A lengyel hazafiak összecsaptak az antifasiszta ellentüntetőkkel. Helyszíni beszámoló Lengyelország nemzeti ünnepéről.

November 11. lengyel nemzeti ünnep, 1918-ban ezen a napon alakult meg a független Lengyelország. Ebből az alkalomból immár huszonegyedszerre szervezték meg a Függetlenség Menetét lengyel hazafias szervezetek,idén az Obóz Narodowo-Radykalny (ONR, Nemzeti-Radikális Tábor) és a Jobbikkal is kapcsolatot ápoló Mlodziez Wszechpolska (MW, Összlengyel Ifjúság). A menet tehát nem az ünnepnapi állami protokoll része, hanem lengyel nemzeti erők felvonulása volt. Ők ugyanis nem Jozef Pilsudskira, hanem a lengyel nacionalizmus atyjára, az 1910-es és 20-as évek lengyel jobboldalának vezetőjére, Roman Dmowskira emlékeznek ezen a napon, és a hagyományoknak megfelelően ilyenkor az szobrához vonulnak.

Roman Dmowski nem csak egy párt - a Nemzeti Demokrácia - és egy ideológia - az Endecja - vezéralakja, hanem egy egész politikai tábor szellemi vezetője volt a maga idejében. Dmowskit a mai fősodoratú lengyel történetírás "ellentmondásos figuraként" állítja be, amit természetesen annak köszönhet, hogy a kor szellemének köszönhetően antiszemita volt ("Egy csipetnyi só gyakran finommá teszi a levest, de egy merőkanálnyi tönkreteszi azt" - szól egyik leghíresebb mondása a zsidókról). Míg Dmowski az egységes lengyel nemzetállam ideájában hitt, Pilsudski a multietnikus Lengyelországot is elfogadhatónak tartotta - talán ez az egyik legnagyobb különbség a két világháború közötti korszak két legnagyobb gondolkodója között.

A nap garantáltan tartogatott izgalmakat, hiszen a lengyel "antifák" (baloldali radikális, anarchista, kommunista, feminista, zsidó és homoszexuális szervezetek) fasiszta provokációnak nyilvánították a felvonulást és bejelentették, hogy minden áron megakadályozzák azt. Ennek érdekében komoly mozgósításba kezdtek az ünnepnapot megelőző hetekben. És valóban, a felvonulás helyszíne felé tartva több száz balos gyülekezett kisebb-nagyobb csoportokban és több ellen-rendezvényt is bejelentettek a hatóságok felé. (Ráadásul a lengyel gyülekezési jog nem tiltja az ellentétes célú rendezvények egyhelyszínen történő megtartását).

De ne szaladjunk ennyire előre. A Mlodziez Wszechpolska jobbikosokat is meghívott erre a felvonulásra; ennek a meghívásnak eleget téve utazott Varsóba a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinetjének vezetője, Szávay István országgyűlési képviselő és három nemzeti érzelmű magyar fiatal.

Megérkezésünk után az MW varsói székházába mentünk, ahol Szávay István a főként fiatal egyetemistákból álló hallgatóság előtt tartott rövid előadást és kötetlen beszélgetést. Szávay az MW vezetőségéből álló hallgatóságnak felidézte a Jobbik megalakulásának történetét, az elmúlt évek viszontagságos küzdelmeit, összefoglalta a párt programját és az elmúlt három választás eredményeit, valamint mesélt saját munkájáról és a parlamenti élményeiről. Nagy megdöbbenést keltetta hallgatóságban az a tény, hogy a világon minden negyedik magyar gyermek Magyarországon kívül születik. A képviselő elmondta, hogy benyomása szerint Lengyelország sok mindenben Magyarország előtt jár: rendszeresen olvashatunk brüsszeli tudósításokat, amikben a lengyel politikusokra panaszkodnak az Unió diplomatái, ugyanis azok folyamatosan akadékoskodnak és sokszor csak hosszas alkudozások után hajlandóak aláírni az uniós törvénytervezeteket (példának hozta fel, hogy pl. az EU csatlakozást megelőzően a lengyel gazdák kétszer annyi mezőgazdasági támogatást harcoltak ki maguknak, mint a magyarok). A lengyel külpolitika nem a falig hátrálás és a minden áron való jószomszédi viszony politikája. Bizonyos kérdésekben még a lengyel
baloldal is relatív nemzetibbnek tekinthető, mint az elmúlt 20 év magyar kormánypártjai.

