Hétfői hír, miszerint Magyarország vasárnap megtagadta Ali Akbar Szálehi iráni külügyminiszter átrepülését az ország felett. A politikus Hágába utazott volna, hogy részt vegyen a vegyi fegyverek betiltásáról szóló konferencián.

Az eset tökéletesen illeszkedik abba a sorozatba, amit nyugodt lélekkel nevezhetünk a magyar kormány Izraelnek és a nemzetközi zsidóságának való megfelelési kényszerből végrehajtott intézkedéseinek. Kiemelnénk néhányat ebből a „bravúros" intézkedés és megalkuvás sorozatból, aminek napjainkra láthatólag semmi féle foganatja nem lett, hiszen a kiválasztottak nemzetközi intézményeik segítségével folyamatosan támadják a magyar gazdaságot, a forintot és így tulajdonképpen a magyar állampolgárok millióinak mindennapi megélhetését, egzisztenciáját veszélyeztetik.

Megérte hát a cionista fetrengőket egyházzá minősíteni, megérte a történelmi egyházak sorába a hitgyüli mellé még három zsidó gyülekezetet bevenni, megérte ezek után a Parlamentben kormányoldalról azt követelni, hogy mindez nem elég, kell még egy a Síp utca pincéinek mélyéből előmászó zugszekta egyházzá nyilvánítása?

Így hálálták meg az egyházi rangot

Megérte Semjén úrnak úton-útfélen a zsidóság hazai és nemzetközi képviselői előtt hajbókolni, megalázkodni, még olyan áron is, ha sokszor levegőnek nézték (gójként mire számított)? Megérte Hende úrnak szinte havonta a Szentföldre zarándokolnia, hogy ott a nemzetközi törvények értelmében a mai napig háborús bűnösöknek minősülő zsidó vezetőkkel fényképezkedjen? Megérte a halálra gyötört és agyonkínzott palesztin nép sorsának kérdésében néma cinkos módjára zsidó érdekeket szolgálni?

Mindezek persze költői kérdések, hiszen a Hit Gyülekezetének és a cionizmusnak a Fideszen belül olyan nagyhatalmú támogatói vannak, mint Lázár János, Kósa Lajos vagy a budapesti zsidó arisztokrácia Jolly Jokere, kedvenc földink, Rogán Tónika. (Lázár frankón le is söpörte a KDNP egyházügyi törvénytervezetét, Semjénék köpni-nyelni nem tudtak.)

Egészen ellentmondásos a helyzet, hiszen miközben minden vonalon behódolás és megalkuvás jellemzi a kormányzat Izraelhez fűződő viszonyát és a zsidósággal kapcsolatos intézkedéseit, kívülről mégis, szinte folyamatos össztűz alatt tart minket a nemzetközi zsidó pénzoligarchia. Szabadságharc ide vagy oda, a filoszemita politizálás eredménye az lett, hogy magasról tesznek ránk, eldöntötték, hogy padlóra viszik a magyart és ezt most kéjes örömmel hajtják végre.

De legalább egyház lett a hitgyüli, a történelmi keresztény egyházaink mellé meg kaptunk bónuszként még egyszer annyi zsidó gyülekezetet. Ha meg „véletlenül" katonai konfliktus alakulna ki Irán és az Izrael-USA tengely között, akkor dalolva vonulhatunk majd a narancsos (Tel-Aviv Jaffa) lobogók alatt.

(Kálti Márk - VasiHazafi.hu)