Tudatosan rombolnak

2012. 10. 1. hétfő. - 07:16
Magyarország, 2012 ősze. Vidéki kisváros, kissé lepattant bírósági épület. A terem szinte üres, csak néhány érdeklődő üldögél a széksorokban, a zöme annak is újságíró. A vádlottak padján DP, az új balliberált hős. Fehér ing, fekete öltöny. A fejtetőn kipa, rajta Israeli Army felirat. És csend. Az ítélethirdetésre még egy kicsit várni kell.

DP fel-felnézve, érdeklődve figyeli a történéseket, miközben fejében kétféle forgatókönyv pereg le. Ha elítélnek, én leszek az üldözött, az igazságért küzdő, a fidesz-jobbik fasiszta állam által sárba tiport zsidó. Ha pedig felmentenek, akkor elmondhatom, hogy nekem volt igazam, hogy amit csináltam, az a közérdeket szolgálta. Akármi is lesz, ebből nagyon rosszul már nem jöhetek ki...

A gondolatmenetet hirtelen a teremajtó nyikorgása szakítja félbe. Belép Dr. Kovacsics István, a bíró, és elkezdődik az ítélethirdetés: „...Kereki községben a Horthy-szobrot piros festékkel leöntő Dániel Péter rongálás vétségében bűnös, de tettének társadalomra való veszélyessége olyan csekély súlyú, hogy a törvény szerinti legkisebb büntetés kiszabása is szükségtelen, ezért a vádlottat megrovásban részesítettem...Horthy Miklós rehabilitálására irányuló törekvések ellentétesek a kárpótlási törvények szellemiségével, aláássák a múlt bűneivel kapcsolatos társadalmi közmegegyezést. Egy Horthy-szoborállítás pedig, mivel Horthy személye megosztja a társadalmat, alkalmas lehet az ellentétek szítására, akadályozhatja a kívánatos társadalmi béke kialakulását. Ezért Dániel Péter cselekménye ugyan a véleménynyilvánítás határait túllépte, de ugyanakkor erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt..."

Függöny. Döbbenet.



És az egészben az a legdurvább, hogy ez nem valami szürreális színdarab, nem valami rossz álom. Ez ma Magyarország, ez ma a valóság. Egész egyszerűen döbbenetes, ami ebben az országban igazságszolgáltatás, bírósági jogalkalmazás címen folyik.

Nem kétséges, az ítélettel Kovacsics bíró történelmet írt, precedenst teremtett. Lényegében legálissá tette az önbíráskodást. Pontosabban a zsidók által elkövetett önbíráskodást. Hisz innentől szabad a vásár. Lehet szobrokat döntögetni, emléktáblákat leöntögetni, ha azt a héber befolyás alatt álló bíróság utána „erkölcsileg pozitív tartalmúnak és társadalmilag hasznosnak" ítéli, akkor nincs büntetés, legfeljebb egy kis ejnye-bejnye. Így megy ez a gyarmaton.

Nem érdekes, hogy néhány hónapja Budaházy Gyurit többszázezer forint kártérítésre ítélte a "független" "magyar" bíróság a Szabadság téri szovjet emlékműről való, egyébként önkényuralmi jelképet is ábrázoló címer lefeszítésért. Az valahogy nem minősült „erkölcsileg pozitív tartalmúnak és társadalmilag hasznosnak". Legalábbis a honi igazságszolgáltatás szerint nem. És a magyar bíróságnak az sem okozott különösebb gondot, hogy néhány hete az egyik hazájához hű bíró zárójelbe tette a teljes római jogot, amikor kimondta azt, hogy Joav Blum ugyan elkövette a terhére rótt bűncselekményt, de mivel nem volt tudatában a törvényeknek, ezért nem büntethető.

Ha netán eddig valakinek kétsége volt afelől, hogy kinek a kezében van a honi igazságszolgáltatás, ha netán nem állt volna össze még, hogy miért nincsenek az elvtársak még mindig börtönben, hogy miért nem indul eljárás az 56-os kommunista gyilkosok ellen, akkor talán ez az ítélet egy újabb, immár meggyőző válasz a kérdésekre és a kétségekre.

Azt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy minden kapcsolat alapja a bizalom és a tisztelet. Ha e kettő nincs meg, akkor már megette a fene az egészet. Alapdologról beszélünk tehát, ami nemcsak két ember viszonyában, hanem polgár és állam kapcsolatában is ugyanúgy értelmezhető. A bizalom és a tisztelet az egymás közötti béke, a társadalmi béke záloga.

Ma Magyarországon az államnak, a közintézményeknek, a rendőrségnek, az igazságszolgáltatásnak egyre inkább nincs tekintélye, az azokba vetett bizalom, a tisztelet lényegében elveszett. És jól látszik az is, hogy egyesek ezt tudatosan rombolják. Egyesek tudatosan provokálnak, tudatosan élnek vissza a hatósági jogokkal, tudatosan szítják a feszültséget. Hátha egyszer a többségnél elpattan a cérna...

Akkor aztán majd lesz indok. Akkor majd lehet jönni békét fenntartani, pontosabban új hont foglalni...

