Az utóbbi években Lengyelországon is végigsöpört egy hazafias hullám, miáltal egyre többen fordulnak a nemzeti eszmék felé. A lengyel nemzeti radikalizmus zászlóshajójának számító Nemzeti Mozgalom (Ruch Narodowy) elnökét, Robert Winnickit kérdeztük.

Az utóbbi hónapokban nagyon felpezsdült a lengyel nemzeti tábor élete. Rendkívül sok, a jövőt meghatározó esemény történt. Többek között az Össz-lengyel Ifjúság, az ONR és több hazafias szervezet által szervezett, november 11-i függetlenségi felvonuláson bejelentették a Ruch Narodowy (Nemzeti Mozgalom) megalakítását. Hogyan alakul a mozgalom szervezése, mit érdemes tudni az új formációról a magyar hazafiaknak?

A Ruch Narodowy dinamikusan fejlődik. A november 11-ét követő, a Mozgalom által keltett nagy pozitív média visszhang minket is meglepett. Talán azért alakult így, mert a formulánk eltér az eddig megszokottaktól – egy politikai mozgalom vagyunk, nem pedig egy párt a többi közül. Az elsődleges célunk egy erős kulturális és társadalmi hátország kiépítése, s ha ez megvan, attól kezdve törekedhetünk a hatalom átvételére.

A Függetlenség Napja Varsóban, mintegy 100.000 hazafi részvételével. (2013. november 11.)

A lengyel médiában rendszeresen jelennek meg elemzések az új mozgalomról. Milyen visszhangja van a kezdeményezésnek Lengyelországban?

Az alakulást követő utóbbi hónapokban a Mozgalom iránti érdeklődés nem szűnt meg. Úgy vélem, hogy egy új, nemzeti hullámról beszélhetünk, amely végigsöpör egész Lengyelországon, különösen a fiatalság körében. Most azon dolgozunk, hogy ezt szervezetek és intézmények révén a szükséges formába öntsük. Egy helyesen működő központi hálózatot és egy erős koordinációs központot kell kiépítenünk.

Többször írt a lengyelországi média a hazafiak magyar kapcsolatairól, esetleges párhuzamokról magyarországi jelenségekkel. Ön ezt hogy látja, milyen hatással van a magyar nemzeti radikális élet a lengyel eseményekre?

Magyarország és a magyar hazafiak néhány éve nagyon fontos példát mutatnak számunkra a hatásos működésre vonatkozóan, és inspirációt nyújtanak a cselekedeteinkhez. Természetesen jelentős különbségek is vannak országaink és nemzeteink között, ezért nem áll szándékunkban teljes mértékben ezt a mintát követni. De kétséget kizáróan állíthatom, hogy a Visztula mentén gyülekező hazafias erők figyelemmel kísérik a Kárpát-medence eseményeit.

Hogyan értékeli Vona Gábor (Jobbik) kijelentését, mely összhangban áll a Toroczkai László (HVIM) által korábban kifejtett koncepcióval is, miszerint szükséges egy olyan közép-európai összefogás, ami az alárendeltség helyett a Nyugattal és Kelettel is kereskedő független államok közösségét foglalná magába?

Ha nemzeteinket nem kötné össze ez az erős baráti kötelék, akkor ezt ma külön ki kellene találnunk, de szerencsére ez adott. E koncepció mellett szól a geopolitika is. A mai világban Közép-Európa országai túl gyengék ahhoz, hogy egyedül szálljanak szembe a nyugattal, a kelettel vagy pedig a nemzetközi pénzintézetekkel. Ezért fontos együttműködnünk. Természetesen ez nem lesz könnyű, mivel sok történelmi viszály mérgezi az egyes nemzetek közötti kapcsolatokat Mégis úgy gondolom, hogy az együttműködésen kívül nincs más alternatíva.

A lengyel hazafiak véleménye az Unióról.

Magyarországon Józef Piłsudskira lengyel hazafiként tekintenek, Lengyelországban viszont vonakodnak ettől? Mi ennek az oka?

Józef Piłsudski évtizedeken keresztül szocialista funkcionárius volt. Akkoriban a lengyel szocialisták két táborra bomlottak; kommunistákra és független szocialistákra. Az utóbbi ágnak pontosan Piłsudski volt vezetője az első világháború előtt. Már a XIX. század végétől viszály dúlt a szocialisták és a nemzeti tábor között, hogyan kell a függetlenséget kiharcolni, hogyan kell felépülnie a független lengyel államnak. Az 1918-ban újjászületett Lengyelországban egészen a II. világháborúig a küzdöttek a hatalomért a Piłsudski vezette szocialisták és a Roman Dmowski vezette nemzeti tábor.

