123 éve, 1889. április 20-án született Braunauban Adolf Hitler művész, katona, politikus, a Führer.

Körülbelül 1 éves korában

Braunau az akkori Osztrák-Magyar Monarchia területére (ma Ausztria) esik, de mindig németnek vallotta magát, az is volt. Már gyermekkorában kitűnt éles eszével, művészi hajlamaival és hazafiasságával, mely a német egység felé irányult. Apja Alois Hitler vámtisztviselő, anyja Klara Plötz. Tizennyolc éves korára Hitler mindkét szülőjét elveszítette, kiknek leondingi (Linz egyik városrésze, ahol Hitler gyermekkora egy részét töltötte) sírhelyét a bosszú népének parancsára nemrég felszámolták; csak azért, mert a Führer szülei voltak...

10 évesen elemi iskolás korában

Bár nem vették fel Bécsben a művészeti akadémiára, ő tovább készítette ma is elismert és mára már igen értékes festményeit, amelyekből szerényen megélt, bár mellette alkalmi  munkákat is végzett. (Feltehetően innen ered a liberális oktatás és propaganda szánalmas és nevetséges hazugsága, miszerint Hitler szobafestő volt).

Az egész Monarchiát, ezen belül Bécset is „faji kotyvaléknak" tartotta, nem alaptalanul. Főleg a zsidók jelenléte, számarányukhoz mért befolyása, munka nélküli, tisztátalan életvitele jelentős ellenszenvet váltott ki belőle. Még az I. Vh. kitörése előtt Münchenbe költözött "oda, ahol az igazi németek laknak". Elsősorban -mint Bécsben- festményeiből próbált megélni, de a körülmények többször is rákényszerítették hogy nem válogathatott a munkákban, így pl. építkezéseken is dolgozott. Ha tehette olvasott, színházba járt, figyelte szűkebb és tágabb környezetét. Megismerte és meg is gyűlölte a liberális eszméket, a bolsevizmust, a cionizmust.

Miután 1914-ben kitört az I. Világháború, önként jelentkezett a német hadseregbe. A háborút végigharcolta, többször sebesült, és bátorságát kitüntetésekkel - a Vaskereszttel is - jutalmazták.

1917-ben, 28 évesen, katona az I.Vh.-ban

Az I. Világháborút lezáró békepaktumok kegyetlensége, igazságtalansága ráébresztette hogy a helyzet tarthatatlan és a további romlás felé halad a civilizált Európa. Aktívan politizálni kezdett, tagja, majd vezetője lett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak. 1923-ban sikertelenül próbálta meg átvenni a hatalmat, ez a kísérlet a "sörpuccs" néven vonult be a történelembe, talán nem nehéz kitalálni kik gúnyolták így ezt a kétségkívül bátor, ám még nem a legtökéletesebben megszervezett és sok résztvevő által elárult vagy hanyagul végrehajtott tettet. Börtönbe került, ahol megírta  Mein Kampf című könyvet, amelyet ma is milliók lapoznak, s melyben igazi német alapossággal jellemzi az akkori helyzetet, az oda vezető utat, és a zsidók jellemét - ez utóbbi ma is ugyanúgy érvényes!

