Egy átlagos magyar állampolgár jobb esetben, nagykorúvá válása idejére képes kialakítani saját politikai nézetét, álláspontját. Fel tudja mérni a jelenlegi politikai irányzatokat, azok tevékenységét meg tudja ítélni. El tudja dönteni, hogy melyik jelenleg is működő párttal tud a legjobban azonosulni. Jobb esetben. De mi történik olyankor, ha egyik párttal sem tud azonosulni? Hiszen, ha valaki körbe néz, és nem vak, akkor azt látja, hogy a fiatalok igen nagy százaléka, teljesen elfordult a politikától. Részben ez érdektelenségnek tudható be, részben a média elbutító tevékenységének, részben pedig a kiábrándultságnak.

Jó magam, teljesen, egyetlen magyar párttal sem tudok azonosulni. Vegyük őket sorra:

Ott az MSZP illetve Fidesz. Ez a két párt véleményem szerint egyforma. Ugyanazt a neoliberális programot képviselik. Mindkét párt manipulatív, korrupt, és abszolút elvtelen kozmopolita párt. Győzelmük reményében üres jelszavakat használnak, amikhez a valóságban semmi közük. Az MSZP úgy baloldali, mint a Fidesz jobboldali. Semennyire. Hazánk miközben szép lassan belefullad a liberalizmusba, az oly sokat dicsőített demokráciába, addig egy vékony oligarcha réteg szinte hihetetlen összegeket halmoz fel saját magának. Ez a vékony réteg irányít. Nem hisznek ők semmiben. Az egyik szélsőséges oldal zsidóknak, a másik burzsoáziának nevezi. A megnevezés mindegy is. A lényeg, hogy léteznek, és ők hozzák a döntéseket. Számukra a liberalizmus, mint eszme tökéletes. A ”tolerancia”, ”megértés” álarca mögé bújva igyekszik elpuhítani, elbutítani, érdektelenné tenni az embereket. Azt szeretné, hogy az embereket ne érdekelje, mi zajlik körülöttük az aktuális leárazáson kívül. Fogyasztói társadalmat akar, amely nem kérdez. Ebben segít neki a média. A média lett ezen emberek legnagyobb fegyvere. Ezzel a fegyverrel minden korcsoportot célba lehet venni. Méghozzá sikeresen. A fiataloknak azt sugallja, hogy a politika uncsi, ciki vele foglalkozni. Legyen inkább emós, legyen inkább kozmopolita. Ciki legyen kokárdát kitűzni március 15-én stb. Nemzeti öntudat kilőve. Valljuk be, sikeres a taktika. Az idősek nézzék a török sorozatokat, talkshowkat. Ne gondolkodjanak. Ez a lényeg. Az MSZP a baloldaliság látszatát, a Fidesz a jobboldalság látszatát igyekszik kelteni. Az emberek hiszékenységét kihasználva, manipulálva nyerik meg a választásokat ciklusról ciklusra. Az emberek pedig az ciklusról ciklusra elfelejtik a két párt tevékenységét a választásokkor. Az agymosásnak köszönhetően ugyanúgy elmennek szavazni, természetesen ugyanarra, akire 4 évvel azelőtt. Nem kérek belőlük köszönöm.

LMP. Ők, csak egy vékony réteget tudnak megszólítani. Ők az ultra liberálisok. Pártolói azok a gazdag, valóságtól elszakadt emberek, akiknek a hétköznapi emberek problémáiról fogalma sincs. Szívesen kampányolnak a világbéke mellett gyertyagyújtással, vagy a könnyű drogok legalizálása, esetleg a melegek egyenjogúsága mellett. Esetleg a rasszizmus ellen. De ha már arról lenne szó, hogy tiltakozni kéne egy gyár bezárása ellen, vagy a kilakoltatások ellen, esetleg fel kellene lépni a magas munkanélküliség ellen, vagy a borzasztó közbiztonság ellen, akkor sehol nincsenek. Vagy teszem azt szolidaritástüntetés a szakszervezetek mellett. Esetleg a határon túli magyarok jogai mellett. Nem kérek belőlük köszönöm.

