"amikor elkezdődtek a pályaudvaron a marhavagonok "feltöltése" polgárokkal" 

Dr. Áder János 
Köztársasági elnök úrnak 
Köztársasági Elnöki Hivatal 
1536 Budapest, Pf. 227 
Fax: +36 (1) 224-5039 
E-mail: ugyfelkapu@keh.hu 

Július 19, 2012, Toronto 

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! 

Örülök, hogy elment Izraelbe a Wallenberg évfordulóra. 

Szóvá kell tennem azonban, hogy a hírügynökségek szerint Ön ezen az évfordulón azt mondta, hogy "a magyar állam nem védte meg a zsidókat, hanem tétlenül szemlélte a zsidók elszállítását". 

Gondolom, hogy vagy a hírügynökség írta el, vagy Ön volt egy pillanatra figyelmetlen. Engedje meg, hogy mint az Ön honfitársa, innen a tengeren túlról elmondjam, miért sért engem - és gondolom sok más honfitársamat - a fenti megfogalmazás. 

Az én édesapám egész családját elvitték a lágerbe, és közülük egyedül ő jött vissza. Megölték két testvéremet és az édesanyjukat, édesapám első feleségét. És persze más rokonokat. A bátyámat, aki legalább húsz évvel idősebb volt nálam, úgy hívták, hogy Frank Tibor. 

Mint engem. 

Amikor édesapám egyedül hazajött, hatalmas, nagy termetű emberként csont soványan, negyven kilósan, három évig kereste a családját. Amikor végül belenyugodott, hogy nem tehet semmit, mert megölték őket Auschwitzban, megismerkedett édesanyámmal, és összeházasodtak. Egy német ajkú, antiszemita környezetben felnőtt katolikus árvát vett feleségül (édesanyám a kőszegi MÁV árvaházban nőtt fel), hogy úgy tudjon mégis utódokat hagyni, hogy azok majd ne minősüljenek zsidóknak. Nehogy újra kiirtsák a családját. 

Így lettem én, újra egy Frank Tibor, és így lett a húgom. Apám 57 évesen 'megismételte' a családját. 

Nekem egész gyerekkoromban óriási traumát okozott annak elképzelése, hogy neki alig 20 évvel azelőtt kiirtották a családját. Megölték a fiát, amikor annyi idős volt, mint én ebben az időben. Már gyermekként sem tudtam elképzelni, milyen az, ha valakinek eltűnik a családja - két gyereke, felesége, nem beszélve a számtalan más, távolabbi rokonról. 

Ezt ma sem tudom elképzelni, a gyerekeimmel, unkáimmal kapcsolatban. Gondolom, Ön sem tudja. Ezt a borzadalmat mi fel se tudjuk fogni. 

Szerencsések vagyunk. 

Ők nem voltak. 

Sajnos édesapám nem érte meg, míg felnövök, a sok korábbi éhezés és hányattatás miatt kamasz koromban eltávozott. De legalábbis két dolgot hátrahagyott. 

Az egyik, hogy én vagyok a hírvivő. A másik, a sok történet az én lelkemben, amit hírvivőként tovább vihetek. Illetve kell, hogy vigyek. 

Ezért írok én, innen Torontóból ma Önnek, hírvivőként. Mert a mi generációnk - az Öné és az enyém - nem emlékezhet erre a sok, borzasztó dologra, ami akkor történt. De nekem muszáj most felidéznem édesapám emlékeit. 

Ő annak idején tűzoltó volt, Mezőkövesden. Magyar, nem vallásos polgár volt, megnősült, és a községében oltotta a tüzet. Magyar ember volt, semmilyen más nyelvet nem beszélt, templomba, zsinagógába nem járt. Aztán egyszer csak jöttek őt összeírni. Majd be kellett mennie a helyhatóságra, újabb adatokat felvenni. Majd a helyi elöljáróságra, majd a bíróhoz. Aztán felmérték a tulajdonát. Két testvére akkor már rég Amerikában volt, de ő nem hitt nekik: "Magyar ember vagyok én, mi bajom lehet a saját hazámban?!". Majd később jöttek a pribékek, újra felmérték a házát, birtokát. Nem mintha bármi, jelentős vagyona lett volna, de ami volt, az övé volt. Közben otthagyta a tűzoltóságot, és pék lett. Magyar kenyeret sütött, magyar polgároknak. Aztán jött még egy felmérő, kíváncsi volt, hogyan tartják be azt a furcsa zsidótörvényt. 

