Győri Nemzeti Hírlap, 1942. november 29.
Európa egyetlen országában sem olyan régi a zsidó befolyás, mint Oroszországban. A zsidóság aknamunkája ezer év alatt rendszeresen aláásta a birodalmat, hogy végleg a bolsevizmus karmába kerüljön ország és nép. Már a Déloroszországban élő kazároknál is ott találjuk a zsidókat, akiknek sikerült vallásukat is ráerőszakolni erre a népre. A kazár birodalom ezután hamarosan megszűnt a 9. században. Száz év múlva ismét feltűnnek a zsidók Kijevben. ahol próbálják hitükre téríteni Wladimir nagyherceget, de ez a kereszténységet veszi fel, sőt szentnek ismeri a történelem.
Ukrajnai zsinagóga a XIX. században
Kijevben a 11. és 12 századok folyamán többször lázongás tör ki a zsidóság ellen, a zsidók negyedét nem egyszer felgyújtja a kizsákmányolt nép.
Néhány kijevi fejedelemnek pénzre van szüksége, és jogokat ad a zsidóknak, de Monomach Wladimir minden izraelitát kiutasít országából. Halála után persze visszasompolyognak, behálózzák Begeljubszki Andrej nagyherceget, aki hivatalosan is megengedi a visszatérést. Életével fizet érte, egy zsidó összeesküvést szervez ellene, ami a fejedelem meggyilkolásával végződik. A 13. században tatárok árasztják el egész Oroszországot.
Az „Arany Horda” Lengyelországig terjedő birodalmában zsidók lesznek vámszedők és adóbehajtók, kedvenc foglalkozásukat a legnagyobb örömmel végzik.
Később Novgorodban tűnnek fel Mózes fiai. Rettenetes Iván azonban megtiltja nekik a moszkovita birodalomban való tartózkodást. A Rurik-ház letűnése után általános zűrzavar uralkodik az országban, alkalmas talaj a zsidóknak üzérkedésre. Mihály, az első Romanov-családból való cár alatt még óriási a befolyásuk. Utódja, a „békés” Alexej kénytelen őket Moszkvából kiutasítani. Így settenkednek a zsidók, mint patkányok az orosz nép körül.
Nagy Péter nem titkolta zsidóellenes érzéseit. Egyik rendeletében ezt olvashatjuk:
„Inkább akarom magam előtt látni a mohamedán és pogány vallások képviselőit, mint a zsidókat, akik egytől egyig csalók és gazemberek. Zsidóknak tulajdonában sem lakás, sem üzlet nem lehet, bármennyit próbálkozzanak is és még ha megvesztegetik hivatalnokaimat, akkor sem.” De hiába minden rendelet és parancs, állandóan beszivárog a kiválasztott nép. I. Katalin 1727-ben ukázzal tiltja el a zsidók beutazását. Erzsébet cárnő megismétli ezt a rendelkezést. A szenátus közbeveti, hogy a zsidók jelenléte „nagyon előnyös a kereskedelemre”, mire a cárnő saját kezűleg írja a szenátus beadványára: „Krisztus ellenségeitől semmiféle előnyt nem akarok!”
A 19. században felderül a zsidóság hajnala. A „liberalizmus és haladás” századában a „szabadelvű” eszmék terjedése folytán egyre jobban befészkelődnek a zsidók Oroszországban. A titkos forradalmi aknamunkát egy évszázadon át zsidók irányítják és szítják. A jobbágyságot felszabadító és számos reformot elrendelő II. Sándor ellen intézett merényletet Londonban ülő zsidók szervezik meg. A tettesek megtévelyedett oroszok, akik akasztófával bűnhődnek. A cár meggyilkolását pénzelő Goldenberg, Zuckermann és Liebermann urak persze büntetlenül élik tovább életüket. A földalatti munkát folytató forradalmár szervezetek vezetői pedig a következő hangzatos nevű zsidók: Nathansohn, Leiser, Friedensohn, Aisig és Zundelevics.
A századforduló idején már az egész liberális orosz sajtó a zsidóság kezén van. Zsidó agitátorok dolgoznak és izgatják tüntetésekre a népet, eljön a „véres vasárnap” 1905. január 9-én; ugyanez év őszén Pétervárott ül össze a tanács, amelynek elnöke a zsidó Noaar. Szívós tevékenységgel furakodik be mindenhova a zsidó forradalmárok serege, lazítja és aláássa a talajt, hogy végül az általános összeomláskor könnyű szerrel ragadja magához azt a hatalmat, amelyhez egy évezred aknamunkája juttatta el.
