Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás
Elrettentő példa: így bújtak ki a felelősségre vonás alól a bhopali tragédia okozói
Reklám
Borzalmas katasztrófa szakadt az indiai Madhya Pradesh államban található Bhopal város gyanútlan lakóinak nyakába 1984. december 2-ról 3-ra virradó éjszaka. Nem sokkal éjfél után a közeli, rovarirtó szereket előállító kémiai üzemből mérges gáz (mezil-izocianát) szabadult el, melynek következtében 8000 ember azonnal, további 15-20 ezer ember pedig az elkövetkező hetekben, illetve hónapokban és években vesztette életét.
Az indiai hatóságok hosszadalmas vizsgálatok során igyekeztek kideríteni a katasztrófa okát. Egymásnak ellentmondó megállapítások sokasága született, és noha a cég néhány vezetőjét ugyan törvényszék elé állították, a fő felelősök büntetlenül megúszták.
Az amerikai Union Carbide egy vegyszereket előállító kémiai multinacionális vállalat volt, amely még az 1970-es években hozta létre üzemét az indiai Bhopal városa mellett. A gyárban előállított Sevin elnevezésű rovarirtó szert akkoriban kezdték forgalmazni. A város lakói örültek annak, hogy végre adódik számukra munkalehetőség, és nemigen aggódtak az esetleges környezeti károk miatt. De nem aggódtak az üzem tulajdonosai sem, holott ők pontosan tudták, hogy a Sevin gyártásához nélkülözhetetlen mezil-izocianát (MIC), valamint a karbonklorid (foszgénnek is nevezik) súlyosan mérgező vegyület. Hasonló üzem működött akkoriban az amerikai Virginia államban is, ahol azonban sokkal alaposabb biztonsági előírások alapján zajlott a termelés. Azonban a „csodaszerként” reklámozott rovarirtó szer mégsem bizonyult olyan kelendőnek, mint ahogyan azt a pénzéhes tulajdonosok remélték. Ezért aztán a szokásos módon igyekeztek biztosítani a profitjukat: csökkentették a termelési költségeket, és nem csupán elbocsátásokkal és fizetéscsökkentéssel, hanem a biztonsági rendszabályok elhanyagolásával is megpróbáltak több pénzt összeharácsolni.
Amikor a végzetes baleset bekövetkezett, a gyárban nem dolgoztak. Csakhogy immár évek óta a biztonsági előírások jó részét nem tartották be! A következmény az lett, hogy víz szivárgott be a mezil-izocianátot tartalmazó tartályokba, ami robbanáshoz vezetett. A mérges gáz kiáramlott az üzem területéről. Amint derengeni kezdett, megfigyelhetővé vált a város felett elterülő fehéres színű felhő, mely lassan lejjebb és lejjebb ereszkedett. Sokan arra ébredtek fel, hogy nem kapnak levegőt és fuldokolnak. 3000 (más adatok szerint 8000) ember már a reggeli órákban életét vesztette. Borzalmas haláluk volt. Az Union Carbide csak három órával a baleset bekövetkezte után adott ki figyelmeztetést a város lakói számára. Túl későn. Az elkövetkező hetekben legalább 15-20 ezer embert ölt meg a halálos méreg. Több tízezren szenvedtek maradandó sérülést, sokan egész életükre megvakultak.
Az első órákban akkorra volt a fejetlenség, hogy a hatóságok nem is tudták pontosan, mi okozta a katasztrófát. Rövidesen azonban a gyanú az Union Carbide üzemére terelődött. Warren Anderson, a cég indiai üzemének akkori igazgatója Bhopalba utazott, ahol az indiai rendőrség nyomban őrizetbe vette. A közvélemény ugyanis – akár csak most nálunk – teljes joggal követelte a felelősök szigorú megbüntetését. Azonban igencsak előzékenyen bántak vele: nem is börtönben, hanem egy kényelmes hotelszobában tartották őrizet alatt, rövidesen pedig óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Heves tüntetések robbantak ki szerte Indiában: a demonstrálók tiltakoztak a baleset fő felelősének tartott Warren Anderson szabadon engedése ellen. Azonban hiába, ugyanis Anderson visszatért az USA-ba (állítólag Madhya Pradesh állam kormányzója biztosított számára magánrepülőgépet), és nem volt hajlandó elismerni bűnösségét. Mi több, az Union Carbide sem. A vállalatot 2001-ben megvásárolta a Dow Chemicals cégcsoport, mely végül 2003-ban – 19 esztendővel a borzalmas baleset után – hajlandónak mutatkozott kártérítést fizetni a sérülteknek, illetve a halottak hozzátartozóinak. Mennyit? Nos, személyenként átlagosan 550 dollárt!
A katasztrófa természetesen ma is érezteti hatását. Bhopal városában a nők 43%-ának nincsen szabályos menstruációja, és igen sok gyermek születik rendellenességekkel. Az országos átlagnál sokkal többen szenvednek rákbetegségben, és igen magas a leukémiával kezelt betegek aránya is. 120 ezer főre teszik azoknak a bhopali lakosoknak a számát, akik a vegyi üzemben történt robbanás okozta sérülésekkel kénytelenek még ma is együtt élni. Az indiai kormány számításai szerint azonban legalább 578 ezer polgár életét tette tönkre a baleset. Az üzem a katasztrófa után azonnal beszüntette működését, a telephelyen azonban 25000 tonna szabálytalanul tárolt vegyi anyag maradt, mely beszivárgott a talajba, és megmérgezte a vízkészleteket. Még ma is, 26 esztendővel a katasztrófa után, több olyan szervezet működik, amelyek az áldozatok hozzátartózóinak, illetve a súlyos sérülteknek igyekeznek segítséget nyújtani. A Nemzetközi Kampány a Bhopali Igazságért elnevezésű, nemzetközi keretek között tevékenykedő mozgalom például egy kórházat is üzemeltet, melyben a baleset következtében sérüléseket szenvedett embereknek nyújtanak ingyenes egészségügyi ellátást.