A Jobbik külpolitikájára utaló kérdésre válaszolva Szávay kifejtette, hogy Magyarországnak két valódi stratégiai partnere lehetne Közép-Európában, ez Lengyelország, illetve Horvátország. Ha a Jobbik alakítaná Magyarország külpolitikáját, ez a két ország az a régióban, amelyekkel nem csak gazdasági, hanem politikai kapcsolatainkat is érdemesebb lenne szorosabbá fűzni: Lengyelországgal a közös történelmi tradíciók miatt, Horvátországgal pedig a nyolcszáz éves közös állami múlt mellett többek közt azért, mert az ott élő magyar kisebbség helyzete normálisnak tekinthető, így példa lehetne a többi szomszédos ország számára. A hallgatóság soraiban ülők rákérdeztek a Jobbik további kapcsolataira is, így például az orosz és török kérdésre,
illetve a Kazahsztánt illető álláspontra. Szávay elmondta, hogy ezekkel az országokkal elsősorban gazdasági értelemben célszerű jóban lennünk, hiszen ezek az országok óriási piacokat jelenthetnek a magyar áruk számára. Törökország EU csatlakozását érintő kérdésre Szávay azt mondta, hogy a kérdés egyelőre nem időszerű, hiszen az EU-hoz való csatlakozás kérdése Törökországot is megosztja és érezhetően lekerült a politikai napirendről, de a parlamenti pártok közül kétség kívül a Jobbiknak vannak a legjobb török kapcsolatai.

A találkozó után az MW tagjai az óváros felé vették az irányt és a gyülekező helyére, a királyi vár előtti térre indultak. Kísérőnk, aki az egész napot velünk töltötte, még egy ebédre vendégül látott bennünket Varsó főterén, majd mi is a felvonulás felé indultunk. Az egyik utcasarkon azonban óriási csetepatéba csöppentünk, antifák egy kb. 50 fős csoportja próbált a lengyel hazafiak közelébe férkőzni.

Pechükre pont a városi futballklub, a Legia Varsó több száz fős alakulatával kerültek szembe, akik elsöprő erejű ellentámadást intéztek feléjük, és csak a rendőri erők gyors bevetésének köszönhetően menekültek meg a totális lincseléstől. Becsületükre legyen mondva, nem szaladtak el, sőt a rendőrségi sorfallal folyamatosan dulakodtak, miközben végig kapták egyrészt a könnygázt a rendőröktől, másrészt a kőzáport a lengyel hazafiaktól. A kb. 10 perces csetepaté után a futballszurkolók legalább félezer fős (!) hadserege is csatlakozott a felvonuláshoz, amely a tervezettnél húsz perccel később el is indult. A szervezők előzetesen 1000-1500 résztvevőre számítottak, ám minden várakozásukat felülmúlva, legalább 3000 hazafi vett részt az eseményen. Ami magyar szemmel nézve kicsit más volt: a résztvevők négyötöde húszas éveiben járó fiatalember volt.

A menet sajnos nem az eredetileg tervezett útvonalon haladt végig (ebben sikert értek el az ellentüntetők). Sőt, az antifák a menet módosított útvonalát is blokkolni tudták egy fél órára. Történt ugyanis, hogy egy fogolyruhákba öltözött csoport leült a földre a menet útvonalán, a rendőrök pedig nem mertek intézkedni velük szemben. Ráadásul a helyszínre érkezett egy legalább háromszáz fős balos társaság is, akik passzív ellenállást tanúsítva szintén akadályozták a felvonulókat. Őket a rendőrök feloszlatták egy fél óra elteltével, ráadásul az intézkedés során előállították Robert Biedront, a lengyel alternatív baloldali Szcéna vezérét is, mivel rátámadt a rendőrökre. Biedron volt többek közt az idei varsói Europride főszervezője.

