Az elmúlt néhány nap nem múlt el eseménytelenül, mint azt a nemzeti és liberális médiákból is megtudhatta mindenki. Szerveztünk egy tereprendezést a lelendő bázisunkon, ahol rendszeres foglalkozásokat, táborokat, és egyéb programokat szeretnénk csinálni. Arra gondoltunk, hogy ez némi nemtetszést fog kiváltani a helyi kisebbségi lakosság körében, de álmunkban sem gondoltunk arra, hogy lincshangulat alakul ki. Mi megígértük a Gyöngyöspatai lakosságnak, hogyha már nekünk adták a területet, továbbá több ezer négyzetméternyi föld tartós bérletét ránk ruházták, rendben tartjuk azokat, és a Véderő állandó jelenlétéről gondoskodunk. Fel fogunk egy bázist építeni, miután a megfelelő engedélyeket beszerezzük, és az építkezés elkezdéséhez szükséges anyagok megérkeznek. Erre egy felhívást is közzétettünk, amire érkeznek sorba a felajánlások.

Ott voltunk és terepet rendeztünk. A helyi cigány lakosság szitkai közepette hagytuk el a területet, bár nem értem miért, hiszen nem gárdisták, Szebb Jövőért polgárőrök, de még a Betyársereg sem vagyunk. Mi egyszerűen csak katonáknak nevezzük magunkat, bár ezt igen kevesen ismerik el. Azt sem értem, hogy mi a baj a Gárdával, a Betyársereggel, a Szebb Jövőért Polgárőr Szervezettel, a Csendőrséggel. Most már többen fújnak, köpködnek ránk, rám is, mert a mozgalmunk parancsnoki státuszában hisznek, pedig nem vagyok az, lemondtam, nyilvánosságra is hoztuk. A Véderő főparancsnoka Porubsky Zsolt. Fura a szó hangzása, de Szlovák állampolgár. A szervezetünk nemzetközi, én a magyarországi ideiglenes megbízott parancsnok vagyok, nem az egész mozgalom vezetője, ezt a tisztánlátás érdekében közöltem.

Támadás ért minket, igaz tettlegességig nem fajult a dolog, mert a rendőrjárőr figyelmeztető lövése valamilyen szinten megoldotta a helyzetet /a rendőrség természetesen tagad/. Viszont ez így nem működik tovább, nem kérhetünk állandó rendőri kíséretet magunk mellé, nem is ez a célunk. Mi nem megfélemlíteni akarunk, mi honvédelmi alapismereteket adunk át a táborainkba jelentkezőknek, legyen az bármely nemzeti szervezet tagja is. Ha ez megfélemlítés jellegű, akkor megfélemlítő vagyok, vagyunk. A helyzetet nekünk kell megoldani, vagy így, vagy úgy, de meg kell, ha már a Belügyminiszter úr két hét alatt nem tudta. A segítséget nem azoktól a szervezetektől várjuk, akik csak köpködni tudnak és eddig sem voltak ott, bár megtehették volna, de valamiért mélyen hallgatnak. Mi nem kérünk segítséget senkitől, mi elvárjuk, ha szabad ezt mondanom, a nemzeti oldalon egy emberként küzdő szervezetektől, pártsemlegesen, hogy ott legyenek, és tanuljanak, vagy adják át a tudásukat másoknak, mert sokan azt sem tudják mi az a balra át! Továbbá a célunk is ismeretes, hiszen az összefogásról szól, mert a nélkül halálra van ítélve a nemzet.

Ékes példája az összefogásnak Gyöngyöspata-Hajdúhadháza, ahol a magyar megmutatta a magyarnak, hogy ott van egymás mellett, ha baj van, igaz a Hajdúhadházi kissé gyengébbre sikeredett, személy szerint hiányoltam onnan, és Gyöngyöspatáról is szervezeteket, mozgalmakat, de le a kalappal azon nemzettestvérek, bajtársak előtt, akik ott voltak. Ők a nemzet ma!

A három napos táborunk meg lesz tartva, minket ne félemlítsen és fenyegessen senki, hiszen okot nem adtunk rá, bár most ténylegesen tudatosult bennem, hogy a „beilleszkedni vágyó" kisebbségnek már az is ok, ha nem cigány, hanem magyar vagyok, magyarok vagyunk. Ma ezzel a közleménnyel ismételten felhívom az érdeklődők figyelmét a táborunkra. Lehet jelentkezni, visszajelzést nem adunk, aki ír, annak a jelentkezését tudomásul vesszük. Ha tudnak, hozzanak kép és hangfelvételre alkalmas eszközt.

Mindenki gondolkozzon el, hogy mit szeretne a továbbiakban, és mélyen szégyellje magát el azon szervezetek vezetése, akik megtiltották a tagjaiknak a Gyöngyöspatai, valamint a Hajdúhadházi eseményeken való részvételt. Még megkereshetnek minket, illetve a többi ott megjelent szervezet vezetését, hiszen senki elől nem zárkózunk, zárkóznak el, de egyet tudniuk kell, ha ezt nem teszik, örökre kizárják magukat a nemzeti oldalból. Nem királynak kell lenni és magas lóról beszélni, hanem az együttműködést kell keresni, mert a cél egy és ugyanaz, Magyarország feltámasztása!

Kitartás!

Eszes Tamás

h.százados

(vedero.hu)