Minden második ember szerint egy kis Adolf kellene az ország élére; írja a német radikális párt, az NPD egyik tagja hazájában tapasztaltakról. A németek néhol már idegenek saját hazájukban, de a mi hazánk is egy nagy szabadtéri pottyantósbudi lehet 30 év múlva, ha nem kapjuk össze magunkat.

„Tegnap Bremerhavenben sétáltam, vagy inkább mondjam azt, hogy Kis-Anatóliában? Elképesztő, hogy annak a bajtársunknak, aki a 2030-as évek Németországáról írt, valóban igaza van, hisz azt lehet mondani, minden németre tíz külföldi jut. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindennel egyetértek, amit a Führerünk csinált, de a zsidóproblémát egész jól megoldotta azért. Lesoványított verzióban ugyanezt el lehetne játszani a bevándorlókkal is. Kicsit el is gondolkodtam azon, mi lenne, ha nem lennének külföldiek Németországban: Megszűnne a pizza, a gyros meg az a sok szemét. Milliárdokat spórolnánk, a börtönöknek ugyanis hirtelen csak a negyede lenne kihasználva. Minden németnek lenne munkája. Nem kellene már akkora tb-járulékot fizetnünk. Ezt a listát végtelenül sokáig tovább lehetne még írni, és rá fogunk jönni: ennek a lépésnek csak előnyei vannak. Most, hogy kórházban feküdtem pár napig, sok emberrel tudtam beszélgetni. Minden második azt mondta, hogy újra egy kis Adolfra van szüksége az országnak, de ennek ellenére sem akarnak tagjai lenni az NPD-nek” – ez volt az első e-mail, amit megnyitott a Tageszeitung nevű komcsi lap komcsi firkásza az általa csak nemes egyszerűséggel Nazileaks névre keresztelt dokumentumgyűjteményben.

A levél szerzője valószínűleg egy elkeseredett mezei párttag lehet, a gondolkodásmódja és kifejezései azonban a nyilvánosságra hozott levelek többségében visszaköszön. A német radikálisok nemcsak négereznek és „visszataszító külföldi hordákról” írnak leveleikben, a Heil Hitlerre utaló 88-as számot is előszeretettel használják, hiszen így köszönnek el egymástól – de népszerű a náci karlendítésre utaló „deutscher Gruss” formula is - szörnyülködik a zsidók és a kommunizmus összefonódásáról mindig meglehetősen visszafogottan értekező német komcsi lap.

Keményen gyúrnak a bajtársak

A párt belső levelezéséből kiderül, lázasan készülnek a március 20-i szász-anhalti választásra, ahol mindenképpen el akarják érni az ötszázalékos bekerülési küszöböt: az egykori keletnémet tartomány parlamentje lenne ugyanis a harmadik, ahová a német radikálisok beteszik a lábukat. És az évek óta üresen tátongó pártkassza sem járna rosszul az ottani bevételekből. A barnák vezetősége komolyan veszi a feladatot: a kampányt Holger Apfel, az NPD szászországi vezére, a párt egyik erős embere irányítja, akit tavaly a zsidók szerepének kimondásáért kiutasítottak egy tartományi Parlamentből. Apfel azonban -egyelőre - megúszta: őrá nem küldött egy Moszad-kommandót a Közel-Kelet egyetlen demokráciája, ahogy Dubajban tette egy arab ellenállóval.

A médiakajmánok ott is próbálnak a bolhából elefántot csinálva a ellentéteket kelteni a pártban, de a zsidó zsarolásos technika is dolgozik: Holger Apfel a nyilvánosságra hozott levelek egyikében ki is fakad azon, hogy az egyik nyomda már fedőcímekre sem szállít szórólapokat a pártnak: „Scheisse, auch nicht mehr an Deckadressen!”

A hőn áhított öt százalékhoz nem keveset kell dolgoznia az NPD-nek: egy január végi (nyilván teljesen objektív) közvélemény-kutatás alapján három-négy százalékon állnak, míg a CDU 32%-on, a Linkspartei a 22%-os SPD-t megelőzve 28%-on, a zöldek nyolcon, a liberálisoktól meg már szép siker lenne az is, ha megelőznék az NPD-t, és valahogy beverekednék magukat a magdeburgi parlamentbe. Persze azt se felejtsük el, hogy a közvélemény-kutatók sosem tudták igazán megsaccolni az NPD valós támogatottságát, így ez a meccs még nagyon nincs lefutva -vallják be virágnyelven, hogy nyugodtan hozzá lehet még írni 1-2%-ot a párt támogatottságához.

Lehet rossz oldala is

Azért lehet kellemetlen a radikálisoknak a nyilvánosságra hozott levelek ügye, mert a német közvéleménynek jó pár éve tudatosan azt próbálják elmagyarázni, hogy ők még véletlenül sem neonácik, hanem egy olyan polgári párt, amely tudatosan felvállalja a kisemberek szociális és a helyi problémáit – valami hasonlót sugall magáról a Jobbik is. „Mit értünk antiszemitizmus alatt? A zsidó érdekcsoportok kritikáját? Természetesnek és jogosnak tartjuk, hogy kritizáljuk a Németországi Zsidók Központi Tanácsának nagyszájúságát és állandó pénzügyi követeléseit. A zsidók kritizálása nincs betiltva. Nem hagyjuk magunkat hatvan évvel a második világháborút követően morálisan megzsarolni, anyagilag ellehetetleníteni, politikailag pedig elbátortalanítani a holokausztipar által” – áll az NPD honlapjának gyakori kérdések menüpontjában.

A szöveg így folytatódik: „Elég végre abból, hogy zsidó hatalmi csoportok pszichológiai harcot folytatnak népünk ellen! Hiszen egyértelmű, hogy a holokausztipar különböző morális ürüggyel az utolsó fillért is ki akarja préselni a németekből.” Nagy valószínűséggel a nagy pártokban csalódott, kiábrándult, protest-NDP-szavazó németek nemhogy a párt honlapjának antiszemitizmussal foglalkozó cikkeiig, de még a párt honlapjáig sem jutnak el, és megelégszenek az utcán látott, a Linkspartei demagógiájánál is súlyosabb „Der Euro is Teuro!” vagy a „Touristen willkommen – Asylbetrüger raus!” szlogenekkel. A most kiszivárgott levelek valódiságához a Die Tageszeitung szerint kétség sem fér, az NPD azonban jogi úton követel elégtételt a laptól, honlapján pedig arra figyelmezteti a látogatót, hogy vigyázzon, ugyanis az ellenség is résen van.

(Mandiner nyomán Szent Korona Rádió)

• Egy jó hazafival kevesebb
• Antiszemita beszéd miatt kitiltották a parlamentből
• Betiltanák az NPD-t a tolerancia bajnokai
• Egységben az erő: egyesülnek a német hazafiak