Ma lenne 99 éves a XX. század egyik legkarizmatikusabb harcosa, Jochen Peiper.
A kezdetek
Peiper 1934-ben lépett be az SS-be, természetesen
minden szigorú kritériumnak megfelelt. A kemény kiképzés után 1936-ban
hadnagyként került a Leibstandarte Adolf Hitlerhez.
Himmler segédtisztje
1938-ban belépett az NSDAP-ba, és ugyanebben az
évben került Heinrich Himmler személyi stábjába. Itt ismerte meg későbbi
feleségét, akivel haláláig együtt volt. Himmler segédtisztjeként élte
meg a második világháború kitörését, és a fiatal tiszt egyre jobban
vágyott korábbi bajtársai közé a frontra.
Harcok nyugaton és keleten
1940-ben került vissza a Leibstandarteba, harcolt a
nyugati hadjáratban, ahol első kitüntetéseit szerezte. A következő
években az orosz fronton találkozhatunk többször a nevével. A keleti
fronton többször is megsebesült, Harkov visszafoglalásakor megkapta az
akkori legmagasabb német kitüntetést, a lovagkeresztet.
1943-ban a kurszki csatában már őrnagyként veszi ki a részét a harcokból.
Olaszországi kitérő után újra keleten
A kurszki csata után egységével Olaszországba
vezényelték, ahol az olaszok átállása után elfoglalta Boves városát
szabályos ütközetben, a háború után mégis kérték a kiadatását az
olaszok. Télen újra az orosz fronton harcol, és a Zsitomir környéki
harcokban mutatott teljesítményéért lovagkeresztjéhez megkapta a
tölgyfalombokat.
Normandiában
A szövetségesek partraszállása után újra
Franciaországban harcolt, Caennél súlyos sérülést szenvedett, ezért egy
ideig kórházban kezelték.
Hősből legenda
Az vitathatatlan, hogy Peiper nevét a III.
Birodalmon határain kívül az ardenneki offenzíva tette híressé, az
állítólagos Malmedy mészárlás pedig hírhedté. Aki egy kicsit is jártas a
második világháborúban, tudja, hogy a németek milyen teljesítményt
nyújtottak 1944 decemberében. Peiper megkapta a tölgyfalombos
lovagkeresztje mellé a kardokat is. Ekkor már birtokosa volt a III.
Birodalom legmagasabb katonai kitüntetéseinek.
Tavaszi ébredés
1945 márciusában Magyarországon harcolt, és a
Tavaszi ébredés kudarca után Hitler annyira felháborodott, hogy
megparancsolta katonáinak, hogy vegyék le a nevét viselő, oly büszkén
hordott karszalagot. Sepp Dietrich parancsba adta, hogy katonái közül
senki ne engedelmeskedjen, Peiper pedig a legenda szerint egy
éjjeliedénybe összegyűjtötte katonái kitüntetéseit, és azt küldte fel
Berlinbe...
Katona, nem gyilkos
A Leibstandarte és Peiper végül Ausztriában tette
le a fegyvert az amerikaiak előtt. A háború után Peipert több mint
nyolcvan társával együtt halálra ítélték az "igazság bajnokai" a
Malmedy-gyilkosságban játszott szerepe miatt.
Jellemző Peiperre, hogy a hazugságokra és
zsarolásokra alapozott ítélet után nem könyörgött kegyelemért, csak azt
kérte, hogy akasztás helyett golyó által végezzék ki. Kérvénye süket
fülekre talált... Az ítéletet végre is hajtották volna, ha egy
lelkiismeretes ügyvéd nem kér perújrafelvételt. Büntetését később
életfogytiglani börtönre mérsékelték, végül több mint 10 év rabság után
1956-ban szabadult.
A háború után
Szabadulása után előbb az NSZK-ban Porschénél,
majd a Volkswagennél talált magának munkát, később Franciaországban
telepedett le.
Peiper halála
1976 nyarán számos fenyegetést kapott francia
kommunistáktól, ezért feleségét elküldte Németországba, és egyedül vette
fel a harcot a csőcselékkel. Halála körülményei máig nem tisztázódtak,
egy biztos: úgy halt meg, ahogy élt.
Jochen Peiper /1915-1976/, emléked örökké él!
Kapcsolódó hírek:
A zsidók, akik a III. Birodalom oldalán harcoltak
Adolf Hitler kedvenc cukrásza: Dr. Oetker, a nemzetiszocialista mintavállalat
Rigában megtartották a Waffen SS-veteránok hagyományos találkozóját
Hazafiként kívánt részt venni az SS-veteránok megemlékezésén a lett miniszter - menesztették