Egy félévi vizsga alkalmával, a vizsgáztató egyetemi tanárral folytatott beszélgetés ihlette meg ezt az írást, mely a tervezett népességcsökkentéssel foglalkozik. Mivel a konkrét időpontok, helyszínek, résztvevők és konferenciák az adott témát illetően nem publikusak, egy, az interneten is fellelhető anyagot ismertetnék.

A forrás „A luganói tanulmány”, melynek szerzője Susan George, a globalizációellenes amerikai politológus és filozófus. A mű - melynek alcíme: „Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI. században?”, angolul 1999-ben, míg franciául 2000-ben jelent meg. A könyv nemzetközi bestsellerré vált, Magyarországon 2010. nyarán mutatták be.

"A luganói tanulmány" nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások "kiiktatásával" képes elkerülni. Ehhez van szükség a "grandiózus népességcsökkentő tervre", amelyet a szakértői csoport végül a "titkos megbízók" asztalára letesz.

Bár mindenfelől azt hangsúlyozzák, hogy kitalált történetről van szó, a benne szereplő adatok és példák valóságos tényeken alapulnak, így tulajdonképpen részletkérdés, hogy hol, és mikor született meg a népességcsökkentésre irányuló terv. Miről is van szó tulajdonképpen?

Mivel a Föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert, „minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek” alapelv jegyében, a liberális rend fenntartásának érdekében egyetlen megoldás javasolható; radikálisan csökkenteni kell a lakosságot.

Az alkalmazandó módszereket illetően irányadó, hogy olcsónak kell lenniük, speciális berendezést nem igényelhetnek, az „áldozatok” kiválasztását magukra az „áldozatokra” kell bízni, a munkában az államok nem vehetnek részt, jobb azt a magánszektorra bízni. Ezek továbbá nem lehetnek durvák, és nyilvánvalóak, a stratégiának pedig két területre kell kiterjednie, a születésszámok csökkentésére, valamint a halálozások növelésére.

A népességcsökkentési terv 4 pillérre támaszkodhat, melyek a következők:

1. Ideológiai-etikai: az emberek igénylik a magyarázatokat, melyek ideológizálását jól fizetett írókra, média-szakemberekre kell bízni. Ezek szereplését biztosítani kell minden fórumon, s fontos még, hogy a fiatalokra nagy hatást gyakoroljanak.

2. Gazdasági: a struktúra-átalakító programokkal és gazdasági megszorításokkal jól funkcionál. Ezen pillér segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások; ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában jól tetten érhetők.

3. Politikai: a nemzetállamok további legyengítését szolgálja, melyben nagy szerepe van az IMF-nek, mely mindent megtesz azért, hogy az országok adósságai ne csökkenhessenek.

4. Pszichológiai: nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére, a szeparatizmus iránti igény növelése. Ezek jól szolgálják a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük.

A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezen láthatatlan fegyverek összegzése a következő:

A halálozások számát növelő módszerek:

kívülről kirobbantott belső háborúk,
a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem; 
elszegényítés, éhínség, 
környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés,
a mezőgazdaság további liberalizálása, az - időlegesen olcsó - import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése; 
egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, az orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció; 
közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez, 
az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket; 
a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez,
az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.
az AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre)
a drogok legalizálása, 
a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.

A születések számát csökkentő módszerek:

abortusz és sterilizáció bátorítása
a gyermekvállalás megnehezítése
anyagi ösztönzés azok számára, akik nem vállalnak gyereket
a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása.

A vég másféle is lehet, a szerző ezek összefoglalásával zárja a könyvét. A megoldást a transznacionális zsarnokság felszámolásában látja. Többek között lokalizációnak, a privatizáció elleni fellépésnek, az adórendszer megreformálásának tulajdonít jelentőséget a luganói tanulmány „végső megoldásának” elkerülése érdekében.

Szabolcsi Hajnalka