Nagyjából így lehet jellemezni az elmúlt 20 évet. Háború van. Sunyi, alattomos, de annál gyilkosabb háború. Ha két ellenséges fél áll egymással szemben, akkor mi is a háború célja? Az akaratomat rákényszeríteni a másikra, és megszerezni felette az irányítást. Ha a háború alaptörvényeit nézzük, akkor látható a mai helyzet. Állami vagyonunk nincs (ami van, az gyakorlatilag a nullával egyenlő). Megszűntek a gyáraink, a termelő struktúrát teljesen szétverték, a termőföldjeink a nyugati régióban már teljesen osztrák gazdák kezén vannak. Megjelent és folyamatosan nő a munkanélküliség, ami addig nem létező fogalom volt. A mezőgazdasággal összefüggő termelő üzemeinket lerombolták, felrobbantották. Gyárainkat szintúgy lerombolták. Történelmi jelentőségű cégek szűntek meg, mint például a GANZ, FÉG, VIDEOTON, IKARUSZ. Az elmúlt 20 évben gyakorlatilag felszámolódott a teljes önálló magyar ipari és termelői rendszer.

Ha kijelentem azt, hogy egy háborút viselő fél elsődleges célja, hogy lerombolja az ellenséges ország iparát, hogy elvágja a termeléstől, akkor a Nyugat teljes sikert aratott. A második világháború szőnyegbombázásai nem okoztak akkora károkat, mint a jelenlegi nyugati rablókapitalista horda! Ezt a fosztogató bandát nevezik Európai Uniónak, és minden egyes ember, aki ezekkel tárgyal, nekik bármilyen kedvezményt tesz, velük egyáltalán szóba áll, semmi egyéb, mint hazaáruló! Ha most egy pillanat alatt kivonnák a nyugati cégeket, az ország pillanatok alatt összeomlana, mert a hazai ipar még egy cipőfűzőt sem tudna legyártani. Ennél azonban sokkal rosszabb a helyzet.

Az állam 300 ezer milliárd forint állami vagyonnal rendelkezett 1989-ben. Ez a mai árfolyamon 1300 milliárd dollár, akkori árfolyamon 3700 milliárd dollár. Jelenlegi államadósságunk 150 milliárd dollár (egyesek szerint a valós adósság 170 milliárd dollár). Vagyis az állami tulajdon a mai árfolyamon a mai adósság majd 10 szerese volt. Jelenleg ez az állami vagyon eltűnt, nincs. Van helyette viszont 150 milliárd adósság. Egy teljes szőnyegbombázás abban a helyzetben, ha ipari várost ér, a legrosszabb esetben is pár milliárd dollár kárt képes okozni. Vagyis nekünk összességében annyi kárunk lett, hogy kijelenthetjük, a Nyugat a hazai cinkosai segítségével porrá, rommá bombázta az egész országot. De tovább megyek, mert ez még nem elég. Ha összességében nézzük az eltűnt vagyont és az összes adósságunkat, akkor a jelenlegi árfolyamon a hiány és az adósság összesen 1500 milliárd dollárt tesz ki. A Japánban végigsöpört cunami 150 milliárd dollár kárt okozott, és meghalt 16 000 ember. Nálunk a Nyugat irányítása alatt évente 75 000 ember hal meg a műtőasztalon úgy, hogy még meg sem született. Látható, mi is történik hazánkban? Az összes háborús veszteségünk pontosan tíz cunami kárösszegét teszi ki. Vagyis kormányaink semmi egyebet nem tettek, mint két évente a magyarság nyakába szabadítottak egy cunamit. Ezt követte el minden egyes kormány sorjában, ahogy hatalomra kerültek.

Felvetődik a nagy kérdés, vajon hová lett ez az iszonyatos összegű vagyon? Nagyon egyszerű. Legfőképpen a nyugati zsidó kezében, kisebb részben magyar zsidók és csicskáik kezében, valamint egy része szétosztva az ezeket kiszolgáló bűnsegédeknek. Vállalkozóknak, feltörekvő politikusoknak, ingyenélőknek. Nyugodtan kijelenthetjük, minden egyes politikus, aki az elmúlt 20 évben bejutott a parlamentbe, annak tudomása van erről, és pontosan ezért cinkos az egész műveletben. Az egyik mert segített benne, a másik meg mert legitimálta idő közben az egész hazaárulást.

Hazánkat szétbombázták, ez tény! A nemzet egy romhalmaz tetején ücsörög valójában, vagyonából teljesen kiforgatva. Mert amit itt látni mint működő gyárat, céget, ahhoz a magyarságnak semmi köze. Csak éppen itt van, de lehetne máshol is. Egy nyugati elemzés szerint a Nyugat teljesen ellustult, 35 órás munkahetekben dolgoznak, illetve egyáltalán semmit nem tesznek. Angol jelentés szerint már a harmadik olyan angol generáció nő fel, ahol rengeteg család a vendégmunkások lakásbérléseiből, helységek kiadásából él, és soha egyetlen percet sem dolgozott. Angol fiatalok tízezreinek fogalma sincs róla, mi az a munka, mert soha nem látott még embert dolgozni. Eközben a keleti régió - a jelentésben külön kiemelve Magyarországot - halálra dolgozza magát.

Igen, ez a helyzet. A Nyugat egyszerűen egy más háborús stratégiával elfoglalta az országot, és rabszolgasorba döntötte. Ehhez pedig nem tankokat használt, hanem magyarul beszélő hazaárulókat, akiket politikusnak hívnak.

Végezetül már csak egyetlen kérdés maradt. Lehet ebből kitörni? Meg lehet ezt a helyzetet változtatni? Igen, meg lehet. De tudni kell: a szabadságot soha nem adják ingyen. A szabadságért nagyon sok áldozatot kell hozni, azért a nemzetnek meg kell szenvedni. Kérdés, hogy van-e még a nemzetben annyi, hogy meghozza a szükséges áldozatokat. És ami szomorú de igaz: minél több áldozatot hoz meg érte, annál szebb lesz a győzelem, és annál jobban fog vigyázni a kiharcolt szabadságra!

Kemény Gábor - Jövőnk.info