Felvonulásunkat a kezdettől fogva szórványos fütty és bekiabálások kísérték, bár legalább ugyanennyi alkalommal tapsolták meg a menetet a lakosok a házak erkélyeiről. Egyszer egy nagyobb, kb. ötvenfős ellentüntető csoport bukkant fel az egyik parkban, akik tisztes távolságból provokálták a menet résztvevőit. Ennek hatására 1-200 nacionalista (élükön a futballszurkolókkal) kitörtek a rendőrök gyűrűjéből és megfutamították a gyűlölködőket. A hirtelen támadt káoszban a rendőrök egy darabig nem voltak urai a helyzetnek, ezért jobb híján elkezdtek ütni boldog boldogtalant. Emiatt egy kisebb összecsapás a rendőrök és a hazafiak közt is kialakult, mely egy rövid ideig nem is volt olyan egyenlőtlen (egy gumibot például gazdát is cserélt).

Rengeteg pirotechnikai eszköz is előkerült ekkor, a rendőrök pedig jobbnak látták, ha nem fokozzák tovább az amúgy is pattanásig feszült indulatokat - ráadásul kétszáz méterre épp az antifasisztákkal is el voltak foglalva. A kisebb káosz és a blokád miatti kényszerű várakozás során lehetőség nyílt a beszélgetésre, sok lengyel felvonulójött oda hozzánk érdeklődve kik vagyunk, honnan jövünk.

A menet végül úgy folytatódott, hogy a hazafiak megunták a várakozást és az egyetlen le nem zárt utcába befordulva, futólépésben tovább indultak, megkerülve több háztömböt. Ezután már gond nélkül folytatódott a vonulás. Még annyi izgalom volt, hogy a felvonulók elhaladtak a lengyel kommunista utódpárt, az SLD székháza előtt, amelyet vízágyúkkal és óriási készenléttel védtek a rendőrök. A menet kb. 2,5 órával az indulás után érkezett meg Roman Dmowski szobrához, ahol az esemény szervezői beszédeket tartottak, majd megkoszorúzták az államférfi szobrát. A Jobbik Magyarországért Mozgalom nevében Szávay István és a háromfős magyar delegáció tagjai is elhelyeztek egy kétnyelvű koszorút a szobor talapzatán, rajta a felirattal: Éljen a szabad Lengyelország - vagyis Niech zyje wolna Polska!

A felvonulás végeztével a résztvevők nagyobb csoportokba verődve hagyták el a helyszínt, Lengyelországban ugyanis megszokott, hogy tüntetések előtt és után az ellenérdekelt felek megpróbálják "levadászni" a másikat. Az este folyamán a Mlodziesz Wszechpolska elnöke, Robert Winnicki vacsorára hívta meg Szávay Istvánt és e sorok íróját, ahol elmondta, hogy kifejezetten elégedettek a felvonulással, az útvonal módosítása ellenére pozitívan értékelik azt. Évről évre egyre több hazafi csatlakozik a menethez; az idei volt az elmúlt 21 Függetlenség Menete közül a legnagyobb létszámú. Óriási lökést adott, hogy idén már a futballszurkolók is hatalmas létszámban képviseltették magukat, illetve egyre inkább elfogadottabbá válik a társadalom szemében is, hiszen rengeteg közéleti szereplő (színészek, egyetemi oktatók, zenészek, újságírók stb.) is támogatták a felvonulást. És bár a "balos ellentüntetők" létszáma (6-800) szintén felülmúlta a várakozásokat, kiderült, hogy az erőszakos részük az utcán nem veheti fel a harcot a lengyel hazafiakkal.

Az MW elnöke szerint jövőre még nagyobb létszámmal fogják megrendezni a függetlenség napi felvonulást, és ki fogják használni a lengyel társadalom alapvetően nemzeti (és katolikus) értékrendjében rejlő óriási potenciált. Szövetséget fognak kötni további külföldi szervezetekkel (jövőre magyarokat is nagy létszámban várnak), továbbá a lengyel szurkolói társadalommal, amely jelenleg a legerősebb mozgalomnak számít Európában.

A Jobbik és a Mlodziez Wszechpolska közötti kapcsolat idén alakult ki, mikor magyar nemzeti érzelmű fiatalok vettek részt a varsói melegfelvonulás elleni megmozduláson, majd a látogatást viszonozva a lengyelek a Magyar Szigeten töltöttek egy hetet.

(Szabó Balázs - barikad.hu)