(radicalpuzzle.blogspot.com)

Kitartás.hu kommentár: Ugyan nem nyilvánítottunk véleményt a Horthy-szobor megronglása kapcsán, de az ún. Horthy-korszakról ismert az álláspontunk. Tudjuk azonban, hogy ez a kérdés régen nem Horthy személyéről szól, hiszen az ilyen Dániel-féle zsidó véglények szemében gyűlöletes minden, ami magyar, s éppen azért akcióját értékelhetjük a magyarság elleni támadásként. Másképpen nem is értékelhetjük, hiszen tudjuk, hogy Horthy sokszor előbbrevalónak tartotta a "csiillagosok" sorsát saját nemzeténél. Ebből a szempontból irónikus is, hogy pont egy zsidó követte el a rongálást. De azt is tudjuk, hogy a zsidó, bárhol éljen is a világon, egyszerűen nem tud mást adni, mint lényegét. Így a fenti cikkel egyetértünk.

Válasz

A szoborgyalázó zsidót megdicsérő Kovacsics István "bíró" a Hitgyüli tagja
Tisztelt Szerkesztőség!
Kovacsics István, a Hitgyüli-szekta lelkes tagja. Rendszeresen látogatja a Hit Csarnok agymosó rendezvényeit évek óta és családját is erre neveli.
Nyilván, ezzel az ítéletével szeretett volna jó pontokat szerezni Németh Sándornál és bebiztosítani az anyagi jólétet nyugdíjazása után saját maga és családja számára.
A Hit Gyülekezete rendezvényein azt tanítják nekik, hogy a zsidó egy felsőbbrendű faj. Nem csoda, hogy szembetalálkozva a kiválasztott nép egy sarjával, nem hozhatott érzelemmentes ítéletet a többévi agymosás után.
Be kellene tiltani azt, hogy hitgyülisek ilyen pozíciót töltsenek be, hiszen befolyásolva vannak az agymosó, magyarellenes szekta által. Hogyan bízhat a magyar állampolgár ezek után az igazságszolgáltatásban?
Sajnos a szekta egyre jobban terjeszkedik és iskolákat hoznak létre, ahonnan elcseszett gondolkodású fiatalok kerülnek ki és bomlasztani fogják a magyar nemzetet.
(Egy olvasójuk)


További részletek: http://kuruc.info/r/20/101951/#ixzz27sDMgTu0

Válasz

Vona szerint még megérhetjük, hogy kimondja a bíró: Atilla rablóvezér volt
2012. szeptember 27. 18:35

Hunhír.info
A Horthy szobrot meggyalázó Dániel Péter ügyében hozott vérlázítóan kettős mércés, elfogadhatatlan ítéletet hatalmas örömmel fogadta a Magyarországot uraló liberális médiahatalom, a Jobbik viszont minden rendelkezésre álló eszközzel nekiment az emberek millióinak érzékenységét sértő döntésnek. Megszólalt Vona Gábor pártelnök, valamint a párt szakpolitikusa, Szávay István is.

Ma több millió magyar számára Horthy Miklós szobrának meggyalázása a huszadik századi történelmünk egyik, ha nem a legnagyobb alakjának, az Ő emlékének a megbecstelenítése. A számomra is. Innentől kezdve vegyem úgy, hogy a bíróság az egyik szobor megrongálása esetén megengedőbb, mint a másiknál? És vegyem úgy, hogy ezzel a bíróság lezárta a Horthy-vitát? Hogy ezennel eldöntötte, hogy Ő egy negatív alakja volt a történelmünknek? Hogy a Jobbik ne is próbálja 2013-at Horthy-évvé nyilváníttatni? Sajnos ezeket a mondatokat nem lehet másképp értelmezni.
Erre lehet azt mondani: na, itt álljunk meg! Eddig és ne tovább! Ha van még Magyarországon a jogállamnak morzsája, akkor ennek a bírónak bíróság elé kellene állnia. Még mielőtt az egyik hozzá hasonló holnap egy ítéletében ki nem mondja, hogy Atilla rablóvezér volt, Szent László kezéhez pedig sok vér tapad - fogalmazott a siófoki bíró ítélete kapcsán a Jobbik elnöke.

Szávay István, a párt szakpolitikusa az ítélet kapcsán kijelentette: nevetségessé teszi az egész ügyet, hogy a bíró hangsúlyozta, Horthy Miklós történelmi szerepének a megítélése nem a bíróság feladata. Mindezek betetőzéseként Kovacsics István, bíró közölte: a Horthy rehabilitására irányuló törekvések ellentétesek a kárpótlási törvények szellemiségével, aláássák a múlt bűneivel kapcsolatos társadalmi közmegegyezést.

Szávay felhívta a figyelmet: ez a döntés ékes bizonyítéka annak, hogy ugyanígy szükséges lenne a Jobbik által nemrég javasolt és az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottsága által elvetett Horthy – év megtartása 2013-ban, annak érdekében, hogy ne születhessenek ilyen ítéletek, és annak érdekében, hogy leszámoljunk ezekkel a marxista, kommunista dogmákkal és Horthy Miklós végre a helyére kerülhessen a magyar történelemtudományban és a társadalmi közgondolkodásban.