Habár nagyobb hatást gyakorolt a lengyelekre a nemzeti eszme, mégis Piłsudski az 1926-ban véghezvitt államcsínyével elérte, hogy egészen haláláig, 1935-ig kormányozta az országot. Az általa kinevezett funkcionáriusok pedig a lengyel kapitulációig, teljesen 1939-ig a kezükben tartották a hatalmat. Habár nem volt egy véreskezű diktátor, de üldözte a nemzetieket, ezért mi nem tekinthetjük hősnek. De nem a személye körül kialakult kultusz elleni harcra akarunk koncentrálni, hanem Roman Dmowskit akarjuk előtérbe helyezni, aki valóban a nemzeti gondolatnak egy kiváló gondolkodója és remek szervezője volt.

Pár hete a lengyel nemzeti mozgalom vezetői közül többen részt vettek a litvániai lengyelek által rendezett eseményeken. Magyarként nem tudok elmenni a külhoni kisebségeink közötti hasonlóság mellett. Hogyan értékeli az elszakított lengyel kisebbség helyzetét?

Már 500 éve élnek lengyelek Litvánia területén. Az ország fővárosában Vilnius-ban, amely a történelem során egészen 1989-ig sosem rendelkezett litván többséggel, a litván-lengyel unió előtt oroszul, utána pedig lengyelül beszéltek. A litvánoknak volt saját államuk, de mint nemzet, a különállóság, az azonosságtudat és történelmi folytonosság érzete szempontjából még nagyon „fiatalok”. Csak a XIX. század második felében alakult ki saját nemzettudatuk, összeütközvén a régóta megalapozott lengyel azonosságtudattal. Ezért a litván nemzettudat, amely a XIX. század végén és a XX. század elején alakult ki, nagyon erősen lengyelellenes. Ez az ország területén élő lengyelek 5%-át érinti, Vilnius lakosságának pedig a 20%-át. Elvették tőlük a saját vezetéknevük helyes írásához való jogot, a kommunizmus alatt elkobzott vagyonok visszaszerzésének lehetőségét, továbbá a lengyel nyelvű iskolákat, amelyeket a litván hatalom bezáratott. A helyzet rossz, de szerencsére a Litvániában élő lengyelek nagyon jól szervezettek. A lengyel állam sajnos csak nagyon kis mértékben segíti őket, ezen változtatni kell.

Mennyire játszik fontos szerepet a katolicizmus a lengyel nemzeti mozgalom számára és mennyire fontos ez a mai hazafiak számára?

A mi meggyőződésünk szerint az a fajta nacionalizmus, amely nem veszi figyelembe a lelki értékeket, üres, és előbb vagy utóbb a liberalizmus áldozatául esik. A katolicizmus a lengyel nemzeti azonosságtudat gyökere. A lengyel nemzeti ideáról néha mondani szokták, hogy nemzeti-katolikus. Nem kérjük számon a tagjainktól a világnézeti hovatartozásukat, mert ez minden ember magányügye, de próbáljuk a keresztény értékekre és az Egyház iránti tiszteletre nevelni őket. Sokan közülünk egyszerre nemzeti és katolikus aktivisták is. Az Egyház tanítása az abortuszról, eutanáziáról vagy a családról, kötelező érvényű a Nemzeti Mozgalom, valamint az egész társadalomról szóló katolikus tanítás a nemzeti gondolat alapjaként szolgál, és ezen alapul a gazdasági koncepciónk is.

Mik a legnagyobb terveik a közeljövőben, hogyan képzelik el a lengyel nemzeti tábor jövőjét?

Május végén, július elején fogjuk összehívni a Nemzeti Mozgalom első kongresszusát, mely a programunkról és a prominens személyiségeink bemutatásáról szól majd. Több részletet egyelőre nem szeretnék elárulni.

Végül, mit üzen a magyar hazafiaknak?

Viszontlátásra március 15-én, Budapesten!

Köszönöm az interjút.

(Szent Korona Rádió)

• A Zagyva és Toroczkai által vezetett magyar hazafiakat kommandósok tartóztatták fel Varsóban (frissítve)
• Képriport Varsóból (+Videó)
• Lengyelhonban is lángolt az Unió zászlaja (Videó, képek)
• Már a lengyel médiában is "Toroczkaiznak"
• „Ezt a köztársaságot el kell törölnünk" – Új lengyel mozgalom alakul
• „Harcoljatok Magyarországért, mert egész Európa figyel rátok!”