Egy kanadai lelkész írása a magyar holokausztról, valamint a magyargyűlöletről

Üzenet csak magyaroknak
ELÉG, 2012. július 22., 19:46 ·
Kedves Magyar Testvéreim!

Nemzetünk jelenkori történetében olyan időket élünk, mint talán soha. Amióta átvette az un. Orbán kormány a vezetést rázúdult a népünkre egy olyan méretű politikai és gazdasági támadás, ami korábban alig volt elképzelhető. A Szentírás szavával élve, akik ellenünk fordultak azok „a hazugságnak minden hatalmával és fegyverével” tették ezt.
Ezek a vádak elsősorban politikai és ideológiai jellegűek és a hangos támadások aligha tudnak konkrétumokat felmutatni, melyben a vezetés igazán elmarasztalható legyen. Fél évszázados ateista ideológiai agymosás után a demokratikusan nagy többséggel választott kormány tiszteletreméltó erőfeszítéseket tett arra nézve, hogy a keresztyén értékeket, az emberi jogokat védje, beleértve a magzat életét is. Mindezen túl anyagilag függetleníteni kívánja az országot egy félelmetes eladósítástól, melyben a nemzet polgárai is tönkremennek. Nos, Nyugat-Európa ellenünk fordult. Ezt tette az a nyugat, amelyiknek védőbástyája és pajzsa volt a magyar nemzet tatár, török, szovjet invázióban. S támad minket az az Európa, amelyik belekényszerített olyan történelmi helyzetekbe, ahol az országtest kétharmadát levagdosták. (Egy emberi szervezet ezt soha nem bírta volna ki.) Belesodort a második világháborúba, melyben dokumentáltan nem akart a nemzet és a kormányzó részt venni, majd eladott minket szovjet érdekeknek.

Mindennek tetejébe Nyugaton élő magyarul beszélő talán volt honfi-társak sajtó-hadjáratot indítottak ellenünk. A napokban keresett meg telefonon a CBC rádió és televízió egy képviselője, közölve, hogy egy Kertész Ákos nevű férfi politikai menedékjogot kér Canadában, mondván, hogy kormányellenes állásfoglalásáért életveszélyben van. (Mintha valakinek menekülni kellene Canadából, mert az ellenzéki párt tagja.) Miközben a támadások zúdulnak, akkor ismételten kiderül, hogy a jelenlegi magyar kormány igazodik igen sok vonatkozásban az Európai standard-hez, s amikor bebizonyosodott, hogy méreteikben nagy államoknak hasonló a törvényes alapállása, akkor senki sincs, aki bocsánatot kérne vagy elmarasztalná a vádlókat. (Ehhez becsület is kellene!) Míg hazugságok tömege jelenik meg a média különböző szintjein, addig az ezeket faktuálisan megválaszoló cikkek, információk nem láthatnak napvilágot! Jönnek a „hazugságnak minden hatalmával és fegyverével”.
Természetesen rá lehet mutatni valós magyarázatokra, mint például hogy a kiszavazott volt kormány tagjai és párt támogatói nem bírják ki, hogy nem ők vannak uralmi helyzetben és nem lehet tovább szabadon lopni és kiárusítani az országot. Ez föltétlenül erőteljes motivációja magatartásuknak. Rá lehet mutatni a pénzvilág háborgására, mert kormányunk erőfeszítéseket tesz, hogy uzsora-kamatoknak ne legyen kitéve a nemzet. Kényszerítette a nagy haszonnal és tőkével rendelkező bankokat, hogy a gazdasági terhekben arányosan vegyenek részt és elvárja, hogy a magyar bank főigazgatója esküdjön fel a magyar nemzet érdekeinek szolgálatára. Én most mégis a látható okoknál sokkal mélyebbre szeretnék mutatni, Isten előtt való felelősségemben.

Magyar református lelkipásztor vagyok, akit 1970 nyarán egyházi bíróságra hurcoltak, mert lelkésztovábbképző plenáris gyűlésen két kényes kérdést hoztam terítékre az ott lévők elé.
1. a méltatlanul meghurcolt hívő lelkipásztorok rehabilitációjának ügyét,
2. az országban folyó abortusz tragédiát.