Jobbik. A nemzeti érzelemmel határtalanul tudok azonosulni. Mint minden hazaszerető, patrióta fiatal. De. Ne akarjunk minden létező rosszat megmagyarázni a zsidókkal, illetve a cigányokkal. A magyar vállalkozó éppúgy kisajtol belőlem mindent, mint a zsidó. Mindkettő ugyanúgy robotnak tekint, lenéz. A cigánybűnözés egy létező probléma, amit meg kell oldani. De nem magyarázható minden rossz ezzel. A megoldást a nyíltságban látnám. Sajnos úgy gondolom, hogy átestünk a ló túloldalára. Ma, ha valaki elkezd beszélni cigány problémáról, akkor az rasszista, náci, stb. Ez nem jó. Mint minden problémáról, erről is nyíltan kellene beszélni. A rendszer, ami 20 éve működik, és próbálja kezelni a cigányságot, valljuk be kudarcot vallott. 20 éve a cigányságot segélyen eltartó állam, teljesen elszoktatta azt a munkától. Már több cigány generáció nőtt fel úgy, hogy a munkát hírből sem ismeri. Nem látja maga előtt azt a példát, amit követni kellene. Emiatt nem hibáztatható. Hiszen ö csak azt teszi, amit a szüleitől látott. A szülök sem hibáztathatók végülis, hiszen a segélyből több folyik be, mintha elmenne dolgozni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a segély összege magas. Nem. A fizetés a kevés. A cigány közösségben kialakult továbbá számos olyan deviancia, amely, egy normál társadalomban elfogadhatatlan. Ilyen például a börtönhöz való viszony. Egy átlagos cigány férfi, ha volt már börtönben, akkor a közösség, ahol él, ezért tisztelettel jutalmazza. Neki a börtön nem büntetés. Ott van az édesapa, a testvér, az unokatestvérek, a barátok. Rendszeresen kap enni, nem kell dolgozni. Emellett gyúrhat, aminek következtében terminátorként jön ki. Vidéken az emberek rettegnek. A rendőröknek nincs tekintélyük, a kezük meg van kötve. Egy bűnözőnek több joga van, mint egy rendőrnek. A médiából ömlik a bűnözői életmód piedesztálra való emelése. Ez nem normális. Erre megoldást kell találni. Erről beszélni kell. Nyíltan, őszintén, tabuk nélkül. Hiszek abban, ha munkahelyek jönnek létre, ha több joga lenne egy rendőrnek, ha a börtönök önellátók lennének, ahol mindenki magánzárkában lenne, és kötelező lenne társadalmi munkát végezni,(útépítés, vasút építés, mezőgazdasági munka, stb.) akkor lényegesen jobb lenne a helyzet. Ha végre az állam kiállna a csendes többség mellett, akkor nem lenne szükség, és nem lenne kíváncsi senki a munkatáborok ötletére, a masírozó egyenruhásokra. Ha segély helyett munkát adna. És ha valaki AKKOR sem akarna dolgozni, na, akkor azzal határorzottabban lépne fel (közveszélyes munkakerülő). A másik vesszőparipa a zsidó téma. Itt megint csak az őszinteséget, a nyíltságot tartanám a legjobb módszernek. Rettenetes, borzasztó, ami a zsidósággal történt Európában a világháború során, illetve annak előtte közvetlenül. Viszont én úgy érzem, hogy a mai zsidó közösség ezen borzasztó esemény mögé bújva lényegében bármit megtehet világszerte. Gondolok itt a palesztinokkal való kapcsolatára, népirtásnak is beillő politikájára (tengeri blokád, gettónak beillő elzárása a palesztin népességnek, stb.). Gondolok itt még a külpolitikai tevékenységére Izraelnek. Az államfő azon kijelentése például, amikor hazánkat is említette az általuk felvásárolt országok közül. Jelenleg, ha valaki bírálja Izrael politikáját, az antiszemita. Hazánkban ezzel követik el a legnagyobb hibát. Hiszen, ha nyíltan lehetne beszélni a zsidó állam tevékenységéről, akkor a szélsőjobb egyik legnagyobb fegyverét vennénk ki a kezéből. Ha azt mondanánk, hogy igen: Izrael, amit tesz a közel keleten az elítélendő, illetve az agresszív gazdasági gyarmatosítás, amit folytat az helytelen, és éppen emiatt ezzel hazánk nem ért egyet, és szembe helyezkedik ezzel. Viszont ami a holokauszt során történt az elfogadhatatlan, és ügyelnünk kell rá, hogy még egyszer ne történhessen meg. Úgy gondolom, tudnunk kell elválasztani a kettőt egymástól. Ne bújhasson a múltban történt események mögé senki sem. Ha ez a két általam felvetett problémáról beszélhetnénk nyíltan, akkor úgy gondolom, hogy a két legfontosabb fegyvert kivennénk a szélsőjobb kezéből. Nem kérek belőlük köszönöm.

