivel elvész annak lehetősége, hogy a cigányságon belül kialakuljon egy elit, mely minden oldal számára modellértékű az együttélés