Ez a bolsevista-zsidó hatalom fenyegeti azóta is az egész keresztény Nyugatot, amíg hős katonáink végleg le nem győzik a vörös uralmat.
(TFK)
Bolseviki barbárságok Magyarországon
1944. november 29.
A szovjet által megszállt területekről legújabban menekült magyarok egybehangzó vallomása szerint azoknak a szerencsétleneknek, akiket a GPU ismeretlen céllal útnak indított, leborotválták fejüket, s piros vegytintával, lemoshatatlanul számokkal jelölték meg őket. A vallomások szerint a bolsevisták a nevekkel nem törődnek, azokat nem jegyzik fel, hanem az embereket a város neve és számuk szerint szólították. Például így: „Szeged 37”. Az orosz területek felé indított csoportokat már ilyen „rendszer” szerint ellenőrizték. Azt is jelentik, hogy a 16–40 év közti nők vállára ismertető jelet égetnek.
Székelyhídon összeterelték a községben található magyar nőket, rájuk parancsoltak, hogy süssenek és főzzenek a vörös katonák részére. Végül a nőkről a téli ruhákat, értékeket letépték és mezítelenül zavarták haza őket élelemért és borért. Ezt a barbárságot a tisztek látszólag tiltották, de maguk is gyönyörködtek katonáik embertelen játékában.
Kecskeméten gyűjtőtábort rendeztek be a foglyok részére. Ide gyűjtik az elfogott magyar honvédeket és innen viszik tovább őket Oroszországba. Az elfogott honvédeket először felszólítják, hogy ki akar közülük hazamenni? A jelentkezők közül kiválasztanak egyet-kettőt azzal a megbízással: mondják él az itthoniaknak, hogy az oroszok a magyarokat nem bántják, szabadon engedik, a foglyoknak és a lakosságnak igen jó sora van a megszállt területeken.
Nyíregyházán az ötnapos szovjet megszállás alatt a bolsevisták a Kossuth-szobor előtt agyonlőtték a város közszeretetben álló katolikus papját, akit mindenki Guszti bácsi néven ismert. Ugyanitt végezték ki Szalay tanárt és Kiss József tisztviselőt.
Pocsaj községben (Szabolcs vm.) egy bolsevista százados agyonlőtte Drilla Jánosnét, amikor az asszony meg akarta akadályozni 14 éves leánya megbecstelenítését. Ebben a községben 120 leányt és asszonyt becstelenítettek meg. Közöttük 10–12 éves leánykákat is. Ugyanitt agyonlőtték a 19 éves Kecskés Antalt, a 18 éves Sipos Jenőt, a 20 éves Rátz Gyulát és a 17 éves Szőcs Sándort.
Temesvárról jelentik, hogy a város mintegy 80.000 főnyi lakosságának 40.000 pár cipőt és ilyen mennyiségű fehérneműkészletet kellett beszolgáltatnia. A gazdák állatait kivétel nélkül elvitték s így nem tudják földjeiket megművelni.
Két Nyíregyházáról menekült asszony megrázó szavakkal ecsetelte a szovjet csapatok első ötnapos nyíregyházi tartózkodását. Elbeszélésük szerint a lakosságot teljesen feldúlták és kifosztották. A14 éves leánykától 65 éves asszonyig válogatás nélkül meggyalázták minden nőt s utána indok nélkül lövöldöztek le az utcán mutatkozó embereket. A két asszony elmondta még, hogy Nyíregyházán akadt egy csizmadia, aki nagy szovjetbarát volt. Amikor az áltála annyira várt orosz csapatok megérkeztek, családtagjait ugyanúgy megbecstelenítették, mint másokat és lakását ugyanúgy kifosztották.
(Kuruc.info)
Kapcsolódó hírek:
Köves Slomóék Izraelben folytatták az antimagyar szervezkedést - külön dicséretet kaptak a Kuruc-ellenes fellépésért
Szertartás és zsidó szokások, avagy nem akarok hávdálát
Moszkva háborús bűnössé nyilvánított egy izraeli-ukrán oligarchát
Újabb zsidóinvázió: tízezer tetűhintást szabadítanak rá a fővárosra ebben a nagy melegben