Szélsőbaloldaliak. Azért ezt a kifejezést használom pártnevek helyett, mivel ami itt van az finoman fogalmazva is anarchisztikus, kaotikus. Több kis párt küzd néhány szavazatért, egymást, és önmagukat is felőrölve a belharcokban. Képtelen a hazai baloldal kompromisszumokra jutni még a legapróbb dolgokban is. Képtelenek a legkisebb dolgokban is konszenzusra jutni. A saját pártörténetük megítélése is konfliktusokat szül. A kiöregedett aggastyán kommunisták képtelenek belátni, hogy ahogy görcsösen ragaszkodnak ahhoz az ici-pici megmaradt hatalmukhoz, azzal milyen sokat ártanak. Pedig a legtöbben nem akarnak rosszat. Sőt. Alapvetően szimpatikus és én személy szerint azonosulni tudok a szociális programjukkal. Messzemenően támogatom azt, ahogyan viszonyulnak a kisemberhez. Egyetértek az államosítással, a hazai régi nagy vállalatok újra élesztésével, a szociális háló újonnan létrehozásával, a másokból meggazdagodott oligarchák (ha jobban tetszik burzsoák) felelősségre vonásából, az első munkához első lakáshoz való joggal, és mindennel, amivel a tágan értelmezett ”nép” életkörülménye javulhat. De. De sosem szavaznék rájuk. Mert nem tetszik a nemzetietlenég, amit képvisel. Használják ugyan a ”magyar nép” és ehhez hasonló lózungot, de ezek mögött nincs semmiféle mély érzelem, gondolat. Hiányolom belőlük a nemzeti érzelmet, a múltunkra büszke, hazafiságot. Helytelenítem az internacionalizmust. Helytelenítem, ahogyan magukra hagyják a határon túli magyarságot, mivel az szerintük nem a mi dolgunk. Félre értés ne essék, elítélem a sovinizmust is, de úgy gondolom, hogy haza szeretet minden magyar gyermekbe bele kell nevelni. Egy közös MI tudatot. Aki büszke Szent Istvánra, a Szent Koronára, Dózsa Györgyre, Teleki Pálra, IV. Bélára, Deák Ferencre, és minden olyan személyre, aki pozitív irányba befolyásolta, vagy próbálta befolyásolni a magyarságot. A szélső baloldalra nem, nem szavazok, mert az MSZP-nek sem adnék új esélyt (habár jómagam nem szavaztam rájuk sosem). Mert nem hiszem, hogy a kommunisták, akik közül a legtöbben Sztálint még mindig nagy embernek tartják azok meg tudnának javulni, újulni. Egy olyan eszmét képviselnek, amelyben sok jó dolog van, de amely megbukott, kudarcot vallott, és amely felett eljárt már az idő. Nem kérek belőlük köszönöm.

A politikai irányzat, amivel azonosulni tudnék, és összefoglaló névvel kellene illetni, az a nemzeti szocializmus lenne. Sajnos ez a név már foglalt. Méghozzá elég sok negatív esemény köthető hozzá. Pedig talán ez lenne a legjobb szó, amivel le tudnám írni azt, amivel azonosulni tudnék. Egy szociálisan érzékeny, de nemzeti érzelmű állam. Talán egyszer elérjük azt, hogy már nem fog élni egy kiöregedett kommunista sem, illetve egy kiöregedett szélsőjobbos sem, és rá fognak jönni, hogy talán megérne egyszer, csak egy próbát az, hogy a szélsőjobb, illetve a szélsőbal elkezdjen egy párbeszédet. Elsőre elképesztőnek tűnik az ötlet, de talán nem volna őrültség. Talán sikerülne összeilleszteni a két álláspontot. Felismerni a múltbéli hibákat, és azokon túllépni. Szerintem nem olyan elképzelhetetlen egy szociálisan érzékeny állam ahol a nemzet érzelem kiemelkedő szerepet játszik. Egy állam ahol a múltra, jelenre büszke állampolgárok élnek. Nincs zsidózás, cigányozás. Nincs Sztálinozás, Leninezés. Magyarság van, és mindenki ennek a kis népnek szeretne jót. Nem lenne rossz. Szerintem.

kommunista.net

Jövőnk.info megjegyzés: A demokratikus rendszerből való kiábrándulásra adott reakcióként megkezdődött a változás valamennyi ideológiai vonalon. Egy gondolkodó és tisztességes magyar ember, ha közösségi ember, akár hungarista, akár kommunista, ugyanarra a végkövetkeztetésre jut, ezért az ilyen és ehhez hasonló cikkek, állásfoglalások egyre jellemzőbbek lesznek az elkövetkezendő időkben. Sorra kapjuk a kiábrándult, felénk forduló Jobbikos leveleket, de a fent idézett írásból látható, hogy a kommunista vonal is változásokon kezd átmenni. Igazából valamennyi vonalnál ez tapasztalható. Jellemző példaként tesszük ki oldalunkra, hogy bemutassuk, a változás már zajlik. Tudjuk jól, hogy ott sem mindenki osztja ezt a véleményt, ahogyan azt is, hogy a nemzeti kommunista vonal, amely sokfelé kezd kialakulni, önmagában nem vezet eredményre, de mindenképpen elindulás egy úton, ami az egységben való gondolkodás kialakulásának kezdetét jelenti.