Miközben Európában mára (az ETA utóvédharcától eltekintve) gyakorlatilag teljesen megszűnt a rendszerellenes fegyveres ellenállás, a válság sújtotta Egyesült Államokban egyre gyakrabban kerül sor arra, hogy állampolgárok és csoportjaik fegyverrel próbálnak revánsot venni az államhatalmon vélt vagy valós sérelmeikért.

A „vezető nélküli ellenállás” (leaderless resistance) egy kis létszámú (vagy akár egyetlen főre olvadó) csoportokon alapuló politikai ellenállási stratégia. A sejtek egymástól teljesen függetlenül lépnek akcióba, bármiféle vertikális vagy horizontális kapcsolat, parancsnoki hierarchia, taktikai információáramlás nélkül. Magát a koncepciót Louis Beam amerikai fehér nacionalista, a KKK volt tagja népszerűsítette azonos című esszéjében (1), amelyben egy esetleges kommunista hatalomátvétel elleni hazafias ellenállás fogalmát adaptálta az egyéni szabadságjogokat fokozatosan felszámoló amerikai szövetségi állam elleni nacionalista ellenállásra, a szemben álló felek rendelkezésére álló lehetőségek és források óriási egyenlőtlenségére tekintettel a lehető leghatékonyabb ellenállási formaként.

E forma lényeges előnye éppen abban áll, hogy a hagyományos piramidális felépítésű csoportokkal ellentétben ezt a fajta aktivizmust rendkívül nehéz felderíteni és azonosítani, mivel itt nincs semmiféle pénz- és propagandaanyag-mozgás, nincs nyilvántartott tagság, nincsenek közös kiképzések, tehát a beépített ügynök vagy az árulás fenyegetése szinte kizárt. Adott esetben egy sejt lebukása semmilyen következménnyel sincs az ellenállás egészére nézve. Egyes csoportoknak lehet vezetőjük, aki azonban csak a közvetlen akciók végrehajtásához szükséges aktuális orientációkat jogosult kifejezni, bármiféle taktikai megfontolást mellőzve (az akció mindig ad hoc jellegű!). Ilyenkor a csoportok a hivatalos médiát (Oszama bin Laden üzeneteit az al-Dzsazíra vagy a CNN továbbította) vagy az internetet használják információs vagy propaganda-eszközként. A vezér nélküli ellenállás az erőszakmentes fellépéstől (könyvek, folyóiratok, brosúrák, honlapok stb.) egészen a (Moszad által rendszeresített) célzott likvidálásokig és terrorakciókig terjedhet. Noha a fogalmat 1983-ban alkotta meg Louis Beam fehér nacionalista teoretikus a fehér nacionalisták számára, azóta sok más csoportot is inspirált, a radikális környezetvédőktől (az állatok felszabadítása, az állatkínzók megbüntetése, a politikusoknak küldött levélbombák stb.) az iszlamistákig (2), az abortusz- vagy trösztellenes mozgalmakig és persze az amerikai szélsőjobboldalig.

A nacionalista ellenállás fegyvertényei közül mindenekelőtt az Oklahoma City-beli merényletet említendő, amelyet Timothy McVeigh hajtott végre egyedül (vagy Terry Nichols segítségével) egy szövetségi kormányhivataloknak otthont adó épület ellen 1995. április 15-én (168 halott, 800 sebesült), de politikai felfogás tekintetében osztozott számos kormányellenes (3) csoporttal és egyénnel országszerte, különösen a Ruby Ridge-i és wacói (4) mészárlások után. Ezen a koncepción keresztül érthető meg a The Order / Brüderschweigen csoport története ishttp://www.antidogma.hu/node/2596 , de a Fehér Árja Ellenállás (White Aryan Resistance / WAR) (5) és a Combat18 (6) tagjai is átvették ezt a taktikát, a Ku Klux Klanról nem is beszélve. Számos egyesült államokbeli csoport és honlap többé-kevésbé nyíltan ezt a fajta cselekvésmódot ajánlja (vagy éppen a „magányos farkas” taktikával párosítva) követendő példaként, noha kétségtelen, hogy bizonyos problémákkal jár. Elképzelhetetlen például bármiféle globális stratégia mindazzal, amit ez implikál (láthatóság, motiváció, koordináció stb.), és maga a fogalom léte nagyon gyönge állapotban tartja azokat, akik alkalmazzák, szemben a megingathatatlannak látott óriással (az államhatalommal), ráadásul pedig lebukás esetén a politikai harcos aktivista kénytelen egyedül szembesülnie azzal, ami rá vár (7). Éppen ezért ideális esetben teljes lemondást követel az egyéntől, és végeredményben még ennél is nagyobb fegyelmet meg persze a társadalmi közegétől való elfordulást.

