Ötven évvel ezelőtt, 1961 augusztus 13-án kezdődött a fal építése Berlinben, amely azóta a hidegháború jelképe lett. A kelet-német elhárítás a Stasi, hatalmas, az egész társadalomra kiterjedő ügynökhálózatot hozott létre, több, mint százezer hivatásos állományú tiszttel és több százezer beszervezett ügynökkel. Szinte mindenkiről tudtak mindent, mindenkiről volt aktájuk, fényképek és hangfelvételek tömkelegével kiegészítve. Most az ötvenedik évfordulón riportokban, cikkekben idézik föl a korabeli eseményeket, amelyeknek az lenne az üzenete (miközben az ügynök-ügyek előrángatása a fiókból minig jó módszer a figyelemelterelésre), hogy milyen jó dolog a szabadság és a liberális polgári demokrácia, mert mindaz, ami akkor történt, már a múlté. Valóban az?

Sem a falak, sem az akták esetében nem beszélhetünk egyszeri és soha máskor meg nem valósult módszerekről. A falak a védekezés fizikai eszközei. Falat már építettek a kínaiak is évezredekkel ezelőtt – állítólag őseink ellen -, de épül fal jelenleg is, mégpedig a Közel-Keleten. Az izraeli rezsim így próbálja magát elszigetelni az 'arab tengeren' belül, hogy valamiféle fizikai korlátot képezzen a számára ellenséges környezetével szemben. De épülnek kisebb falak a szomszédságunkban is, ahol a helyi lakosság a cigánybűnözés elviselhetetlensége miatt ilyen módszerrel próbálja megvédeni közvetlen lakókörnyezetét, de épülnek falak a lakóparkok körül is...

Láthatjuk tehát, hogy falak épültek a múltban, épülnek a jelenben, és épülni fognak a jövőben is. Például akkor, amikor országunk cionizmus alóli felszabadulása után a Nyugat, mint a cion-imperializmus utolsó védőbástyája, a saját védelmére ismét vasfüggönyt emel a keleti veszedelem ellen. Mert ha végiggondoljuk a lehetőségeket, elképzelhető még ez is. Sőt, már most is léteznek falaik védelmi célból, amelyek nem kőből és vasból állnak, hanem az igazság szellemisége elleni jogi megoldásokból. A minap említette az iráni elnök is, hogy ha a cionizmus filozófiáját Európában megkérdőjelezi valaki, akkor börtönbüntetésre ítélhetik, hogy elhallgattassák.

Németország esetében ez a fajta szellemi terror elképesztő méreteket ölt, rengeteg embert elítélnek politikai meggyőződése, vagy akár csak egy ének miatt, vagy mert egy történelmi eseményt megkérdőjelez és másképp ítél meg. Jelenleg a legtöbb politikai fogoly éppen abban a Németországban van, amelynek falának lebontását használják föl a szabadság és a demokrácia propagandájának a terjesztésére.

Nem különös ez? Kelet-Németország a berlini fal lebontása után, egyesülve nyugati részeivel, a kommunizmus egyik legádázabb védelmezőjéből a cionizmus legelszántabb harcosa lett Európában, elképesztő szellemi terrort vezetve be, titkosszolgálati módszereket is bevetve. Így jutunk el a falaktól az aktákig ismét... Megfigyelnek, honlapokat tiltanak be, eljárásokat indítanak, vagy csak egyszerűen adóhivatali vizsgálatokat kezdeményeznek – ismerős módszer, ugye AVH? -, mely után pénzbüntetéseket rónak ki, és egzisztenciálisan próbálnak ellehetetleníteni másképp gondolkodó embereket. Tehát nem csak falak, hanem az akták is készülnek. Nem csak a múltban, hanem a jelenben is. Csak az ideológia változott, a cion-bolsevizmusból cion-kapitalizmus lett. Most az ellenségkép, ami ellen küzdeniük kell és védeni a rendszerüket, a szélsőségesség (extrémizmus), amit újabban a terrorizmussal próbálnak összekötni, mert a nácizás és fasisztázás nem bizonyult elég hatékonynak és a közvélemény számára kellően elrettentőnek. Itt megjegyezzük, hogy ennél jóval többet kellene felmutatniuk szellemileg - ami rendkívül nehéz lesz, mivel semmi nincs már a tarsolyukban -, mert a győzelmünk így túl könnyű lesz és nem nyújt majd elegendő sikerélményt számunkra.

Azt is látnunk kell, hogy csupán az ideológián változtattak az elmúlt két évtizedben, de valójában ugyanazzal a minőséggel, a materialista, sötét erővel állunk szemben, mint korábban a vasfüggöny idején. Szellemi hátterük egylényegű, amelyet falakkal és aktákkal védelmeznek az igazság erejével szemben - és a népek természetjogból fakadó jogos igényei ellen. Ami a hazai helyzetet illeti, reményeink szerint már nem túl sokáig.

Manapság a falnak, mint objektumnak, vagy fizikai valóságnak már nincs semmilyen gyakorlati jelentősége. Mert mi ellen is védhet meg egy fal? Szellemiségek terjedése ellen semmiképp. Megakadályozza az emberek mozgását egyik helyről a másikra? Nyilván akadályozza, de semmivel sem jobban, mint a krétával a földre rajzolt vonal. Mert nem a fal a lényeg, hanem a mögötte lévő akarat és erő. Ha ez nincs, lehet bármekkora a fal, senkinek sem jelent akadályt. De ha van elszántság, erő és fegyver, akkor a földre rajzolt vonalat sem meri átlépni senki.

A falak mostanában szimbólumok, az elzárkózás, a kirekesztés szimbólumai. Már a berlini is az volt. Azt hirdette: nincs átjárás! A világnézetetek, az életviteletek, a kultúrátok és minden rátok jellemző dolog a mi világunkból ki van zárva. A beton, a szögesdrót, a lepusztulva hagyott környezet a megvetést sugallta, illetve az építők saját világának felsőbbrendűségét, amit a kizárt rothadás nem veszélyeztethet.

Mindig az építi a falat, aki valamit ki akar zárni a világából. Portyázó lovasnépeket, rablókat, fosztogatókat, fertőzőeket, undorítóakat, bomlasztókat, idegeneket, másokat. A védelmi célú falak biztonságot, vagy legalább a biztonság illúzióját jelentik. A szellemi világ falai is ugyanígy létesülnek, ezek a megalkotásának az okai. De a szimbolikus, vagy valóságos falak létesítői elég elszántak-e, és erősek-e ahhoz, hogy a fal valóban falként működhessen? Ha igen, akkor a szimbólum és a létező valóság erősíti egymást, és valóban értelmet nyer a fal, mint az akarat megnyilvánulása. De ha nincs sem akarat, sem erő, lehet bármekkora is a fal, olyan mintha nem is lenne.

A berlini fal is ugyanígy keletkezett, és pusztult. Nem a nyugatiak miatt semmisült meg, hanem a keleti akarat hiánya miatt. A patkányok megrohanták és szétrágták, és ez is egy szimbolikus művelet volt. Arról szólt, hogy ha az erős elbukik, a patkányok ellepik az életterét. Megalázás volt a falrombolás. Minden falépítő, akár szellemi síkon, akár a fizikai valóság síkján épített is falat, az erőt és az akaratot építette a falba. Ezt minden eszközzel védenie kell, különben mindent ellepnek a patkányok.

Újszászi István