Kövesden nem sokan értették, mit akarnak, azt sem, hogy mi célból jönnek-mennek. 

Édesapám mesélte, hogy fel volt háborodva, amikor elkezdődtek a pályaudvaron a marhavagonok "feltöltése" polgárokkal. Próbálták, a nyilasokon keresztül jutva, megitatni a jajgató magyarokat a vagonokban, de a pribék kiverte a kezükből a vizet. Volt egy sántikáló öreg Kövesden, ő is próbált vizet vinni, de őt is fellökték. 

Aztán valakik, tiltakozásképpen, leütöttek egy pribéket, és keresztbe fektették őt a vonatsíneken. Három darabban találták meg.Ettől még inkább felgyorsult a gyűjtés és kitelepítés. 

Aztán egyszer csak édesapámért jöttek, meg a családjáért. Kiszenvedték az utat Auschwitzig, akkor látta utoljára a gyerekeit, Mengele kétfelé terelte őket. 

Na mármost az én problémám, kedves Elnök úr - túl azon, hogy nincs meg két testvérem meg egy csomó más rokonom -, abban áll, hogy mind a zsidótörvényeket megalkotó politikusok, mind a Belügy alkalmazottai, mind a helyhatóságok alkalmazottai, mind a bírók, mind a jegyzők, mind a csendőrök, (több tízezer, akik összegyűjtötték őket), mind a pribékek (akik vigyáztak a vonatra), mind a vonatvezető (kalauzra ugye nem volt szükség), mind a vonat tulajdonosa (MÁV), mind a vonatkísérő karhatalmisták - mind, mind magyarok voltak. 

Ráadásul mind a magyar állam megbízatásából intézkedtek. 

Azok is magyarok voltak, akik elvették tulajdonukat, ingóságaikat és ingatlanjaikat, azok is magyarok voltak, akik utána "használatba vették" ezeket. 

Ezek voltak a "tétlenül szemlélők", az Ön állítólagos megfogalmazása szerint. Ön, mint jogvégzett ember, nyilván teljesen tisztában van azzal, hogy tétlenül szemlélni egy bűncselekményt is bűn, de egészen más, mint módszeresen, huzamos időn keresztül, szervezetten, aktív szerepet vállalni. Ezt tette több tízezer honfitársunk, miközben ezt milliók tétlenül nézték. 

Tudja, Elnök úr, még mielőtt családostul megszöktem volna a Kádár-rendszerből és átmásztam volna a vasfüggöny kerítésén, mint matematikus-közgazdász elvégeztem az ELTE történész szakát, kimondottan azért, hogy édesapám múltját és ezeket a fenti, borzasztó dolgokat, édesapám útját Auschwitzig, eredetiben tanulmányozhassam. Így négy évig kutattam irattárakban, könyvtárakban, de egyetlen egy olyan adatra sem akadtam, amely azt támasztotta volna alá, hogy ezeket a szörnyűségeket nem magyar honfitársaink követték volna el. Sőt, tény, hogy a környéken, a megyében sem volt német akkor. Pontosan úgy, ahogyan édesapám korábban elmesélte. 

Nézze, tisztelt Elnök Úr, én az Ön nagybecsű elődeitől több magas kitüntetést is kaptam. Például Göncz Árpádtól az Elnöki Aranyérmet, 1999-ben, Kanada és Magyarország kapcsolatainak fejlesztéséért. Majd Sólyom Lászlótól a Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, a forradalom ötvenedik évfordulójára, a hazai demokrácia fejlesztésében elért eredményekért. (Több száz hazai szakembert hozattam ki Kanadába tanulmányutakra, és jó pár milliárd forintot elköltöttünk otthon, a segélyprogramok során). Az Ön hivatala több, mint egy évtizeden át volt programjaim fővédnöke. 

Szóval ilyen előzmények után Önnel is szeretnék legalábbis szívélyes viszonyban maradni. 

