Egyre erősebb a fehér bőrű franciákkal szemben megnyilvánuló fajgyűlölet a saját hazájukban.

Erre figyelmeztet egy most megjelent könyvében Jean-Francois Copé, az ellenzékbe került jobboldali Népi Mozgalom Uniójának főtitkára. A pártja elnöki posztjáért Francois Fillon volt miniszterelnökkel versengő politikus komoly politikai vihart kavart a francia politika liberális állóvizében. Marketing szempontból kifejezetten sikeresnek mondható a "Kiáltvány egy komlplexusaitól megszabadult jobboldalért" című könyv, egyes részei ugyanis még megjelenése előtt feldühítették az őslakosság sérelmeire érzéketlen, egyoldalúan "színvak" liberálisokat.

A Nicolas Sarkozy volt köztársasági elnök szellemi örökösének tartott politikus nem kevesebbet állít, mint hogy számos francia külvárosban a nem európai származásúak részéről a fehér bőrszínű franciákkal szemben megnyilvánuló gyűlölet az elviselhetetlenségig fokozódott.

Jean-Francois Copé hangsúlyozza, hogy a fehérellenes rasszisták sokszor francia állampolgárságúak, ami egy okkal több arra, hogy az ügyben a hatóságok sürgős lépéseket tegyenek. A politikus kijelenti: tisztában van azzal, hogy állításai ellenérzéseket fognak kiváltani, de szerinte erről a sokak által tagadott valóságról immár beszélni kell.

A heves reakciók valóban nem sokáig várattak magukra, a baloldal egységesen azzal vádolja Copét, hogy a szélsőjobboldali Nemzeti Front által több mint húsz éve kidolgozott érvrendszert vette át. De a Nemzeti Front vezetése is haragszik, Marine Le Pen, a párt elnökasszonya "elképesztő cinizmusnak" nevezte az állásfoglalást, mert amíg a Népi Mozgalom Uniója volt hatalmon, Jean-Francois Copé egyike volt azoknak, akik ezt a valóságot a leginkább tagadták.

A politikai kommentátorok arra emlékeztetnek, hogy a "fehérellenes rasszizmus" kifejezést a szélsőjobboldal dolgozta ki, egyebek mellett a rasszizmus elleni harcra szakosodott egyesületek és szervezetek kritikájaként. Ez utóbbiakat Le Penék ugyanis évtizedek óta azzal vádolják, hogy érzéketlenek a bennszülött franciákat ért gyűlöletmegnyilvánulások iránt.

Az elmúlt évtizedekben a javarészt zsidó származású önjelölt megmondóemberek tabutémává változtatták ezt a nagyon is létező, sőt a többségében bevándoroltak által lakott negyedekben egyre súlyosabbá váló problémát, és azok az értelmiségiek, akik ez ügyben felemelik a szavukat rendre megbélyegzésre számíthatnak mentálisan "kasztrált" Franciaországban.

Ez történt a baloldal által reakciósnak minősített Alain Finkielkraut filozófussal vagy a megbélyegzések osztogatásában élen járó Nouvel Observateur című hetilapnál évekig dolgozó Jacques Julliard újságíróval, akik 2005-ben közleményben tiltakoztak a fehér francia fiatalokat sújtó "büntető hadjáratok", illetve a "franciaellenesség" ellen, amivel senki sem foglalkozik.

Akkori állásfoglalásuk azonnal kiváltotta a rasszizmusellenes egyesületek haragját, és a könyvére adott mostani reakciók alapján kérdéses, hogy Jean-Francois Copé-nak sikerül-e kihozna ezt a kérdést a politikai karanténból.

S. Ráduly János, Franciaország