A komment.hu hírportál egyik bátor(?) szerzője, Inkei Bence, megkockáztatott egy kicsit rosszalló, már-már együtt érző írást Lars von Trier cannes-i kitiltásával kapcsolatban. Ki hitte volna, de miután Trier megtette Hitlerrel szimpatizáló „szerencsétlen" kijelentéseit egyszerűen kitiltották Cannes-ból. Hiába a villámgyors bocsánatkérés és magyarázkodás, ami eretnek megnyilatkozását menetrendszerűen követte.
Inkei jól látja, ha hősünk éppen Sztálint méltatta volna, egy halk „nahát-nahát" lett volna minden retorzió, de az okokat valamiért mégis rossz helyen véli felfedezni. Szerinte ugyanis a „Nyugat" azért érzékenyebb Hitlerre, mert vöröskatona az Elba túlpartjára sohasem lépett. 
Itt persze rögtön adódik a kérdés, hogy ebben vajon mennyi szerepe volt Budapest hős védőinek, akik heroikus küzdelemben két hónapig tartóztatták fel a Vörös Hadsereg hordáit, és ugyanez a „Nyugat", miért nem hálás ezért?

De más probléma is van ezzel az elmélettel, hiszen még mindig nem kapunk magyarázatot arra, hogy ugyanez a „Nyugat" miért haragszik annyira Jézusra, hogy az őt megszemélyesítő színész karrierjét is derékba töri, ahogyan erről pontosan nemrégiben értesülhettünk.

Bár kézenfekvőnek látszik - persze, ez nyilván sületlenség és primitív, náci összeesküvés elmélet, de mégis - egy másik verzió, miszerint ha a „Nyugatot" behelyettesítjük a zsidókkal, akkor az összképből eltűnnek ezek a logikai buktatók. 
Ez persze azért képtelenség, mert hogyan is lehetne a zsidóknak ilyen; csaknem minden földrészre, a filmgyártás, a média, a szórakoztatóipar és a politika világára is kiterjedő nyomasztó befolyásuk? Az ilyesmi nyilván csak ostoba babona, bármit is próbáljanak sugallni azok az átkozott logikai összefüggések!
Inkei egyébként azt is jól látja, hogy a „Nyugatnak" is megvoltak a maga háborús bűnei, melyeket a mai napig nem hajlandó elismerni és tagadja őket. Bár odáig már nem jut el, hogy ilyenformán, ennek a „Nyugatnak" a szavahihetősége olyan alapvető szinten megkérdőjeleződik, hogy talán mégsem minden alapot nélkülöző őrültség kétségbe vonni azokat a „náci bűnöket", melyeket kizárólag ugyanennek a (győztes) „Nyugatnak", szövetségeseinek és vazallusainak állításai és propagandája támasztanak alá.
De, ne legyünk telhetetlenek! Hogyan is juthatna el ide szegény Inkei? Talán nincs előtte számtalan példa, mely figyelmeztetné arra, hogy a (másképp) gondolkodás, de akár egy átgondolatlan gesztus, egy meggondolatlan poén is, igen ártalmas lehet azok számára, akik a „Nyugat" szócsövének farvizein próbálják megalapozni egzisztenciájukat? Hiszen ő maga gyűjtött csokorba az ilyen esetek közül néhányat. 
Ezek után kijelenthetjük, hogy ehhez is nagy bátorság kellett (a kommentárokat olvasgatva nyugtázhatjuk, hogy a felháborodott reakciók sem maradtak el) és még az sem elképzelhetetlen, hogy hamarosan revideálnia kell szeleburdi gondolatait, és bocsánatot kérnie. A „Nyugattól"...

Végvári Levente Attila - Kitartás.hu