Ezért barátsággal kérem, pontosítsa vagy a hírügynökségek híradásait, vagy helyesbítse azt, amit Ön - valószínűleg - véletlenül mondott Izraelben. Ennyi nekem elég lesz ahhoz, hogy apám, testvéreim emléke előtt is meghajolva, hírmondóként megmondjam nekik, hogy a mai Magyarország elnöke nem írta át a történelmet. Ez nekik elég lesz. 

Persze, ahogyan én nem vagyok ezekért hibáztatható, úgy Ön sem. Ön meg én egy korosztály vagyunk. Még csak azt sem mondom, édesapám sem mondta soha, hogy az akkori egész magyarság tehet erről. De aki tehet, nevezetesen népünk pár tízezer tagja, azokat igenis el kell ítélnünk. Ez mindannyiunk kötelessége, legfőképpen az Öné, mint az ország legelső méltóságáé. 

Mert csak így kerülhetjük el, hogy ez még egyszer megtörténjen. 

Tehát az Ön mondata úgy szól helyesen - engedelmével, és tisztelettel -, hogy "amíg pár millió honfitársunk tétlenül nézte, addig pár tízezer honfitársunk aktív módon részt vett a bűntettekben, sok-sok további polgár pedig hasznot húzott ezekből". 

Wallenberg kivétel volt. Ő a magyaroktól mentette a magyarokat, akiket lehetett. (Egyébként biztos újdonság Önnek is, hogy Kanadában több emlékhelye - utca, park, stb. - van Wallenbergnek, mint otthon.) 

Az ön elnökké választásakor Lezsák Sándor azt mondta a Parlamentben, hogy Ön mindig nyitott az érvekre. Az én érveim most a tények: sajnos a magyar állam, a maga törvényeivel, hivatalnoki és csendőri-rendőri szervezetével, valamint fasiszta polgáraival akkor aktívan közreműködött a magyar zsidóság többségének kiirtásában. 

Ebből pedig az alábbi kérdések is következnek: Ki volt ezeknek az állami alkalmazottaknak a főnöke? Csak nem az a Horthy, akinek most otthon mindenféle szobrokat emelnek és avatnak? Csak nem azok az írók magasztalták ezt a rendszert (amelyet most Ön Izraelben elítélt) az egekig, akiket most a középiskolai központi tantervbe emelnek be? Ki küld koszorút ma Csurka sírjára, aki a tiszaeszlári hazugságokat zengte, halála napjáig? Ki mosdat ma "tisztára" olyan klerikálisokat, akik annak idején a legvadabb náci eszméket támogatták? Ki szaladgál Erdélybe mondvacsinált ürüggyel, egy olyan náci tisztelőjeként, aki annak idején, mikor édesapámat elvitték családostul, ezeknek a vadállatoknak drukkolt, Hitlert éltette, Goebbelst istenítette? 

Ezt csak mellékesen jegyeztem meg. Nekem most elég, ha Ön helyesbíti mondandóját, egyértelműen kijavítva a hibát, vagy egyszerűen bocsánatot kér. 

Nem tőlem. 

Apámtól, testvéreimtől, meg a többi 450 ezertől. 

Nekünk, a csökkenő magyarság képviselőinek szerte a világban feladatunk, hogy minden erőnkkel a nemzet egységéért dolgozzunk. Ennek értelmében Ön a beiktatásakor azt mondta, hogy otthon és a nagyvilágban is mindig a mi érdekünket, és értékeinket fogja képviselni. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy az újkori történelem legnagyobb emberiség elleni merényletében asszisztáló honfitársaink és a korabeli állam történelmi felelősségét elismerjük, mert csak így nyilvánvaló, hogy mi elhatárolódunk ezektől az ordas eszméktől, valamint így kerülhető el, hogy ez a szörnyűség a mi gyermekeinkkel vagy unokáinkkal megismétlődjék. 

Ez az alapvető értékeink szerint is legelemibb érdekünk. Mert lehet, hogy legközelebb hírmondó sem marad. 

