Helyszín: Rendőrőrs, valahol cigánylakott Magyarországon

Szereplők: Helyi rendőri szerv, Feljelentést tevő polgári egyén.

Kopogás az ajtón.

- Ki az?

- Én!

- Jöjjön be!

- Csókolom.- belép egy nagyjából kétméteres, fekete ruhás, bakancsos férfi.

- Jó napot - mondja a szerv

- Csókolom, izé jó napot kívánok. Teccik tudni a mamám...

- Hogy hívják és mit akar?

- Köszálli Rákóczy Péternek, ipszilonnal. Hát az úgy volt, hogy István azt mondta, hogy...

- Milyen István?

- Hát a Szabó, a Szabó Kurucz István. A barátom Teccik ismerni?, Ö is bent van a csapatban. Kicsit ugyan elhízott, de mostanában már fogy, hiszen nincs elég pénze a Magyarnak kéremalássan. A mamám is mondta...

- Jól van, mondja miért jött ide.

- Hát, hát szóval azért, mert - kis szünet - tudja biztos úr én törvénytisztelő polgár vagyok, de ami itt megy azt nem lehet szó nélkül kibírni és amióta az igazi Magyar Párt irányít minket, kinyílt a csipánk. Igen. Ez tűrhetetlen ami itt van. Mármint ebben az országban. Itt elnyomás és igazságtalanság van. Meg romák. Igazából cigányok, de én törvénytisztelő polgár vagyok, meg a biztos úr is biztosan az ezért mondom, hogy roma és nem büdös cigány.

- Igen, igen, de mit akar mondani?

- Hát éppen ez az, én azért jöttem, hogy a retkes cigányt akit most romának mondok azt feljelentsem, mert a feketelábú, aki persze most elnyomott roma nem bír magával és ö meg a társai félelmet keltenek a rendes tisztességes emberekben...

- Igen, és...?

- Az így volt, hogy a Párt néhány vezető tagja, tudja azok nagyon okos emberek, politikusok és művelt, egyetemet is járt vezetők ám, szóval azoktól néhányan kijöttek hozzánk és a mi kapitányunkkal - na ö a Szabó, a "Kurucz" aki István és a barátom is, persze a "Kurucz" nevet csak felvette, ahogy én is a "Rákóczy"-t mert a magyar név kötelez. Mi magyarok tarcsunk össze, igaz? Szóval megszerveztünk ide egy hétvégi kiruccanást. Tudja, egy kis országjárás, menetelés, megmutatni, hogy ki a legény a gáton, aztán haza. Persze van egy kis dugi pia is nálunk, de azt csak hazafelé a buszon, mert itt fegyelem van ugye. Mi be is tartjuk aztat. Ma reggel elindultunk, tudtuk, hogy a rendőröknek be leszünk jelentve, kell ugye engedély, meg minden, meg az is jó ha kijönnek és demonstrálnak az autójukkal.

- Igen, ott is voltunk, de mondja már mit akar bejelenteni?

- Teccik tudni nehéz ezt így egyszuszra elmondani, mert ... mert olyan dolog történt ma amire senki se számított..

- Igen? Mi?

- Hát délután volt már, a nap kezdett laposan sütni, mi meg pontosan akkor meneteltünk nyugati irányba, a szemünkbe sütött a nap, szállt a por, szomjasak is voltunk, az út szélén bekiabáltak a helybéliek, csúnya szavakat is, ami bizony rosszul esett nekem, de láttam, másokon is a sértődöttséget. Engem nagyon szíven ütött, amikor azt hallottam; menjek az anyám...hoz, de persze azt mondták inkább, hogy oda, bele. Kérem én tisztességes családban nevelkedtem, nem szoktam a csúnya beszédet. De még csúnyábbat is kiabáltak, így szinte futólépésben mentünk, szerettük volna befejezni az erődemonts...demost...monstrációt. Már éppen kiértünk arról a durva helyről, amikor egyszer csak a vállamon egy kemény ütést éreztem. Gyomrom rögtön összeugrott, hallottam, ahogy leesik valami mellettem a földre. Lenéztem egy kő volt az. Ekkor - mintha éreztem volna - hátrarántottam a fejem, repült el az orrom előtt egy második kavics. jó nagy volt ez is, kb pimponglabda nagyságú. Nem is tudom mi lett volna ha eltalál... még a szemem is rámehetett volna! Biztos úr milyen lett ez a világ? Kővel dobálnak meg minket? Idejövünk mer' azt mondja a főnökség ez a magyarok érdeke és egyszer csak ez történik. Ilyen inzultus. Pont velünk. Akik csak jót akarunk mindenkinek. Még most is remeg a gyomrom. A kezem is reszket. Eldurvult ez a világ. Mi lett volna, ha az a kö eltalál? Ha betörik a fejem és egyszer csak ott állok vérbefagyva? - az utolsó mondatot szinte sikoltva mondja, reszket keze - lába, megcsuklik a hangja...

- Nyugalom fiatalember, nyugalom! - csitítja a szerv.

- Nyu- nyu-nyugodt vagyok - és szeme sarkában két könnycsepp jelenik meg. - De akár meg is sebesülhettem volna. Azok a k...va cigányok, - ja nem - kap észbe - a romák meg ott röhögtek rajtam! Biztos úr, azt akarom, hogy megbűnhődjenek.

- Jól van fiam, nem kell mellre szívni. Tudja ők is csak emberek.

- Nem, ezek állatok - hangja rekedt, reszketeg. - ezeket ki kell irtani, ja nem, meg kell büntetni. Biztos úr fel akarom jelenteni az összeset. Igen, írja meg, hogy én, Köszálli Rákóczy Péter, a magyar horda egy becsületes tagja, inzultosságért feljelentem az itteni cigányokat a romavajdával egyetemben. Megérdemlik. Igenis feleljenek a bíróság előtt. Ott is ki fogok állni az igazságért. Vannak tanúim is. A barátom az István, tudja, a "Kurucz", ö is mellém fog állni. A maguk dolga meg az, hogy megvédjék a tisztességes, magyar hordásokat. Mi mindent megtettünk amit tudtunk. Idejöttünk, meneteltünk...; ezek meg ránk támadtak. ... elhallgat, szeme tágra nyílik, beüvegesedik. Alig hallva suttogja maga elé: - Akár meg is halhattam volna. - Lassan a földre csüccsen, reszketve, némán néz maga elé. A hivatalos szerv megvakarja a fejét, hátra tolja a sapkáját, majd mellé guggol és megszólal:

- Hívok magának pszichológust, az talán tud segíteni. - majd feláll és a telefon felé indul.

(függöny le)