Hogy jutottunk ebbe a nemzet-irtásos állapotba? 
Moszkva a kommunista ideológiát alapjaiban megrázó 56-os forradalmat egy démoni zsenialitással válaszolta meg. 1. Feltöltette az élelmiszer boltok polcait finom és olcsó szeszes-italokkal, 2. kinyitotta a kaput a paráznaságra az által, hogy 3. teljes szabadságot adott és segítőkezet nyújtott az abortuszra. Kikalkulálta, hogy az a nemzet, amelyik részegeskedni és paráználkodni fog, és magzatait megöli, az még egyszer nem lesz képes forradalmat csinálni. Moszkva jól számolt. A mi népünket pedig elriasztották Isten Igéjétől. Felelős evangéliumi, jól felkészült, etikailag stabil lelkipásztorokat olyan helyekre kényszerítettek, ahol az Ige-hirdetés a szó literális értelmében pusztába kiáltott szó lett. Ugyanakkor kétes erkölcsű személyeket helyeztek kulcs-pozíciókba. Az alapvetően önzésre hajló, megromlott emberi természet számára könnyű volt eladni a pokoli jelszavakat: „minden nőnek joga van a saját testéhez”, „az abortusz nem több mint egy foghúzás.” A történelmi egyházak pedig megfélemlített állapotukban, s a párt által kiválasztott vezetőikben hallgattak a magzati genocide kérdésben. 1956 óta hét millió abortuszt tartanak nyilván, s ma hozzávetőlegesen ennyi magyar él Magyarországon. Ez a szám meghaladja az örmény, a Cambodiai, avagy a Rowandai nemzet-irtás számadatait, de még a Holocaust-ét is.

Az abortusz, amely nem egy veszélyeztetett anya-életet kíván megmenteni, hanem célja megakadályozni egy új élet érkezését, hogy ne kelljen eggyel több szájat etetni, egyel több gyermek gondját fölvállalni: gyilkosság. Ezek a gyermekek, akik a mindenható Ur Isten tulajdonai, mint minden emberi élet, a gazdagság és prosperitás démoni istenének lettek feláldozva. Ilyen bűnért Izráel északi országrésze elhurcoltatott és eltűnt a történelem színpadáról, a déli országrész, Júda pedig 70 éves fogságra került Babilóniába. Népünket sikerült bálványimádásba belesodorni, következésképen a szülők lelkiismerete agyonterhelődött a gyermek-gyilkosság miatt. A történelem Ura pedig, Aki felette áll minden hatalmasságnak, kéri rajtunk számon a meggyilkolt gyermekeinket, ahol édesanyák életet-védő és tápláló méhe olyan csapdává vált ahonnan a magzat nem menekülhetett a fehérköpenyes hóhérok elől, akik korábban az élet védelmére esküdtek föl. A gyermekek az Uréi, és Isten most engedi, hogy abszolút hazug, igazságtalan támadási hadjáratoknak legyünk kitéve. Az abortusszal súlyosan vétkeztünk az Ur ellen és a magyar nemzet ellen, és mindeddig nem jutottunk nemzeti bűnbánatra e kérdésben.

A másik ok, ami miatt Isten megengedte rajtunk ez ítéletes állapotot, az nem csak a káromkodás bűne, hanem még inkább az Isten-káromlás szörnyűsége. A Tízparancsolatban Isten azt mondja: „Az Urnak a te Istenednek nevét hiába ki ne mond, mert nem hagyja az Ur büntetés nélkül azt, aki az Ő nevét hiába mondja ki.” S lehet, hogy Isten beszédét és parancsát nem vesszük komolyan, Isten azonban komolyan veszi a saját szavát, s nagy történelmi ítéleteket enged meg. A mi helyzetünk különösképpen is sajátos. Szent István óta évezredes keresztyén érintettségünk van, a Reformáció óta pedig anyanyelvre fordított Bibliánk. Az Ottomán birodalom ideje alatt minden falu hozzájutott legalább egy Bibliához, s a török veszedelem másfél évszázadában Isten Igéje tartotta meg a nemzetet. A Reformáció tehát nemzeti megmaradást jelentett. Fájdalom, hogy az ellen-reformáció alatt a Bibliák túlnyomó részét magyar-ellenes erők elégették, a lelkipásztorokat száműzték, s 40 felelős vezetőt pedig eladtak gályarabnak. Mégsem lehetett az Igét teljesen kiirtani a nemzet lelkéből. Megjöhetett az idő, amikor a magyar nyelvű Szentírást újra kézbe vehette a népünk (elsősorban a British and Foreign Bible-Society áldozatos munkájában), sőt Isten irgalma még azt is megadta, hogy rossz papíron, gyatra kötéssel bár, de a kommunista időszakban is nyomtattak Magyarországon magyar nyelvű Bibliát.