Tisztelettel, és a hagyományos magyar-magyar barátság nevében üdvözlöm: 

Dr. Frank Tibor 
Toronto 

Itt vannak hozzá a kommentek és Áder Válasza is
10 hozzászólás - “Frank Tibor kanadai állampolgár nyílt levele Áder János államfőnek”

1. 

   És ennyi magas kitüntetést elfogadtál tölünk a véres kezü magyaroktol. Biztos csorgott egy kis apropénz is.

    

   SZERZŐ: GODI ISTVÁN | JÚLIUS 26, 2012, 9:44 DE.
2. 

   Tisztelt dr. Frank ur ! Önnek abban igaza van,hogy a magyarok tettesek voltak a rokonainak és zsido àllampolgàrok kegyetlen elszàllitàsàban.Én làttam eredeti felvételeket a felszabaditott németorszàgi làgerokrol,ahol a környék lakossàgànak kellett az elégetés elötti tetemeket elhantolni és szörnyülködtek,bizonygattàk,hogy ök a megsemmisitésekröl nem tudtak. Tudtak az Ön vagonokba zàrt rokonai a gàzkamràkrol? Vagy csak munkatàborokrol?

    

   SZERZŐ: DÉNES ERÖS | JÚLIUS 26, 2012, 10:40 DE.
3. 

   Koszonom a nagyon becsuletes cikket amit onmagaert,honfitarsaiert,
   apja es elpusztitott csaladja emlekere irt.
   Apja tortenete az egyetemes magyar zsidosag tortenete, az en csaladome is.
   Amikor. a ma is dulo antiszemitizmusrol olvasok, es itt ott valaszolok is, sokan
   azzal ervelnek, hogy ok nem felelosek semmiert, hiszen akkor meg meg sem szulettek.
   Mivel en mar evtizedek ota Izraelben elek, nehez megmagyarazni magamnak,
   hogyan lehetseges, hogy egy haborus bunos{ Csatari } evekig szabadon el Budapesten ,
   a Magyar Parlamentben fel lehet hozni a Tiszaeszlari Vervad hazugsagat,
   nemzeti hosnek tekinteni Nyiro Jozsefet es Prohaszka Ottot hogy Horthyrol ne is beszeljek.
   Nem hiszem, hogy lesz valaha egy kormany amely vallalni fogja M.O tortenelmi
   felelosseget zsido allampolgarai elhurcolasaert es megoleseert, mint a nemetek,
   vagy Franciaorszag uj elnoke napjainkban.

    

   SZERZŐ: IZRAELI | JÚLIUS 26, 2012, 11:31 DE.
4. 

   Osztom a véleményedet igazad van a magyarok egy nagy része nem tétlen szemlélője volt az eseményeknek ezt Ádernek is tudnia kell

    

   SZERZŐ: PUCHERT JÁNOS | JÚLIUS 26, 2012, 12:22 DU.
5. 

   Mar a 168 ora is lekozolte ezt a levelet.
   Mit kell ehhez meg hozzatenni?
   Fogadok, hogy Ader a fule botjat sem fogja mozditani ra.

    

   SZERZŐ: AMBATOR | JÚLIUS 26, 2012, 12:51 DU.
6. 

   Godi, te egy irtozatos barom lehetsz, ha neked errol a meghato, hatalmas igazsagokat hordozo levelrol ez jut eszedbe. Kituntetesekert nem jar penz, te allat. Ezzel a levellel semmi vitatkoznivalo nem lehet, ezek tenyek. Ha teged nem zavar, hogy jopar elodunk ilyen vadallat volt, hogy ilyen buncselekmenyekre vetemedett, akkor kozejuk sullyedsz.

    

   SZERZŐ: DANIEL | JÚLIUS 26, 2012, 1:39 DU.
7. 

   Dénes Erős: Tudja maga azt, hogy a válasz a kérdésére semmi jelentőséggel sem bír? Biztos vagyok benne, hogy állítasomat értetlenul olvassa, ha olvassa, máskülönben nem tette volna fel a hiábavaló kérdést a genocide kivitelezésének módszerbeli különbségét firtatva mentségűl.

    

   SZERZŐ: GYBOGNARJR | JÚLIUS 26, 2012, 2:05 DU.
8. 

