Tíz évvel a 2001. szeptember 11-én New Yorkban és Washingtonban elkövetett terrortámadás után csupán egyetlen dolog világos, az tudniillik, hogy két antagonisztikus tábor áll egymással szemben az események megítélése tekintetében. Egyik oldalon azok vannak, akik nem vonják kétségbe a hivatalos verziót, amely szerint iszlamista légi kalózok eltérített utasszállító gépekkel csapást mértek az amerikai hatalom szimbólumaira, míg a másikon azok, akik az időközben kiszivárgott információk nyomán egy döbbenetes szürrealitással szembesültek, egy államról, amely háborús célkitűzései alátámasztására képes lerombolni emblematikus jelképeit és elpusztítani sok ezer állampolgárát.

Ha patetikusan akarunk fogalmazni, stílszerűen az amerikai ízléshez igazodva, akkor azt mondhatjuk, hogy ezen a napon egy világ omlott össze: ötezer évnyi filozófia, erkölcs, igazság és haladás világa. 2001. szeptember 11-én - átvitt értelemben - mindenki találatot kapott. Azok is, akik felismerték az ügy valódi hátterét, és nem csinálnak belőle titkot, meg azok is, akik nem akarnak tudni róla, de aggasztják őket az előbbiek gondolatai, és inkább meghalnának, mintsem akár egy pillanatig elképzeljék, hogy egy kormány, ráadásul a „szabadság hazájából”, ugyanúgy bánik a saját polgáraival, mint egykor a bolsevik rezsim. Teljesen érthető, hogy sokak számára ez egy mentális tortúra, amelyet nem tudnak elviselni. Sokkal kényelmesebb és megnyugtatóbb konspiracionistáknak, ütődötteknek, megszállottaknak tekinteni a többieket. Kétségtelenül nehéz megemészteni, hogy 2001. szeptember 11-én az Egyesült Államok, amely az utóbbi fél évszázadban liberális demokráciából katonai-banki diktatúrává vált, nagy lépést tett a teoretikusai által kiötlött Új Világrend, egy orwelliánus világ felé, ahol „terrortámadások” olyan „hazafias törvényeket” inspirálnak, amelyek alapján bárkit bárhol letartóztathatnak; ahol a „nem létező lobbi” nyomására bármelyik ország megtámadható; ahol mindenkinek bőr alá ültetett azonosító chipet kell majd hordania, mint az amerikaiaknak „orvosi indokkal” 2013-tól.

Azok számára viszont, akik akarnak és mernek is gondolkodni, bizonyosnak látszik, hogy a 9/11-et az amerikai államhatalom legfelsőbb szféráiban készítették elő. Most ne menjünk bele az örökös vitába, amely a Pentagon épületébe csapódott (és nyom nélkül felszívódott) rakéta/repülő vagy a három torony ellenőrzött leomlása (Niels Harrit dán tudós nanotermit-elmélete) körül folyik. Hagyjuk figyelmen kívül a Northwood-műveletet is, ezt az 1962-es kubai válság idején a CIA boszorkánykonyhájában fogant és hasonlóan machiavellista tervet, az ún. „false flag” („hamis zászló” alatt, vagyis látszólag idegen hatalom által elkövetett) hadműveletek iskolapéldáját, amely egy amerikai charter-járat megsemmisítését irányozta elő, hogy aztán a felelősséget a castróista kormányzatra hárítva ürügyet teremtsen a karibi szigetország elleni katonai intervencióhoz.

Van azonban valami, ami véglegesen és megcáfolhatatlanul bizonyítja Szeptember 11. kapcsán egyes amerikai főfunkcionáriusok „belső aknamunkáját” (inside job). A merényletet megelőző tőzsdei manipulációkról van szó. Néhány nappal a New York-i Ikertornyokat és a washingtoni Pentagont sújtó terrorakció előtt a chicagói tőzsdén (CBOE) került sor minden idők talán legkolosszálisabb bennfentes csalására. 2001. szeptember 6-án és 7-én 4744 eladási opciót nyújtottak be a United Airlines (UA) részvényeinek esésére bazírozva, 24-szer többet, mint általában. Szeptember 10-én ugyanez megismétlődött az American Airlines (AA) részvényei tekintetében 4716 eladási opcióval. A következő hétfőn, amikor a tőzsdék először kinyitottak, az AA részvényei 39 százalékot, a UA részvényei 42 százalékot veszítettek értékükből. És ez nem minden: hasonló tranzakciókat bonyolítottak a szeptember 11-i események által érintett összes vállalkozás (bankok, tőzsdeügynökségek, biztosító társaságok) részvényeivel. Velük és nem másokéval. Óriási hasznot realizálva ily módon. Az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) ellenőrzésének eredményeként kiderült, hogy kiktől származtak ezek a megbízások, de mivel nyilvánvalónak tartották, hogy ezek a személyek nem álltak kapcsolatban az al-Kaidával, nem indítottak eljárást ellenük. Ebből vagy az következik, hogy azok, akik elkövették ezt a tőzsdei bennfentes csalást, kapcsolatban álltak az al-Kaidával, ami megmagyarázza, hogy tudtak a támadásról, tehát a SEC hazudott, vagy pedig az, hogy nem voltak ugyan kapcsolatban az al-Kaidával, de mégis tudtak a támadásról. Honnan, ha nem az állami szférától?

De ez még nem minden. Képzeljük el, hogy 1999-ben 2300 milliárd dollár eltűnt a Pentagonból, a következő évben pedig újabb 1100 milliárd. Összesen 3400 milliárd két év alatt. Ilyesmi előfordul, ezt maga Donald Rumsfeld vallotta be nyilvánosan, 2001. szeptember 10-én. 3400 milliárd mégis túl nagy összeg ahhoz, hogy egyszerűen leírják könyvelési veszteségként. Már éppen beindult a vizsgálat, amikor az ominózus szárnynélküli repülőgép, amely félfordulatot tett, és délről érkezve telibe trafálta a Pentagon északi szárnyát, hirtelen megsemmisítette az intézmény pénzügyi irattárát, az éppen ott szaglászó ellenőrökkel együtt. Micsoda pech! Ezután Rumsfeld - nyilván kegyeleti okokból - felfüggesztett minden további kutakodást. Ott volt aztán a Világkereskedelmi Központ 7. számú tornya (WTC 7) a tőzsdei archívumaival, az Enron és társai által elkövetett csalások dokumentumaival. A neki szánt repülőgép elkallódott ugyan valahol útközben, de a sajnálatos szervezési malőr ellenére a WTC 7 végül összeomlott magától is, ahogy kellett...

Az egykor Eisenhower által kárhoztatott katonai-ipari komplexum időközben elvesztette tehát a maradék komplexusait is, ami 2001. szeptember 11-én háromezer amerikai életébe, az azóta eltelt évtizedben pedig irakiak és afgánok százezreinek az életébe került. Ezen a napon egyébként egyedül az értelem, az építészet, a fizika, általában a tudomány, tehát a gondolkodás és persze az amerikai légvédelem ellen követtek el merényletet az Egyesült Államok földjén. Mindebben a CIAl-Kaidára csak a „hasznos idióta” szerep hárult, amivel Oszama bin Laden a neki tulajdonított kétes hitelű videó-üzenetek ellenére bizonyára tökéletesen tisztában is volt. Többek között ezért kellett meghalnia.