A leaderless resistance fogalommal párhuzamosan létezik a „magányos farkas” (lone wolf vagy lone-wolf fighter) fogalom, amely egy olyan egyénre vonatkozik, aki egy csoport, mozgalom vagy ideológia támogatására követ el (erőszakos vagy békés) akciókat, de teljesen egyedül, minden irányítási struktúra nélkül. Ezt a kifejezés ugyancsak az amerikai nacionalista miliőben hozták létre és népszerűsítették, nevezetesen Alex Curtis és Tom Metzger az 1990-es évek végén. Curtis szerint arra kell biztatni a raszialistákat vagy fehér szupremácistákat (a fehér felsőbbrendűség híveit), hogy egyedül kövessenek el erőszakos akciókat, hogy letartóztatásuk esetén ne kompromittálják az egész politikai-ideológiai miliőt. Elérendő céljának egy homogén fehér terület létrehozását tekinti, és ennek érdekében semmilyen eszköztől sem riad vissza a nem fehérekkel szemben, a legszélsőségesebbektől sem (gyilkosságok, kábítószer-terjesztés, biológiai fegyverek stb.). Ő hozta divatba az „öt szót” is („I have nothing to say” / Nincs semmi mondanivalóm), hogy letartóztatás esetén megakadályozza az eredményes rendőrségi nyomozást. Tom Metzger aktivizmusának egyik legjelentősebb aspektusa a magányos egyének akcióit favorizáló „magányos farkas”, illetve az egymástól elszeparált földalatti kis sejteket mozgató „vezér nélküli ellenállás” elméletek népszerűsítése volt. A „magányos farkas” kifejezést azután átvették az amerikai rendőri-igazságügyi szervek és a médiumok is az ezt a stratégiát követő egyének megbélyegzésére (az FBI és a San Diegó-i rendőrség a Curtis elfogására indított műveletnek a „Lone Wolf” nevet adta). Az ezzel a névvel illethető aktivista tehát ugyanazt az ideológiai vagy filozófiai identitást vallja, mint egy adott csoport vagy mozgalom, anélkül azonban, hogy bármilyen kapcsolatot tartana ez utóbbival. Miközben akcióinak célja a csoport vagy mozgalom célkitűzéseinek előmozdítása, módszereit és taktikáit egyedül találja ki és hajtja végre, minden hierarchikus renden kívül, ily módon a konvencionális terroristákhoz képest rendkívül megnehezítve az üldözésével foglalatoskodó és az információszerzés hagyományos módszereihez szokott hatóságok dolgát.

A már említett Timothy McVeigh-en kívül mindenekelőtt Theodor „Unabomber” Kaczynski tekinthető magányos farkasnak, aki 18 éven keresztül küldözgetett levélbombákat válogatott célszemélyeknek, 3 halottat és 23 sebesültet eredményezve. Ugyanehhez a kategóriához sorolható Eric Robert Rudolph keresztény fundamentalista, aki 1996 és 1998 között több merényletet hajtott végre az USA déli államaiban abortuszklinikák, buzibárok és az atlantai olimpia ellen, amelyek ugyancsak 3 halálos és legalább 150 sebesült áldozatot követeltek. 1997. február 23-án Ali Hassan Abu Kamal tüzet nyitott az Empire State Building kilátóteraszára, megölve egy személyt és megsebesítve hat másikat, mielőtt öngyilkos lett. 1999. augusztus 10-én Buford o. Furrow Jr., az Árja Nemzet tagja megtámadott egy Los Angeles-i zsidó központot, és megsebesített öt személyt, mielőtt lelőtték. 2006. július 28-án Naveed Afzal Haq azzal a felkiáltással, hogy „amerikai muzulmán vagyok, és haragszom Izraelre”, rátámad a seattle-i Zsidó Lövészegyletre, megölve egy személyt és megsebesítve öt másikat. „Magányos farkasok” azonban időnként Európában is felbukkannak. 1993 és 1997 között az idegengyűlölőnek beállított osztrák Franz Fuchs négy idegenbarátot ölt meg és 15-öt megsebesített öt hullámban feladott 25 levélbombával. 1999-ben David Copeland („London mailbomber”) néhány nap alatt buzikra, afrikai és ázsiai bevándorlókra támadt, három halottat és 129 sebesültet totalizálva (6).