   Hát érdekes és elgondolkodtató levél,de azért jó lenne ha a zsidó származásúak nem kötnének bele mindíg
   valamibe és azokról a sok névtelen keresztény emberekről is megemlékeznének akiktől a bajban segítséget
   kaptak és ezzel magukat is veszélybe sodorták!Az antiszemitizmus terjedéséről nem a kormány,az ország
   tehet,hanem saját maguk az örökös vádaskodásukkal,ami egyre több emberből vált ki ellenszenvet!!!
   A holokauszt,az antiszemitizmus a rasszizmus elitélendő,de azért jó lenne,ha a kommunizmus áldozatai is
   (Sokan voltak!!!!)ennyi figyelmet,megemlékezést kapnának,vagy csak a töredékét,így lenne igazságos.
   Az meg végképp elitélendő,hogy gazdag amerikai zsidóknak most jutott eszükbe a “hazájuknak”mondott
   szegény országtól kártérítést kérni.
   Egyébként itt nem üldözi senki őket,csak nem kéne gyűlölködni és el kellene fogadni,hogy a történelem során
   más vallásu illetőleg sokkal szegényebb embereknek millióit is érte sérelem,fájdalom és bizony sokan meghaltak,
   az élők meg semmiféle kárpótlást nem kaptak.
   Ilyen nehéz helyzetben össze kéne fogni,a multat lezárni,bár ezt sajnos Sorosra,Kertész Ákosra,Heller Ágnesre
   gondolva nehéz elképzelni.
   A horogkereszt stb.tilos a vörös csillag nem?És még a magyar államnak kellett fizetni.Igazságos ez?….

    

   SZERZŐ: BODA MARCSI | JÚLIUS 26, 2012, 4:39 DU.
9. 

   2012. július 26.
   Áder János köztársasági elnök válasza dr. Frank Tibor nyílt levelére

   Igen tisztelt Frank Tibor Úr!

   Köszönöm bizalmát és megtisztelő figyelmét. Őszintén köszönöm Önnek azt is, hogy levélben osztotta meg velem gondolatait és aggodalmát. Teszem ezt azért is, mert amiről szót váltunk, minden magyar emberre tartozó közügyeink legfontosabbjai közé tartozik.

   Az Ön felháborodása jogos. És felháborodásában teljes mértékben osztozom Önnel. Megdöbbentő volna, ha bárki azt állítaná, hogy a nyilasuralom idején a magyar állam tétlenül szemlélte a magyar zsidók gettókba zárását, haláltáborokba deportálását, munkaszolgálatba kényszerítését, tömeges kivégzését. Megdöbbentő volna, és ami ennél is fájóbb, nem volna igaz. A holocaust tragédiája, miként minden más országban, nálunk is állami segédlettel, politikai akarattal végrehajtott szörnyű, becstelen és embertelen döntések és cselekedetek láncolatát alkotja, mely döntések és cselekedetek honfitársaink százezreinek halálát okozták hazánk német megszállását követően.

   Ezért is fogalmaztam úgy a Wallenberg-emlékülésen a Kneszetben elmondott beszédemben, hogy „máig ható fájdalom, hogy a magyar állam nem védte meg” zsidó honfitársainkat.

   Amiről tehát Ön beszél, és amit joggal sérelmez, arról szó sem volt beszédemben. Pont ellenkezőleg. Hálás vagyok Önnek, hogy levelében él a gyanúperrel: valójában nem én mondtam az Ön által sérelmezett mondatot, hanem egyes tudósítások költöttek olyan mondatokat beszédemhez, amelyeket azóta néhányan kitartóan próbálnak az én kontómra írni. Hogy miért is tesznek így egyes újságírók, publicisták és pártpolitikusok – figyelmetlenségből-e, felelőtlenségből, nemtörődömségből vagy pedig számításból –, azzal nem szeretnék foglalkozni. De abban biztos vagyok, hogy ebben az esetben sem a figyelmetlenség, sem a felelőtlenség, sem a nemtörődömség, sem a számítás nem helyénvaló és nem is megengedhető magatartás.

