Tisztelt újságíró kollégánknak, Deák Andrásnak, a kommunista.net honlapon egy rövid, de igen érdekes és eredeti tanulmánya jelent meg. Pontosan nem jelölte meg azt a szélsőjobboldalinak nevezett honlapot, mely ennek a tanulmánynak a megírására késztette, de magunkra ismertünk. Azért nevezhető eredetinek a cikk egyes kitétele, mert valóban az. Kiérződik belőle az a dilemma, hogy be kellene valamit - egy ellenséget, vagy csak ellenfelet? - sorolni valahová az eddig ismert osztályharcos kategóriákba, de sehová be nem sorolható. Ezt a gondot egy akár mesterinek is nevezhető új elmélettel oldotta fel, és egy merőben új kategóriával bővítette az osztályharcosok világképét. A fehér bolsevistákéval, akik végül is mi lennénk.

Új ez a kategória, és a judeo-feudalista Horthy-korszak "zöld bolsevisták" címkétől csak annyiban különbözik, hogy akkor a hungaristákat a szociális reformjaik miatt bolsevistázta le a hatalom, most pedig a kommunista Deák András a burzsoázia kategorizálása miatt nevez minket fehér bolsevistáknak. Nincs ebben semmi sértő, teljes mértékben megértjük ezt az igyekezetet, és a saját érdekeiknek megfelelőnek is nevezzük. Említi a tanulmány azt a tényt is, hogy mi különválasztjuk a cionbolsevistát a nemzeti kommunistáktól, méghozzá eléggé markánsan. A tőkéseket épp úgy elítéljük, mint a nemzeti kommunisták, és a Hungarista Munkásállamban elképzelhetetlen a létük. Tehát a tőke, és a tőkés rendszer megítélésében nincsenek antagonisztikus, sőt, még markáns nézetkülönbségeink sem. A mi világunkban a munka nemzetszolgálat, és nem a kizsákmányolás egyik, legfájóbb lehetősége. Ezzel Deák András nem is vitázik, csak annyit állít, hogy ez a tétel populista propaganda. Ezzel hozza párhuzamba a cionbolsevizmusról alkotott képünket. Röviden; azt állítja, hogy ezt a zsidókra méreteztük, legyenek akár kommunisták, akár antifasiszták, legyenek bármik, mindenképp cionbolsevisták, mert mindig és mindenhol a kezükbe akarják kaparintani a vezetést. A tőke világában épp úgy, mint a politikáéban, és az eszközökben soha nem válogatnak. Reméljük ismeri Marx írását a hétköznapi zsidóról, és azt is, hogy ő, a tieri rabbi fia valóban ismerte a saját fajtáját. Ha úgy tetszik, Marxot is bevonhatjuk érveink bizonyítására. Talán az sem titok a kommunisták körében, hogy azt az ideológiai és politikai katasztrófát, ami a 90-es évek elején érte (sújtotta) a kommunista/szocialista világrendszert, a zsidó funkcionáriusok árulásának köszönhetik. Az igazi, nemzeti érzelmű kommunisták elszegényedve vegetálnak, míg a zsidó származású volt párttitkárok, KISZ-titkárok ma a milliárdosok, és a politikai vezetők között is kiemelkedően előkelő helyeken találhatóak. Ezeket az árulókat hová kellene sorolni? Mert igaz ugyan, hogy mindig és mindenhol akadnak árulók (még a tizenkét apostol között is volt egy), na de az is, meg ezek is - az árulók - szinte kivétel nélkül most is a zsidók voltak. Nem egy-két árulóról van szó, hanem egy jól meghatározható, népes és elkülöníthető rétegről. Egy szintén új osztályról talán?

A tanulmány írójának a célja nyilvánvaló. Meg akarja védeni a mi "populizmusunktól" a kommunista érzelmű elvtársait (az elvtárs szót nagyon irigyeljük tőlük). Ezért azt is állítja, hogy a másik ember lenézése, kirekesztése alaptétel a mi világunkban, és ilyesmi nincs a demokráciákban. Dehogy nincs, bizony nagyon is van. Minden rendszerben van kirekesztés, mert különben egyszerűen nincs rendszer. A kérdés csak az - mely egyben a rendszer minősítése is -, hogy ki rekeszt ki kit? A bűnözőket kirekesztik (börtönbe zárják), a pökhendi úri rend (Deák szerint a dzsentri világ) kirekesztette a munkásokat (büdös proli, büdös paraszt, büdös baka), a cionbolsevista Rákosi-Gerő éra kirekesztett mindenkit, aki nem volt kommunista (mindenki fasiszta, aki nem kommunista), Kádár alatt komoly gondok nem voltak, ma viszont a kirekesztés legembertelenebb formája uralkodik (mindenki, aki szegény ki van rekesztve mindenből). A hungarizmus és a nemzeti kommunizmus a munkakerülőket, harácsolókat, antiszociális elemeket igyekszik a társadalom peremére tolni, de más-más indokkal. A kommunista a tőke és a munka viszonya alapján, a hungarista az erkölcsre hivatkozva (minden kizsákmányolás erkölcstelenség). Sok más párhuzam is él, de a legfontosabbak a fentiek.