No és mi a helyzet a felelősségre vonással? Ez év június 7-én – vagyis majd 25 év pereskedés után (!)- megszületett az indiai bíróság döntése. Nyolc embert - az Union Carbide néhány akkori vezetőjét – a törvényszék bűnösnek talált, és két év börtönbüntetést szabott ki rájuk, valamint 100 ezer rúpia (hozzávetőleg 2100 dollár) megfizetésére kötelezte őket. (A nyolc egykori vezető közül egyikük nem érte meg a tárgyalás végét, ugyanis elhalálozott.) Jellemző módon az elítéltek kivétel nélkül indiai állampolgárok – amerikai nincsen közöttük. Néhány órával később azonban mindegyikük hazasétált, miután a nem túl magas összegű óvadékot kifizették. Satinath Sarangi, az áldozatok nevében tevékenykedő egyik aktivista az ítélethirdetés után úgy nyilatkozott, hogy “a világ legborzalmasabb ipari katasztrófáját a bíróság egy közlekedési baleset színvonalára süllyesztette le.” Hameeda Bi, akinek unokája 20 évvel a baleset után vesztette életét az akkor elszenvedett mérgezés következtében, azt mondta, hogy a „verdikt túlságosan is enyhe, a vádlottak életfogytiglani börtönbüntetést érdemeltek volna”.“Emberek ezrei haltak meg, mi 25 esztendeje harcolunk az igazságért, és ez lett a vége” - tette hozzá elkeseredetten. Abdul Jabbar, aki maga is átélte a tragédiát, pedig arról beszélt, hogy az enyhe büntetés nyomán a nagyvállalatok és multicégek felelőtlensége még fokozódni fog. “Ez az ítélet semmiféle elrettentő hatást nem fog gyakorolni a nagyvállalatokra - jelentette ki -, amelyek ugyanis még inkább úgy érzik majd, hogy bármit megtehetnek, és komoly felelősségre vonástól soha nem kell tartaniuk”.
Warren Anderson, az Union Carbide indiai üzemének akkori igazgatója pedig köszöni szépen, jól van. New Yorkban tengeti napjait, lassan 90. életévébe lép, és a haja szála sem görbült. Soha nem állt egyetlen bíróság előtt sem. Sohasem adott világos választ arra a kérdésre, hogy miért voltak sokkal lazábbak a biztonsági előírások a cég indiai üzemében, mint a virginiai gyáregységben? A Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet jelentése szerint azon a bizonyos végzetes éjszakán pontosan hat olyan előírást nem tartottak be az üzemben, melyek célja pedig éppen a gázszivárgás megakadályozása lett volna. Még a vészhelyzet esetén jelt adó szirénákat is kikapcsolták! Hat hónappal a katasztrófa előtt egyébként egy hatósági vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a gyárban súlyosan megsértik a biztonsági előírásokat, és bármikor bekövetkezhet egy baleset. Érdemi intézkedés azonban nem történt. Az amerikai vállalat profitra éhes vezetése úgy kívánt még több pénzt megtakarítani, hogy sutba vágta az összes biztonsági rendszabályt. Egyébként már 1981 után is történt néhány kisebb baleset, melynek nyomán néhány indiai munkás életét vesztette. De hát mit számítanak a szegény indiai munkások, amikor hatalmas pénzeket lehet zsebre vágni? Vajon nem ugyanez a gátlástalan nyerészkedés okozta a balesetet az ajkai iszaptározóban Magyarországon?
Az Indiai Legfelsőbb Bíróság a bhopali tragédia kapcsán zajló, véget nem érő bírósági perek körüli zűrzavart igyekezvén nyugvópontra juttatni, 1996-ban egy határozatot hozott, melyben a testület leszögezte: „A gondatlanságból elkövetett emberölés büntetési tétele maximum két esztendő.” Vagyis az emberiség történetének egyik legszörnyűbb ipari katasztrófájának okozói legfeljebb akkora büntetést kaphatnak, mint egy közlekedési baleset előidézői! Megáll az ember esze! Nem tudom, vigasz-e, de tény: nem csak Magyarország Abszurdisztán. A politikusok persze Indiában is igyekeztek a közvélemény kedvében járni, és dörgedelmes szózatokban ítélték el a tragédiához vezető bűnös felelőtlenséget és harácsolást. Tavaly, a bhopali katasztrófa 25. évfordulóján Manmohan Singh indiai miniszterelnök többek között kijelentette: „A tragédia továbbra is emészti nemzetünk kollektív öntudatát.” Hát persze. Nyilván emészti. Csak éppen az indiai „politikai-gazdasági elit” nem szeretné magára haragítani az amerikai multinacionális vállalatokat, és általában a „pénzügyi befektetőket”. Vajon a magyar kormánynak lesz hozzá bátorsága?Zábori László
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Vörösiszap-katasztrófa: szándékosan töltötték túl a tározót?!
8,8-as földrengés és cunami pusztít Japánban
Egy Holokauszt-emlékmű azért nagyon, de nagyon kéne még…
Nehézfémszennyezés és lakossági sugárterhelés Ajkán