   Magyarázkodnom mindezért nem nekem kell. Hogy mit mondtam és mit nem, bárki elolvashatja és ellenőrizheti többek között akár a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapján is. Az pedig, hogy miért érezték úgy egyes tudósítók, hogy nekik egy másik beszédről kell beszámolniuk, mint ami elhangzott, azért is érthetetlen, mert munkatársaim közvetlenül a beszéd elhangzását követően annak betűhív leiratát minden sajtóorgánum rendelkezésére bocsátották. Ezért mind a mai napig bíztam abban, hogy lesz, aki bocsánatot kér a holocaust emlékét és a Wallenberg-emlékülés méltóságát bántó durva csúsztatásért, vagy legalább jelentkezik, hogy ő követte el hibát és helyreigazítja tévedését. Sajnálom, hogy nem így történt.

   Az eset kapcsán ezért – akárcsak Ön – én is felháborodásomnak és őszinte szomorúságomnak kell, hogy hangot adjak. Mert szemlátomást vannak még, akik nem értik, hogy belső, 21. századi kiegyezésünknek valóban csak egyetlen útja létezik: ha egyenlő mércével mérünk, és ha tisztelettel vagyunk egymás iránt.
   Köszönöm, hogy nyílt levelével alkalmat adott arra, hogy eszmét cserélhessünk közéletünk és múltunk kiemelten fontos kérdéséről.

   Budapest, 2012. július 26.

   Tisztelettel üdvözli:

   Áder János

    

   SZERZŐ: AMBATOR | JÚLIUS 26, 2012, 6:10 DU.
10. 

    Kedves Boda Marcsi!

    Mielott megleckeztati az aldozatokat es a leszarmazottaikat, hadd emlekeztessem arra, hogy a korabeli felsohazban a reformatus, luteranus es katolik fopapok, Ravasz, Csernoch es a tobbiek mind megszavaztak ellentmondas nelkul a zsido torvenyeket.
    Amikor a protestans puspokok Horthyhoz akartak menni tiltakozni legalabb a kikeresztelkedett zsidok erdekeben, igaz tul keson, akkor Csernoch Janos hercegprimas betegseget szimulalt, agyban maradt es nem ment el a talalkozora.
    Vegul egy pasztorlevelre szanta el magat Csernoch, meg kesobb, melyet megirt, szetkuldott az orszagban a papokhoz, de meggondolta magat es megtiltotta az utolso pillanatban, hogy azokat a masnapi misen felolvassak. Egy gyava, szemet alak, igazi katolikus hipokrita volt.
    Mindekozben Angelo Rota, a papai nuncius teljes erobol igyekezett a deportalasokat megakadalyozni, sajnos hiaba.

    Ebben nincs semmi kotozkodes. A zsidokat derek keresztenyek zsufoltak a vagonokba, csecsemoket, aggastyanokat, asszonyokat. A vilaghiru szegedi rabbit, a kilencvenket eves Low Emmanuelt, tudost, maga is a felsohaz tagja, hordagyon vittek a vagonba azok a derek keresztenyek. Ugyanaz tortent Bernstein Bela rabbival a kituno tudos tortenesszel, az Akademia tagjaval.
    A zsido vagynokat is derek keresztenyek hordtak szet. De az sem volt eleg, egy szabolcsi kis faluban a rabbi konyvtarat kidobaltak a saros utcara. Amikor a fia hazajott a lagerbol es a konyveket ott talalta a sarban, hoban, akkor megfordult es meg sem allt Izraelig. Ugyan mit artottak azok a konyvek a derek keresztenyeknek?

    De ha meg ez sem eleg, akkor ugyan mondja mar meg, hogy mi szukseg volt a kunmadarasi pogromra 1946 majus 22-en es a miskolci ket napos pogromra 1946 julius 31-en es augusztus 1-en? Meg akkor sem volt eleg a verontasbol! Egy evvel a Holokauszt utan megtobb artatlan zsidonak kellett szenvednie, azert, mert mereszeltek megmenekulni a pusztitasbol.
    Csak hajra Magyarorszag es meg inkabb hajra magyarok! Csak gyulolkodjetek, hisz mashoz ugyse nagyon ertetek.

     

    SZERZŐ: AMBATOR | JÚLIUS 26, 2012, 6:40 DU.