Miután kiengedték a rabságból, ismét pártja élére állt és rendíthetetlenül, bátran s következetesen menetelt, meg sem állva a kancellári kinevezésig. Onnantól már nem volt visszaút, tovább teljesítette küldetését. Felszámolta az ún. demokratikus, a bolsevista, cionista szervezeteket, megteremtette a munka becsületét, visszaadta a katonaság méltóságát és erejét, hitet és életcélt adott az ifjúságnak, az egész népnek. Megmutatta, hogy egy európai kultúrnép csak önállóan tud igazán boldogulni. Másokkal -nem bárkivel- együttműködve, de nem alárendelve, vagy kiszolgáltatva, és a belső ellenséget, mint a legveszélyesebb fekélyt, szánalmat nem ismerve fel kell számolni. Egy olyan folyamat indult el, melyhez fogható nem volt még a világtörténelem folyamán, Adolf Hitler és a nemzetiszocializmus olyan mértékben változtatta meg Németországot, és olyan rövid idő alatt, mely tények figyelembevételével nem túlzás azt állítani, hogy Hitler személyén keresztül Isten avatkozott be a történelembe. Hiszen miről is van szó? Nem másról, minthogy amikor úgy tűnt, hogy elhárultak az akadályok a szabadkőműves-zsidó gyökerű liberalizmus és bolsevizmus elől, hogy erkölcsi-szellemi pusztulásba döntse Európát, akkor, mintegy főnix madár, támadt fel Németország és a valódi Európa, és jelezte, hogy élni akar, élni, s mégpedig szabadon, lezárva magáról minden erkölcsi, szellemi, és anyagi béklyót. Németországban rohamos mértékben csökkent a munkanélküliség, a munka becsületét visszaállították, a népi és faji szolidaritás olyan mértékű volt, melyet a ma embere talán elképzelni sem tud. Adolf Hitler és a nemzetiszocializmus bebizonyította, hogy ez az a világnézeti rendszer, melyben semmi utópia nincs, hiszen nem másra épül, mint a valóságra, a természet törvényeire, tehát Isten akaratára. Az emberiség rákfenéje, a nemzetközi zsidóság ezt természetesen nem nézhette tétlenül, mint ahogy nem is nézte, emlékezzünk csak arra, hogy ők már 1933-ban hadat üzentek Németországnak.

Már Führerként

Puskalövés nélkül vonult be elszakított országrészekbe, csatolt hazájához németek lakta területeket. Természetesen ez végveszélyt jelentett azoknak, akik ingyenélése, hatalma, parazita mivolta így megszűnt, ráadásul a világ több részén is kezdtek felébredni a nemzetek a III. Birodalom példáját látván.

A harc elkerülhetetlenné vált. Noha sokan a mai napig Hitlernek tulajdonítják  a kirobbantását, valójában nem hagytak más választást, nem volt kiút. Nem rajta múlott, hogy így alakult. Több szövetséges árulása, a már akkor is kemény liberális agymosás és az ezekből kialakult túlerővel szemben a korabeli legerősebb és legmodernebb hadsereg sem tudott győzni. Minden csúsztatás és hazugság ellenére Adolf Hitler nem akarta a háborút. Németországot belekényszerítették, innentől kezdve pedig kényszerpályán mozgott, mint ahogy Hitler el akarta kerülni a kétfrontos háborút is. Mondjuk ki azt is, hogy 1945-ben nem csupán Németország szenvedett vereséget, hanem Európa is. De a nemzetiszocializmust csak az óriási túlerő győzte le, erkölcsi és szellemi értelemben soha nem fogják tudni, mint ahogyan a sötétségnek nincs hatalma a világosság felett. Európa ma is szomjazza és keresi az igazságot, és Isten segítségével meg is fogja találni, mert az igazság fog győzni, nem az átmeneti hangulatok.

A nemzetek szabadságvágya és az érte való küzdelem csírái nem haltak meg vele együtt!

Emlékezzünk rá, és merítsünk erőt!

"Százezernyi könyv, film és egy félévszázadnyi hazugságáradat sem tudta Hitler szellemének ragyogását eltemetni. A fény, amely átragyog a rászórt mérhetetlen szennyen, magával ragadja és küzdelemre indítja egy nemesebb, igazabb világban hívő lelkeket. Minél nagyobb a gyűlölet mellyel a Sátán földi megtestesítői körülveszik, annál nagyobb dicsősége, amit küzdelmével ellenük kiérdemelt. Elég minden igaztalanul ráhányt szenny a megcsalt, megtévesztett, a liberalizmus mocskából kiábrándult emberek keserűségében és dühében. Szelleme vezérlő csillag maradt a kifosztott megcsaltaknak a jövő küzdelmeire. És ti, poklok bűzös bugyrainak jövendő lakói, csak hazudjatok és gyűlölködjetek tovább, ha belátni képtelenek vagytok, hogy meddő és hiába való minden erőlködésetek: Krisztus Első Katonájának szellemét legyőzni úgy sem tudjátok." - (Küzdelem a Sátánnal)

Kitartás.hu