Éhséglázadásokra számítanak az elemzők

A Policy Agenda szerint jövőre újabb 120 ezer ember kerül ki a szociális rendszerből – ez pedig humanitárius és politikai katasztrófához vezethet. 

Radikális csökkenti az úgynevezett passzív munkaerőpiaci-ellátásokra szánt összeget a kormány a konvergencia-program tanúsága szerint. A Policy Agenda így elemzésében azt vizsgálja, hogy milyen társadalmi hatásai lehetnek e döntésnek, és milyen végrehajtási kockázatokkal kell számolnia a kabinetnek.

A Brüsszelnek küldött anyag szerint már jövőre már 111,1 milliárd forintot szándékszik megtakarítani a passzív munkaerőpiaci-ellátásokon a kormány. Ez summát lényegében három tételből szedné össze a kabinet. Az első két forrás az álláskeresési segély megszüntetése, illetve az álláskeresési járadék feltételrendszerének szigorítása, ami összességében 70,1 milliárd forintot hoz – a „megtakarítás” zömét annak köszönheti a kormány, hogy az álláskeresési támogatás kilenc hónapos idejét három hónapra csökkentette. A harmadik forrás az úgynevezett bérpótló-juttatás rendszerének átalakítása – az új szisztéma ez 41 milliárd forinttal kevesebb kiadást eredményez már a 2012-ben a költségvetésben.

A bérpótló-juttatás rendszere az Orbán-kormány alatt bevezetett Nemzeti Közfoglalkoztatási Program egyik meghatározó eleme. Jelenleg az kaphat ilyen juttatást, aki a vele együtt élőkkel közösen sem rendelkezik a jogszabályokban meghatározott jövedelemminimummal – és munkaképesnek tekinthető. Számukra az állam havonta 28.500 forint bérpótló-juttatást ad, cserébe elvárja, hogy évente 30 napot közmunka, alkalmi munka, vagy önkéntes munka keretében dolgozzanak. E célra 2011-ben 64 milliárd forintot költ el az állam (ezt fejeli meg az önkormányzatok törvényben rögzített mértékű hozzájárulása a programhoz).

A tervekből azt lehet kiolvasni, hogy ezt az összeget radikálisan csökkentené: mindössze 23 milliárd maradna a „bérpótló-kasszában”. Ez azt jelenti, hogy tömegeket kényszerítenek ki a rendszerből és a kormányzati tervek szerint közmunkát kínálnak számukra.

A jelenlegi adatok szerint a munkaügyi központok körülbelül 190 ezer olyan embert tartanak nyilván, aki bérpótló juttatást kap. A Policy Agenda modellszámítása alapján kijelenthető, hogy amennyiben egész évben marad ez a létszám, akkor a 30 napnyi közmunkára (4 órában), és a 11 hónapon keresztül folyósítandó bérpótló-juttatásra elegendő a mostani 64 milliárd forint. Amennyiben viszont jövőre valóban tartani akarják a konvergencia programban szereplő számokat, akkor ugyanezt az ellátást már csak 70 ezer ember kaphatná meg. Azaz 120 ezer munkanélküli, szociálisan hátrányos ember kikerülne a rendszerből.

A kormányzati tervek arról szólnak, hogy a szociális ellátások helyett közmunkát biztosítanak azoknak, akik nem tudnak elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon. Ehhez viszont ugyancsak forrásokra lesz szükség – ám előteremtésükre csak két lehetőség kínálkozik. Az egyik az európai uniós források bevonása a közfoglalkoztatásba (erre elvileg most is van lehetőség, sőt a korábbi kormányzatok is azt tervezték, hogy bizonyos infrastrukturális beruházásokat a kivitelezők csak közmunkásokkal valósíthatnak majd meg). Ugyanakkor kérdéses, hogy valóban lehet e tömegek számára érdemi munkát szervezni uniós pénzből még, ráadásul a jövő év elejéig.

Másik alternatívát a hazai források bevonása jelenthetne, de a konvergencia-programból nem olvasható ki, hogy e célra lenne pénze az államnak. Már csak azért sem, mert az adókat és a járulékokat is számolva, bizony drágább közmunkát biztosítani, mint ugyanakkora összegű segélyt kifizetni. 

Amennyiben a kormányzat valóban kivonja az említett jelentős forrásokat a rendszerből, akkor további tömegek válhatnak még kiszolgáltatottabbá, sőt mindennapi megélhetésük lehetetlenül el. Ez a kiszolgáltatottság főleg azokban a kistérségekben erősödik meg, ahol már évek, évtizedek óta esély sincs arra, hogy egy munkanélküli munkát szerezzen, ráadásul az állami segítség megvonása csak erősíti a leszakadást. Ezekben a térségekben már most pattanásig feszült a helyzet és óriási erőfeszítést igényel a rend fenntartása.

A jelenleg is teljesen reménytelen helyzetben lévő emberek létszámának növekedése egyszerre idézhet elő humanitárius és politikai katasztrófát – utóbbi a kormánypártokat sújthatja leginkább.

Ugyanis a radikális erők természetesen kihasználják a lehetőséget és tovább élezik a konfliktust, amely már a nemzetközi közvéleményt is foglalkoztatja – többek között azért, mert eddig ugyanis sem rendészeti, sem jogi, sem társadalompolitikai szempontból nem tudott alternatívát mutatni a radikális eszmékre építő politika ellen a mostani kormányoldal. 

Forrás: Policy Agenda - ATV.hu – beol.hu 

sokkaljobb-kommentár: Egészen hihetetlen történeteket lehet hallani, ahogy a hatalom védi a cigányságot. Azt a cigányságot, amelyiket ő maga szoktatta le az elmúlt 21 esztendőben a munkáról, és tette őket segélyváró semmittevőkké. Miután a segélyt, a családi pótlékot és egyéb állami juttatást megkapják, a pénz sajnos sokszor a játékgépekbe és a kocsmába vándorol. Miután nem marad a megélhetésre, ezért következik a megélhetési bűnözés: a magyar többség kifosztása, az idős magyar emberek vegzálása, és sajnos sokszor a megölése… A vidéket már egyszerűen élhetetlenné tették! „A radikális eszmék” felemlegetése ebben az esetben butaság! 

Akinek csak ennyire telik az eszéből, az menjen le vidékre közéjük, és próbáljon ott élni! Ennyit kell tennie, nem többet és nem kevesebbet! Majd akkor megtudja, mit is jelent velük nemcsak szomszédságban, hanem egy településen élni! 

Tisztelet annak a nagyon kevés kivételnek! Kollektív bűnösség emlegetése kerülendő, az szabadkőműves és liberális (vagy hát egy már a kettő) szokás! 

A hatalom nem a magyar többség, hanem a cigány kisebbség mellett tette le a voksát, ahelyett, hogy az IGAZSÁG mellé állna! 

Az éhséglázadást pedig leverik majd… Hiszen arra lesz kormányzati akarat, ha a rendteremtésre nincs is!

Békéscsaba, 2011. április 27.

F. I. – T. Z.

Emlékeztető: „Az a talány, hogy a globális pénzhatalom miért is örül a Fidesz kétharmados győzelmének, itt nyeri el végső értelmét. Azt várják ugyanis, hogy a hatalmas többség birtokában az ország vezetői „önként” alávetik népüket a jelek szerint fokozódó globális kifosztásnak, ami az ő szótárukban „szerkezeti reform” címszó alatt szerepel. Úgy, hogy hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” (Bogár László: Globaló-böllérek)