Egyik legvitatottabb, vagyis legtöbb vitát kiváltó kisesszéjében Alain de Benoist "a hitleri rejtélyt" boncolgatja a tőle megszokott kimértséggel, objektivitással és éleslátással http://www.antidogma.hu/node/3. Az írás eredeti megjelenési idejéhez képest már több mint három évtized eltelt, de a benne megfogalmazott gondolatok érvényessége változatlan. Sőt, mintha egyre aktuálisabb lenne.

Hitler az európai történelem nagy kérdőjele marad. 66 évvel titokzatos halála után több könyvet publikáltak róla, mint Napóleonról, Nagy Sándorról és Caesarról együttvéve (mert személye az európai történelemben elfoglalt fontossága miatt csak ehhez a három nagysághoz mérhető), nem beszélve az újságcikkek, folyóiratok, filmek garmadájáról. Az iránta érdeklődő fiatalok azonban két alapvető kérdésre továbbra sem kaptak választ.

Először is hogyan lehetséges az, hogy Hitler megítélése (a hozzá fogható jelentőségű történelmi személyiségektől eltérően) gyakorlatilag egyhangúan negatív. Miért nem mert senki ellenszegülni a hivatalos igazságnak? Miért nem merte senki dicsérni (akár csak részlegesen is) Hitlert? Persze vannak speciális törvények, amelyek korlátozzák a szólás szabadságát, és Hitler nyilvános dicsérete mindenképpen e liberticid törvénykezés hatálya alá esne.

Az első kérdéssel összefüggésben rögtön adódik egy másik is, éppenséggel Hitler általános (általánosan kötelező) megítélésének érvényességére vonatkozóan. A második világháború utáni ifjú nemzedékek tagjai némileg elképedve azt olvashatták ugyanis, hogy Hitler egyszerre volt paranoiás, szifiliszes, gyönge elméjű, skizofrén, impotens, pederaszta, nőgyűlölő és nagy szoknyabolond, luciferiánus és korlátolt, kiváló emlékező tehetséggel megáldott analfabéta, akinek notórius, sőt patologikus antiszemita létére zsidó volt a nagyanyja stb.

Ezek után a fiatalok és kevésbé fiatalok joggal kérdezhették, hogy végül is hogyan fértek össze ezek az egymásnak teljesen ellentmondó vélemények? Valójában mit is kell gondolni Hitlerről?

Egy osztrák kishivatalnok nyomorult fia, akit alapvetően ilyen negatív szemszögből mutatnak be, és aki teljesen egyedül, pénz és barátok nélkül indult neki az életnek, hogyan volt képes megválasztatnia magát Európa legcivilizáltabb nemzetének vezetőjévé, és seregei élén uralma alá vetni csaknem egész Európát? Netán egy ilyen sorshoz kötelezően "szifiliszesnek", "paranoiásnak" és "impotensnek" kellett lenni?

A második világháború által hagyományozott sztereotípiák albumában a fiatalok Hitler ördögi figurájával szemben megtalálták a Zsidó hatmilliószorosan mártír sziluettjét is, és persze a koncentrációs tábor díszletét, amelyben "a bűnök bűne" megvalósult volna. Az aktualitás ezentúl figyelmen kívül hagyott minden mást: a húszmillió orosz halottat, az angol-amerikai terrorbombázások által letarolt 16 német várost, az "atomizált" Hirosimát és Nagaszakit, a Vörös Hadsereg által kifosztott kelet-európai országokat, a megerőszakolt lányok és asszonyok millióit, a Keletről elüldözött és megtizedelt 15 millió németet, a szövetségesek hadifogolytáboraiban halálra éheztetett és/vagy dolgoztatott német katonák millióit stb.

Mindebből semmi nem került bele a neheztelés dialektikájába. A győztesek propagandája felülírta a tényeket. Máig tartó hatállyal.