A napokban a sajtó intenzíven foglalkozott a budapesti diszkóbalesettel. A Fidesz nagy csinnadrattával szigorításokról beszél. A képmutató felvetés azonban a demokraták újabb szegénységi bizonyítványa csupán...

A Fidesz első hallásra tetszetős felvetése szerint e hónap végéig egy munkacsoport olyan jogszabályokat fog kidolgozni, melyek segítségével szigorodni fog a szórakozóhelyek engedélyeztetése.

Látnunk kell azonban, hogy a felvetés a problémákat nem a gyökerüknél szünteti meg, hanem csupán tüneti kezelésről van szó.

Az első alapprobléma ugyanis az, hogy egyáltalán léteznek ilyen lebujok. Tehát maga a kérdés, hogy milyen engedélyek mellett üzemelhetnek, fel sem merülne, ha nem is lennének ilyen helyek. A különféle alvilági összefonódások miatt ráadásul ez már közbiztonsági kérdés is.

A második kérdés, ami felmerül, hogy a magyar fiatalok jelentős része miért választja esti kikapcsolódásnak azt, hogy alkoholmámorban, vagy bedrogozva "szórakozik" füstös szórakozóhelyeken? Egyrészt azért, mert ezeknek a fiataloknak napközben sem nyújtanak értékes kikapcsolódási lehetőségeket, másrészt pedig azért, mert a szüleik sem látnak ebben semmi rosszat. Úgy gondolják, hogy ez a modern, divatos életvitel egyik megnyilvánulási formája.

Magyarul: az erkölcstelen rendszer, melynek csúcsán a hivatalos magyar kormány és a jelenlegi parlamenti képviselők állnak, önmaga képére formálja a fiatalokat is. Ha valódi nemzeti elkötelezettségű vezetése lenne az országnak, valódi, nemzetérdekű ifjúságpolitikával, ezek a kérdések fel sem merülnének.

Maguknak a fiataloknak a reakciója is visszatükrözi ennek az egész rendszernek a tudathasadásos állapotát: azok, akik képesek halálra taposni velük egykorú társaikat, másnap mécseseket gyújtanak az áldozatok emlékére. Demonstrálják a külvilág felé, hogy együttéreznek. Aztán eltelik egy-két nap és ugyanúgy élik tovább életüket, mint eddig. Legfeljebb ezentúl egy másik diszkóban fognak majd mulatni esténként...

A Fidesz felvetése legfeljebb figyelemelterelésre jó (a Fidesz sorra bukja el a kommunikációs megmérrettetéseket nemzetközi téren is), érdemi változást nem fog hozni. Ebben is megmutatkozik a pártok egy helyben topogása: látvány van, de a rendszeren változtatni mégsem mernek.

A helyzetet csak rontja, hogy már a hazudozás sem megy a kormánynak, sőt néha olyan érzése van az embernek, hogy már csak nyűg nekik ez az egész kormányzásos dolog. Miért nyaggatják őket egyáltalán az emberek? Hagyjon mindenki mindenkit békén, aztán csak lesz valahogy...

Megoldást nem a problémakerülés, a mellébeszélés és a pótcselekvés, hanem a változás, a változtatni akarás hozhat csak. Ezt pedig sem megspórolni, sem megúszni nem lehet...

Németh Krisztián