Egykoron az USA egy nagy középosztálybeli társadalom volt. Mára Amerika gazdagokra és szegényekre szakadt, ezzel a legnagyobb mértékű egyenlőtlenséget mutatva a magas jövedelmű demokráciák körében.

A háztartások felső 1%-a termeli ki az összes háztartási jövedelem közel egy negyedét – ilyen jellegű tendenciára nem volt példa 1929 óta. A gazdaság aszimmetrikus, képtelen virágzásnak indulni.  A szegényeket és a munkásosztályt kizsigerelték, a gazdagok pedig kivonják magukat a felelősség alól, amikor az ország problémáiról esik szó. Vállalkozásaik Amerikában adják el termékeiket, a gyártási folyamatokat kihelyezik Kínába, vállalati bevételeik nagy része pedig adóparadicsomokban, offshore számlákon landol.

Ezen témakörrel is foglalkozik új könyvében (The Price of Civilization – A civilizáció ára) Jeffrey D. Sachs, liberális közgazdász. Sachs szerint egy erős középosztály nélkül, a jelenleg is folyamatosan növekvő kormányzati kiadások mellett, az Egyesült Államok gazdasága a jövőben továbbra is stagnálni fog.

Jeffrey D. Sachs ( Detroit, 1954. 11. 05. -), amerikai közgazdász, a Harvard legfiatalabb professzorainak egyike volt az egyetem történetében. Hírnevét a sokkterápiáról vallott nézeteivel alapozta meg, melyek évekig népszerű témaként voltak jelen a rendszerváltó országok közgazdasági vitáiban. Jelenleg a Columbia Egyetem fenntartható fejlődéssel foglalkozó kutatóintézetének, az Earth Institute-nak az igazgatója.

Könyvében Jeffrey D. Sachs részletezi a jelenlegi helyzet kialakulásának okait, végigkövetve a fontos nyomokat, fordulópontokat a  XX. század évtizedein keresztül. Kutatása elemzi a Franklin Delano Roosevelt által meghirdetett New Deal hatásait, az 1950 és 60-as években tapasztalt gyors gazdasági növekedést és az ennek következtében leszűkült különbségeket a társadalom eltérő rétegei között. Górcső alá veszi a Reagen-i éveket és megvizsgálja Ronald Reagen híres nyilatkozatának gazdasági hatását („Az állam a  fő probléma”), míg el nem ér napjainkig, ahol annak a gyökereit tárja fel, hogy alakulhatott ki az, hogy napjainkban olyan gazdasági tendenciák uralkodnak, melyekre utoljára 1929-ben volt példa.

A szerző szerint, nem csak a fent említett adat miatt vonható párhuzam a két évszám között. Tanulmányában korszakokon keresztül behatóan foglalkozik a vállalkozói nagytőke és politika közös pontjaival.

Politológusok kutatásaik során kimutatták, hogy a Kongresszus tagjai – akiknek jelentős része egyébként is vagyonos ember - annak szentelik törvényhozó hatalmukat, hogy a „jómódúak”  érdekeit szolgálják. Barack Obama elnök rendszeresen ebédelt a pénzügyi és gazdasági élet hatalmasságaival, mindeközben a milliárdos olajmágnások őrületes adókedvezményekre tettek szert.

A szerző emellett megpróbál választ adni az első bekezdésben vázolt helyzetre, hogy minek is tudható be a nagyfokú tőkekiáramlás. Milyen kapcsolatban van ez az árakkal, bérekkel és adókkal. Illetve megvizsgálja a gazdaságpolitika lehetőségeit.

Sachs szerint a Barack Obama elnök által kezdetben „rövid távú gubanc” –ként aposztrofált 2008-as pénzügyi válságot, sokkal komolyabb gazdasági kérdésként kellett volna kezelni.  Sachs reméli, hogy az elmúlt 30 év kellő figyelmeztetés volt az Egyesült Államok számára és a törvényhozók végül rájönnek, hogy itt az ideje megteremteni a készségek és a termelékenység alapjait az amerikai társadalomban, hogy az versenyképes maradhasson a 21. században.

Veratius