„Ha a Kommunista Kiáltvány megvalósul, elpusztul az emberiség kultúrája”2011. február 27. 08:08
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

Így fogalmaz Tormay Cécile Bujdosó könyvében, rádöbbentve arra, hogy alaptanai végső soron emberek milliárdjait elpusztító utópiák: a marxizmus ugyanis, amint alapforrásából, a Kommunista Kiáltványból kiderül, nem ismer semmilyen általános, örök érvényű erkölcsi parancsolatot, hiszen nem tesz lényeges különbséget jó és rossz között, így ami ma jó, holnap rossz lehet és megfordítva.

A Kommunista Kiáltvány a gyakorlatban pedig megmutatta, hogy az azt vallók vezetői éppen ezért – amint Vágássy Gyula írja könyvében (Van-e Isten, van-e lélek?, 1920) – „majdnem kivétel nélkül az emberiség szemetjei voltak, kik a vagyonosok ellen szónokoltak, de a maguk részére nagy vagyonokat raboltak össze: szabadságról beszéltek, és a legnagyobb zsarnokok, emberszeretetről, és gyilkos bandák vezetői voltak. A kommunista világban zsidók műveletlenjei, a szülői korcsma és szatócsüzlet vagy kupecség légkörében mi nemeset sem látott egyének voltak azok, kik ha hatalmon érezték magukat, ki akarták irtani a keresztény vallást és azt a legaljasabb módon és eszközökkel törekedtek kivívni, pedig ha az emberiség és tudomány szempontjából teszünk összehasonlítást a keresztény és zsidó vallások között, úgy nagy hátrányban marad a zsidó vallás, de különösen a zsidó faj, melynek ősei évezredeken át vándoréletet folytató, zsákmányra éhes beduin törzs volt. Utódaik közül is sokan nem a hazát, hanem csak a kényelmes helyet szeretik s ha előnyösebb ország kínálkozik, az előbbit minden fájó érzés nélkül otthagyják, sokan közülük az őket befogadott nép nemzeti érzését nemhogy szívükbe fogadnák, hanem inkább gyűlölik azt.”

Ezért írhatta továbbá – 1936-ban! – Szabó Dezső, hogy „a kommunizmus Magyarországon csakis halált, végleges pusztulást jelenthet a magyar fajra, mert az ezeréves európai élet minden végzete s meghatározása által szétoldott öntudatú, a szolidaritás ösztönös rugóit elvesztett magyar fajt a »nemzetközi ember« herélt típusának erőszakolásával végképp szétoldaná. A faji egyéniséget minden ős termő értékével, minden örökölt s védő ösztöneivel elpusztítaná, elkerülhetetlenül a világhatalmi összeköttetésű zsidó imperializmus szabad zsákmányává tenné az országot, rövidebb-hosszabb uralom után a szétoldott, átrohasztott magyarságot egy idegen impérium vagy idegen impériumok könnyű zsákmányává tenné.”

Ugyanerre a következtetésre jutott floridai bujdosásában, az Andrássy út 60 kínzókamráira gondolva Wass Albert: „A bolsevik olyan ember, aki elégedetlen, irigy és tele van gyűlölködéssel: mindenkit gyűlöl, aki nem úgy gondolkodik, mint ő. Aki csak rest, és ezért elégedetlen. Aki tehetségtelen, és ezért irigy. Aki nem akar egyebet, mint munka nélkül hozzájutni valamihez, osztozkodni a másén. És gyilkosságokkal csinál helyet magának a világban. Mindegy, hogy minek nevezi magát. Mindegy, hogy milyen jelszó nevében fosztogat, és milyen zászló alatt vonul fel az utcákon. Végeredményben egy és ugyanaz. Homo bestialis. Állatember.”

Ha igaz, hogy minden elmélet annyit ér, amennyi megvalósítható belőle, akkor aligha kétségesek eleink imént idézett igazságai a „Kommunista Kiáltvány”-ról és gyakorlatáról.