Az Isten-káromlás tehát nem teljes tudatlanságból származott, hanem az Istentől elvadult és eldurvult lélekből, és ha tetszik, ha nem: „Nem hagyja az Ur büntetés nélkül azt és azokat, aki az Ő nevét hiába mondják ki”.

A harmadik nagy engedetlenségi területünk a missziói parancs semmibevétele volt. Amint mondottuk, Szent István óta valamennyi Evangéliumi világosság és Bibliás morális standard talajt foghatott a népünk lelkében, a Reformáció idejében pedig Skót, Holland és Shweitz-i áldozatos erőfeszítésekben elérkezett hozzánk az újonnan megtalált tiszta Evangélium. Fájdalom, a Kárpátok- övezte határainkon elakadt kelet felé, s miközben a missziói parancs a zsidóság iránti megbízatást és evangélium-hirdetést is magába foglalja, ezt egyetlen történelmi egyház sem végezte Magyarországon. Utoljára a skótmisszió folytatott ilyen munkát hazánkban.

Van-e reménység? Én úgy látom, hogy van. Meg kell térni a minket fenyítő Istenhez. Nekem Isten ítélete arról szól, hogy Ő még mindig törődik velünk, még nem hagyott magunkra teljeséggel mondván, hogy „Eredj, ahova akarsz, csinálj, amit jónak látsz”, sőt, ha „ti nemzeti öngyilkosságot végeztetek tudatosan az abortusszal, gyermekek nem vállalásával, akkor lássuk, hogy a magyar faj kipusztulásával mire megyünk ketten”?

Másik reménységem, hogy a szinte nemzeti sírba belezuhant Finnország a 20. század elején egy lelki ébredés folytán életre kelt. Azt mondja Isten a Szentírásban, hogy a népek csak annyik, mint egy csepp a vederben. Ha mi felismerjük, elismerjük, és megvalljuk bűneinket, és megtérünk a most minket méltán fenyítő Istenhez, akkor az Ur Jézus Krisztus érdeméért meg fog könyörülni, mert Ő irgalmas a bűnbánóhoz. Hatalmas lesz helyreállítani minket és ránk bízni újra az Evangélium világosságát.

Ebben a nagyon megsötétedett állapotban parányi, de valós fények mutatkoznak: Istenfélő vezetők a kormányban, böjtöléssel és imádsággal Istent-keresők Magyarországon is, s talán a határon kívül is. Az irgalmas Isten az egyetlen reménységünk. A prófétai intés szerint: „Térjünk meg Hozzá böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is”. E nélkül eredménytelen lesz sok egyébiránt tiszteletre-méltó erőfeszítés, mint ahogy elveszítettük a 48-as forradalmat, és elveszítettük 56-ot is. A politikai és gazdasági adottságok valós dolgok, de a mindenható szent Isten, Aki értünk is adta az Ő Fiát az Ur Jézus Krisztust, felette áll mindennek. Térjünk Hozzá igaz bűnbánatban és megalázkodva kérjük, hogy Jézus Krisztus érdeméért, — mert más közbenjáró nincs — könyörüljön meg rajtunk.

Montreal, Április 2, 2012 Szabó Péter, lelkipásztor

Ha igaznak tartod a fentieket, úgy küldd tovább magyar ismerőseidnek, barátaidnak változtatás nélkül.
Naponta imádkozzunk ébredésért, hogy bűneinkre rádöbbenjünk, és felragyogjon számunkra a Megváltó Ur Jézus Krisztus. Imádkozzunk miniszterelnökünkért, a kormány tagjaiért, hogy adjon nékik Isten felülről való bölcsességet, s az Úr iránt engedelmes szívet