Jegyzetek:

1) http://www.louisbeam.com/leaderless.htm

2) Ez egy ideális példa: az egyéneknek ugyanaz a világfelfogásuk és azonosak a céljaik, de egymástól teljesen elszeparáltak lévén bármiféle struktúrától függetlenül cselekedhetnek a Föld minden sarkán.

3) Az általában „cionista megszálló kormányként” (Zionist Occupation Government / ZOG) azonosított washingtoni szövetségi kormányzat.

4) 1992-ben az Iowa állambeli Ruby Ridge-ben Randy Weawer elvesztette 14 éves fiát, akit hátba lőttek és a csecsemőjét karján viselő, fegyvertelen feleségét, ő maga megsebesült, ugyancsak hátba lőtték. Mivel az ügyet az FBI kreálta, a bíróság elmarasztalta az amerikai államot. Wacóban 1993-ban az FBI több héten keresztül ostrom alatt tartotta David Koresh keresztény fanatikus szektáját, majd lerohanta az épületet, összesen 86 személy halálát okozva.

5) A WAR-t http://www.resist.com/ Tom Metzger alapította a nyolcvanas években, és különböző médiaszerepléseinek hála, viszonylagos ismertségre tett szert az USA-ban. Miután egy East Side White Pride (Keleti Parti Fehér Büszkeség) nevű fantomszervezetre hivatkozó fehér aktivisták likvidáltak egy nigériait, a rendszer lesújtott a WAR-ra, és bár semmiféle formális kapcsolat nem volt a tettesek és Tom Metzger szervezete között, őt és fiát nagyon súlyos pénzbüntetésre ítélték. Másik eset: 1994-ben 17 év börtönt sóztak Richard Camposra az Árja Felszabadítási Front nevében elkövetett bombamerényletért.

6) Az 1989-ben alapított Combat18 nemzetiszocialista csoport kezdetben a Blood & Honour mozgalom brit szekciójának fegyveres ágaként jelentkezett, majd világszerte több csoport és egyén is felvállalta a logót. Baloldali szélsőségesek és a Nagy-Britanniát elözönlő bevándorlók elleni harcra szerveződött. Nem annyira az eredeti C18, mint inkább a belőle kiváló izolált aktivisták vállalták fel a „vezér nélküli ellenállás” és a „magányos farkas” taktikát. Különösen az ún. fehér farkasokra (Whites Wolwes) igaz ez, akik a múlt század végén három felszabadító akciót is elkövettek: 1999. április 17-én egy afrikai kolónia ellen (39 sebesült), április 24-én egy ázsiai kolónia ellen (6 sebesült) és április 30-án egy buzibár ellen (3 halott, 74 sebesült). A támadások tetteseként egyetlen embert sikerült letartóztatni. David Copeland azt vallotta, hogy egyedül cselekedett, és végül hatszoros életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, noha több csoport is magára vállalta a merényletekért való felelősséget. Szellemi mentora, a Combat18 és a Column88 nemzetiszocialista paramilitáris csoportok ideológusa, majd az előbbi vezetője és a brit Nemzetiszocialista Mozgalom (NSM) alapítója, David Myatt írta a Gyakorlati vezető az árja forradalomhoz (Practical Guide to Aryan Revolution) c. pamfletet, 1998-ban azonban áttért a muszlim hitre, amelyet 2010 őszén a hellén és távol-keleti filozófiai alapok felhasználásával saját maga által kreált The Numinous Way nevű "weltanschauungra" cserélte fel (talán mert már nem bírta tovább elviselni a mecsetekben terjengő áporodott lábszagot).

7) De nem szükségképpen, hiszen például az ELF (Earth Liberation Front) és az ALF (Animal Liberation Front) „öko-terroristái” aktív támogatást nyújtanak a bebörtönzött foglyoknak.