Mint ismert, a siófoki bíróság nevetséges ítélettel jutalmazta a kipás bolond festékes akcióját, a bíró politika véleményt fűzött a döntéséhez.

Válasz

Dániel Péter ítéletének margójára - Budaházy írása
Reklám


Az egész nemzeti érzelmű hazai közönségben jogos felháborodást keltett a siófoki bíróságnak Dániel Péter Horthy-szobor megrongálásával kapcsolatos ítélete. A felháborodást különösen az indoklásban olvasható politikai állásfoglalás váltotta ki, miszerint Dániel tette – még ha meg is valósította a rongálás tényállását – „erkölcsileg pozitív” és „társadalmilag hasznos” volt. A Jobbik ezen ítélet kapcsán tartott sajtótájékoztatóján Szávay István nagyon helyesen kiemelte azt a kettős mércét, ami ezen bírói hozzáállás és a Gyurcsány-rezsim elleni felkelés idején, 2006. szeptember 18-19-e éjszakáján elkövetett szovjet emlékmű megrongálásának megítélése között van. Arra szeretnék rávilágítani, hogy ez a kettős mérce még a sajtótájékoztatón elhangzottaknál is súlyosabb.
Először is Horthy Miklóst a nemzetközi ítélő tanács nem tekintette soha háborús bűnösnek, tehát a siófoki bíróság erre irányuló indirekt mesterkedése minden alapot nélkülöz. Ezzel szemben az országunkat lerohanó, kifosztó, végigerőszakoló szovjet horda és az általa ránk kényszerített 45 éves kommunista diktatúra tömeges emberiség ellenes bűneinek ténye nem vitatott (törvényileg is kimondott). Vagyis a két rongálási cselekménynek – még ha mindkettő egy politikailag szimbolikus emlékmű ellen irányult is – a motivációját nem lehet egy lapon említeni. Ehhez képest abszurd az, hogy míg Dániel előre megfontolt szándékkal elkövetett tettét semmilyen szankcióval nem kívánta sújtani a bíróság, sőt, még meg is dicsérte, addig az általam spontán, egy forradalmi helyzetben – amikor minden okom megvolt feltételezni tettem társadalomra való veszélyességének a hiányát, hisz több ezer ember szurkolt együtt a kommunista címer lefeszítésének sikeréért – elkövetett rongálásért 500 000 Ft pénzbüntetést (majd másod- és harmadfokon 200 000 forintot) és 800 000 Ft perköltség megtérítését mérte ki. Sőt – meggyőződésem szerint a jogot megerőszakolva –, még társtettességet is megállapított általam ismeretlen emberekkel, és tettemet a társadalomra veszélyesnek nyilvánította és nem hasznosnak.
De a helyzet még ennél is abszurdabb! Mert azt már Szávay István is elfejtette megemlíteni a sajtótájékoztatón, hogy a szovjet emlékművel kapcsolatban ellenem már 2004. március 29-én (másodfokon 2004. április 15-én) is született egy ítélet, amikor is néhányan – mélységesen sértő voltára felhívandó a figyelmet – oda szerettük volna láncolni magunkat az emlékműhöz. Akkor pusztán addig jutottunk, hogy átugrottunk az emlékművet körbevevő kordonon és a rendőrség már ránk is rontott és elhurcolt. Két napig a Gyorskocsi utcában „vendégeskedtünk”, majd gyorsított eljárásban elítéltek 80.000 Ft pénzbírságra „rendzavarásért”, mondván, hogy a kordonon való átmászásunkkal „kihívóan közösségellenes magatartást valósítottunk meg, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást és riadalmat keltsen”. Vagyis semmilyen kárt nem okoztam (és nem is akartam), de már az odaláncolás puszta ötletéért is kimértek rám 80.000 forintot!
Mindezeket szembeállítva Dániel ítéletével újabb ékes példáját láthatjuk hová jutottunk a 1989-es „kerekasztalos rendszerváltás” eredményeképpen. A kommunisták csalásgyanús mesterkedéseinek kivizsgálása helyett engem ítéltek el a 2002-es választások kapcsán. Az EU-ba való belépést ellenzők kampányának – nemzetközileg is előírt – támogatása helyett engem ítéltek el az ellenkampányunk kapcsán. A Szabadság nevű terünket meggyalázó szovjet obeliszk elbontása helyett engem ítéltek el az ezért való küzdelmem kapcsán. A bolsevik utódok hatalmát védő, 2009. március 15-én engem minden ok nélkül vagy húszan erőszakkal – a Rendészeti Panasztestület által is megállapítottan jogsértően – elhurcoló rendőrök helyett ellenem folyik eljárás hivatalos személy elleni erőszak címén. És Gyurcsány, Gergényi, Bene meg Lapid helyett is engem vádolnak lakosság megfélemlítése céljából elkövetett terrorcselekménnyel. Hogy itt még mindig a bolsevikok dáridója folyik és kettős mérce van? Erről szól az életem!
Budaházy György


További részletek: http://kuruc.info/r/7/101903/#ixzz27ligo8Pu

Válasz