Ahogy mi megalkottuk a kommunista világnézetet követők vonatkozásában az internacionalista kommunista, a nemzeti kommunista és a judeokommunista (cionbolsevista) kategóriákat, most a szélsőjobb vonatkozásában a kommunista.net valóban jól felkészült újságírója is - válaszként? - megalkotta a vörös bolsevista és a fehér bolsevista kategóriákat. Logikus ez a művelet, de a kommunistákon kívül senki nem érti. Egy bizonyos szintű sematikus, vagy nevezzük csak kommunistának, gondolkodásmód kell a megértéséhez, és ez ma ismeretlen az átlagemberek világában. Így igyekszik semlegesíteni a cionbolsevista jelzőt, mely valóban magalázó lehet egy magyar kommunista számára. A fehér bolsevista jelző különben telitalálat egy különös vonatkozásban. Ezzel elismeri azt a tényt, hogy az úri világot nem lehet semmilyen vonatkozásban összehozni a mi hungarista eszmeiségünkkel, mely a történelmi hungarizmus számos tételét is elvetette, újrafogalmazta. Elismeri a szociális elkötelezettségünket, az általános közjó megteremtésének igenlését. A stílusunk, módszereink veszélyeit is felveti, mert ráismer a saját világnézetének kezdeti sikereit biztosító népies stílusra, amit populizmusnak nevez. A populizmus különben a népiesség idegen megfelelője, és pejoratív jelleggel a burzsoázia és a judeokapitalista, cionbolsevista ideológiák követői ruházták fel. Minden népi érdek megnyilvánulását populizmusnak nevezve, már a jelentkezése első pillanatában így akarták és akarják vakvágányra irányítani. Tehát, a szélsőjobb világát a már ismert fasiszták, nemzetiszocialisták, királypártiak, tradicionalisták, monarchisták (és ki tudja még hány ideológiai kövület - anakronizmus) mellett ki kellett egészíteni egy új fogalommal, mert az előbb felsoroltak közé be nem illeszthető (mivel mindegyikkel hadilábon áll). Így lett Deák András ideológiai világának, és a magyar kommunisták ellenségképének egy új szereplője az MNA, fehér kommunisták meghatározással.

A számunkra is elfogadható nemzeti érzelmű, az árulást megvető és ateizmusa ellenére megfelelő erkölcsi alapokkal rendelkező kommunistáknak azonban valamit meg kell érteniük. Nem ajánlott, vagy jó lenne, hanem muszáj. Azt, hogy a meglévő ideológiai különbözőségek sokkal kisebbek és könnyebben áthidalhatóak az általuk fehér bolsevistáknak nevezett MNA és a munkáspáriak között, mint a látszólagosan elvtársaknak számító cionbolsevisták között. Még a sztálinistákkal sincs sok bajunk, mert hibáik ellenére nem divatos soraikban az árulás. De a cionbolsevisták kész katasztrófát jelentenek mindenki számára.

Befejezésként kommunista érzelmű magyar néptársainkhoz: A vallásháborúk idején Európában olyan vérengzések voltak, melyek a világtörténelemben is ritkaságnak számítanak. Ez logikus volt, mert a régi ideológia minden eszközzel fenn akarta tartani egyeduralmát, az új pedig a létezéséért küzdött. Nevezhetjük ezt az időszakot forradalmi jellegű változásnak, amennyiben a forradalom a jövő harca a jelennel, és az ellenforradalom a múlt harca a jövővel - elvet elfogadjuk. Ma már ennek a véres időszaknak csak a történelemkönyvekben van valamilyen nyoma. Pontosan ilyen folyamat játszódik le a szocialisztikus, elitizmust igenlő (mi kommunisták különleges anyagból gyúrt emberek vagyunk - Kádár elitizmusa) közösségi rendszerek, eszmék, világában. Az öldöklő harcok véget értek (tessék tudomásul venni - különben kiirtjuk /mások örömére/ egymást), eljött a kiegyezés ideje. Deák András végül is ezt készítette elő, és eléggé érthetően. Ezért nem tiltakozunk a fehér bolsevista jelző ellen, mert ugyan semmilyen formában nem tartjuk annak magunkat, viszont a jövőre nézve alapot teremthet a magyar érzelmű kommunista eszmeiségű, a közösségi létet annak alapján elképzelő honfitársaink és a mai kor elvárásainak megfelelő hungarizmus követőinek legalább a kiegyezés felé tartó út első lépéseinek a megtételére.

Erre az írásra a szélsőjobboldal kövületei épp úgy felhorkannak majd, mint a cionbolsevisták. Ebből is látható, és kitűnő bizonyíték arra nézve, hogy ők nem létezhetnek egymás nélkül. Kell nekik egy veszélytelen ellenségkép, de ezzel véglegesen le is írják magukat a komolyan vehetőek listájáról. A történelmi lehetőségeket kihagyni több mint bűn. Hazánk jelenlegi helyzetében ezt nem engedhetjük meg magunknak.

Kassai Ferenc - Jövőnk.info